„Fegyverezzétek fel most magatokat kinyilvánítva Krisztus szellemét”

Ahhoz, hogy megőrizze Atyja prófétai szavát és ígéreteit, Jézusnak az igazság szerint kellett élnie és valósággá kellett tenni az igazságot a maga számára. Azzal, amit mondott és ahogyan élt, teljesen betöltötte azt. Egész életpályája a szeretetről tanúskodott, amit az igazságos dolgok iránt érzett (Ján 18:37). Nagy kísértések ellenére is hű maradt Jehovához (Máté 4:3–11). Örömét lelte Atyja akaratának cselekvésében (Ján 4:34; 5:30; 6:38).

Vajon mi is örömünket találjuk Jehova akaratának cselekvésében, mint Jézus? Amikor megpróbáltatások jönnek ránk, ugyanazt a szellemi magatartást tanúsítjuk, mint Ő? A keresztények harcban állnak Sátánnal, s ma jobban, mint valaha. Ahhoz, hogy diadalt arassunk ebben a csatában, fel kell készülnünk a támadására, Sátán harcmodora azt célozza, hogy a legsebezhetőbb pontunkat, a testünket támadja meg (Róma 7:18, 19). Az öröklött bűn következtében nagy nyomást érzünk arra, hogy megalkudjunk, s részt vegyünk a test cselekedeteiben (Gal 5:19–21). Sátán jól tudja ezt, és a rossz kívánságokra épít (1Ján 2:16). Létfontosságú hát számunkra, hogy Jézus Krisztus példájára tekintsünk (1Pét 4:1, 2). Fel kell fegyvereznünk magunkat, kinyilvánítva „Krisztus szellemét” (1Kor 2:16). Ez magában foglalja az Isten szava iránti engedelmességet s az ő szelleme iránti bizalmat abban, hogy az ember képes általa ellenállni a bűnös testnek. (Lásd a Szent Szellem könyv 3. fejezetét!) Minden évben riasztó tünet, hogy néhány testvérünk enged a bűnös kívánságoknak. Néhányan, bár ismerik eljárásuk következményeit, kitartanak a helytelenségben. Egy ilyen személy, akit a közelmúltban kiközösítettek, kijelentette: „Az élet ebben a világban gyorsan tovaszáll tőlem. Minden erőfeszítést megteszek hát, hogy a magam kedvét keressem!”

Mi történt tehát? Hogyan kerülnek a testvéreink közül néhányan ennyire a Sátán befolyása alá? Bizonyára nem figyeltek fel eléggé a test egészségtelen kapzsi vágyaira, melyek olyanok, mint egy inváziós hadsereg, mely úrrá akar lenni felettük. Ezért létkérdés, hogy felvegyük magunkra „Isten teljes fegyverzetét” (Ef 6:11). Ezért kell kemény harcot vívnunk, ami sokkal nehezebb, ha egészségtelen szórakozást, s a test kívánságait felkorbácsoló olvasmányokat vagy társaságot engedünk meg magunknak, ami bűnhöz vezethet. (Lásd a Válaszd a legjobb életutat! című könyv 102., 103. oldalát!) Őrizkednünk kell attól, hogy a magunk tetszését keressük. Már rövid az idő. Jehova ’napja egyre közeledik’ (Róma 13:12–14; hangsúlyozd ezt a szövegrészt). Mit kezdünk az életünkkel? A magunk bölcsességében bízunk, vagy a „Krisztus szellemé”-nek elnyerésére törekszünk? Felfegyverezzük-e magunkat e világ gonosz szelleme ellen? Engedelmeskedünk-e Jehovának? Jézus súlyos megpróbáltatások és üldözések ellenére is engedelmes maradt. Tudta, hogy szenvedése csak ideig-óráig tart, és Sátántól ered (Zsid 5:8). Hasonlóképpen mi is tapasztalhatjuk, hogy kigúnyolnak minket, sőt talán üldöznek is érte. De meg kell „sanyargatnunk” a testünket és „rabszolgává kell tennünk” (1Kor 9:27). Lényeges, hogy mi is „Krisztus szellemét” mutassuk fel. Engedelmesen fel kell fegyvereznünk magunkat a test bűnös kívánságai ellen vívott harcra. Ha megtesszük ezt, örök élet lesz az eredménye.