Házi bibliatanulmányozásokra való felkészülés és azok levezetése
1 Jézus arra utasította követőit, hogy prédikálják a jó hírt és ’képezzenek tanítványokat’ (Máté 24:14; 28:19, 20). A tanítványképzés igen eredményes módja a házi bibliatanulmányozás. Mivel ez a fontos munka is része az imádatunknak, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy jól felkészüljünk és helyesen vezessük a bibliatanulmányozást.
Felkészülés a tanulmányozásra
2 A házi bibliatanulmányozás levezetéséhez történő felkészülés nem csupán abból áll, hogy elolvassuk a leckét és kikeressük a megemlített bibliaverseket. Csak akkor tudjuk elérni a tanulónk szívét, ha oly módon tárjuk fel előtte az anyagot, hogy az tettekre is indítsa őt.
3 Mindenekelőtt magunknak is jól kell értenünk a tanított anyagot. Tudnunk kell alkalmazni az írásszövegeket az egyes bekezdésekre, valamint a bibliatanulmányozóra. Ha aláhúzzuk a kulcsszavakat és kulcsmondatokat, az segít visszaemlékezni rájuk. Ki kell szűrnünk a lecke fő mondanivalóját és főbb gondolatait, hogy azután közölhessük azokat a tanulóval. Figyelembe kell vennünk továbbá azt is, milyen szinten ismeri a tanuló a bibliaverseket, milyen területen akadnak nehézségei bizonyos témák elfogadásában, hol kell javítania keresztény személyiségén, és így tovább. Megkérdezhetjük magunkban: ’Hogyan lehetne a leckében levő anyagot és írásszövegeket felhasználni a tanuló előmenetelének az előmozdítására?’ Van, amikor kiegészítő kutatást kell végezni. Ahhoz, hogy a tanuló valóban a javára fordíthassa a tanulást, gondosan és alaposan fel kell rá készülni.
4 Fontos része a bibliatanulmányozásra való felkészülésnek a Jehovához intézett ima. Amikor imádkozol, légy tárgyszerű az illető személyével és szükségleteivel kapcsolatban. Kérd Jehovát, hogy segítsen elérni a tanulód szívét (1Kor 3:6).
A tanulmányozás levezetése
5 Ha segíteni akarunk valakinek abban, hogy elfogadja az igazságot, az illetőnek az erőfeszítésein kívül a mi erőfeszítésünkre is szükség van. A tananyag akadémikus módon történő tanulása segíthet az illetőnek abban, hogy ismeretet szerezzen, de vajon hisz-e abban, amit megtanult? Segíts a tanulónak abban, hogy felismerje: milyen kihatással van rá személy szerint és mit kezdjen azzal, amit tanult (Kol 3:10).
6 Kerüld azt a csapdát, hogy olyan vitába bocsátkozz, amely nincs közvetlen kapcsolatban a tanult anyaggal. Ezt a tanulás után is el lehet intézni, vagy egy másik alkalommal. Lényeges még, hogy a tanuló lehetőleg a saját szavaival adja elő, és ne a könyvből olvassa el. Csak így tudhatod meg, hogy vajon megértette-e vagy sem a megtanult anyagot.
7 A jó tanító alaposan kihangsúlyozza a kulcsfontosságú gondolatokat és nem engedi a tanulót átsiklani felettük. Jézus is ezt tette, amikor gondolatébresztő kérdéseket tett fel a dolgok lényegére vonatkozóan (Máté 16:13–16; 17:24–27). A kérdések nem csupán arra valók, hogy megtudd, a tanuló megértette-e a tanultakat, hanem arra is, hogy elárulja, mi van a szívében. Jézus azonkívül egyszerű, nem bonyolult szemléltetéseket is alkalmazott, hogy a hallgatói elképzelhessék azt, amiről beszélt nekik (Máté 13:31–33; 24:32, 33).
8 A tanulás végén feltétlenül iktasd be a kulcsidézetek átismétlését. Olyan kérdéseket tegyél fel, amelyekből megtudhatod, hogy a tanulónak mi a nézete arról, amit tanult, és amelyek arra összpontosulnak, hogy miként alkalmazhatná a tanultakat. A legközelebbi tanulás elején pedig röviden tekintsétek át újból a főbb pontokat, amennyiben az szükséges.
9 Mi Jehova szolgáivá akarjuk kiképezni az embereket. Ez kiváltság, de egyben komoly felelősség is. Vajon képes vagy-e tökéletesíteni a tanításod minőségét a házi bibliatanulmányozások tekintetében? Meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, amikor felkészülünk és akkor is, amikor levezetjük a házi bibliatanulmányozást (1Tim 4:15, 16).