A Biblia nézőpontja
Helytelen a versenyzés a sportokban?
EGY napsütéses délutánon két idős férfi ül a parkban, és dámázik. A közelben visítozó, szaladgáló gyerekek hangját lehet hallani, akik fogócskáznak. Nem messze egy csapat fiatal kosárlabdázik nagy élvezettel. Igen, nap mint nap körülöttünk mindenütt fiatalok és idősek találnak örömet a különféle sportokban és játékokban. A legtöbb ember keményen azon igyekszik, hogy a lehető legjobbat nyújtsa, amikor ezekben vesz részt. Talán te is így vagy ezzel.
De vajon mondhatjuk azt, hogy a verseny ilyen barátságos formái helytelenek? Sokan tisztában vannak Pál figyelmeztetésével a Galátzia 5:26 (NW) szerint, ahol Pál azt mondta, hogy a keresztények ne legyenek ’egymással versengők’. Ennek figyelembevételével vajon helytelen lenne, ha a keresztények a kikapcsolódásként űzött különféle sportokban vagy játékokban versenyeznének?
Egyszerűen megfogalmazva: nem. Miért nem? Mielőtt válaszolunk erre a kérdésre, vessünk egy rövid pillantást a különféle sportok és játékok történetére.
A különféle sportok és játékok története
A különféle sportokban és játékokban való részvétel már az ókori időkben kezdődött, és állandó sajátosság volt a történelemben — Isten népének történelmében is. A „labda” szó még a Bibliában is előfordul. Az Ésaiás 22:18 (Újfordítású revideált Biblia) ezt mondja, amikor Jehova ítéletét említi a gonosz emberekkel szemben: „Egy csomóba göngyölítve becsomagol, és labdaként hajít.” Néhány mai labda — például a golflabda vagy a baseball-játék labdája — még mindig úgy készül, hogy bizonyos anyagokat szorosan összegöngyölnek. Ugyanezt a verset a Károli fordítás így adja vissza: „hempelyget . . ., mint labdát.” Ez a hasonlat csak akkor lehetett találó, ha az akkor élők használtak labdát.
Továbbá a Bibliában benne van az az eset, amikor Jákób patriarcha egy angyallal birkózott. Úgy tűnik, ez a beszámoló feltételezi, hogy Jákóbnak már volt némi előzetes gyakorlata, mivel a küzdelem döntetlen volt, és órákig tartott (1Mózes 32:24–26). Érdekes módon néhány tudós szerint a beszámoló talán arra enged következtetni, hogy Jákób betartotta a birkózás szabályait. Az izraeliták valószínűleg az íjászatban is részt vettek — ez is olyan sport, amely jártasságot és ügyességet követel (1Sámuel 20:20; Jeremiás siralmai 3:12). A futás egy másik atlétikai versenyszám volt, amire a régi korok férfiai gyakoroltak és edzettek (2Sámuel 18:23–27; 1Krónika 12:8).
Az elmét lekötő játékok — például a találós kérdések feladása — nyilvánvalóan népszerűek és nagyra becsültek voltak. A leghíresebb példája ennek talán az, amikor Sámson egy találós kérdést tett fel a filiszteusoknak (Bírák 14:12–18).
A Keresztény Görög Iratokban a különféle sportokat és játékokat néha a keresztényi élet metaforáiként használták. Az 1Korinthus 9:24, 25-ben például Pál egy atléta erőteljes edzést magában foglaló életmódját említi, és úgy alkalmazza, hogy egy kereszténynek önuralomra és kitartásra van szüksége. Az is nyilvánvaló, hogy Jehova a teremtésművének nagy részébe játékos vonást ültetett, mivel mind az emberek, mind az állatok találnak időt a játékra (Jób 40:15; Zakariás 8:5; vö. Zsidók 12:1).
Amikor a versenyzés szélsőségessé válik
Mi volt hát Pál mondanivalója kereszténytársai számára, amikor arra kérte őket, hogy ne legyenek ’egymással versengők’? (Galátzia 5:26, NW). A válasz a szövegkörnyezetben található meg. Pál e kijelentés bevezetőjeként azt mondta nekik, hogy ne legyenek „önzők”, vagy ahogyan más bibliafordítások kifejezik, ne legyenek „büszkék”, „önteltek” vagy „hiú dicsőség kívánók”. A hírnévre és dicsőségre való törekvés uralkodó magatartás volt Pál napjainak atlétái között.
Ugyanígy a mai kérkedő világban is egyre több atléta él azzal a módszerrel, hogy fenn hordja az orrát, és felhívja a figyelmet önmagára, valamint az ügyességére. Egyesek odáig is elmennek, hogy lealacsonyítanak másokat. A gúnyolódás, az egymásra mutogatás meg a szóbeli megalázás, vagy az, amit néhány atléta „szitkozódó beszédnek” nevez, gyorsan elfogadottá válik. Az ilyen dolgok mind a versengés felszítását jelentenék, ami ahhoz vezet, amire Pál a Galátzia 5:26 befejező részében utalt: irigységhez.
Legrosszabb esetben a szélsőséges versenyzés küzdelmekhez, sőt halálhoz vezet. Figyeld meg azt az esetet, melynek során Saul emberei találkoztak Dávid embereivel Gibeonnál, amikor Abner és Joáb megegyezett, hogy „keljenek föl az ifjak, és játszszanak [előttük]” (2Sámuel 2:14–32, Káldi fordítás). Úgy tűnik, ez valamiféle birkózóversenyre utal. Bármilyen küzdelem volt is, hamarosan kegyetlen és véres csatává fajult.
Kiegyensúlyozott nézet
A kikapcsolódásként űzött sportoknak és játékoknak felüdítőnek kell lenniük — és nem lehangolónak. Ezt úgy érhetjük el, ha helyesen ítéljük meg a dolgokat, nem feledkezve meg arról, hogy az értékünknek Isten és az embertársaink szemében semmi köze a különféle sportokban és játékokban mutatott ügyességünkhöz.
Ostobaság lenne, ha hagynánk, hogy felsőbbrendűségi érzések törjenek fel bennünk bizonyos fizikai vagy szellemi képességeink miatt. Kerüljük hát el a helytelen, világi hajlamot arra, hogy magunkra irányítsuk a figyelmet, nehogy irigységet keltsünk másokban, mivel a szeretet nem kérkedik (1Korinthus 13:4; 1Péter 2:1). És bár ésszerűen számíthatunk izgalomra, a lelkesedés önkéntelen kitöréseire, vagy arra, hogy a csapattársak gratulálnak egymásnak, nem szeretnénk, ha ezek az érzelmek túl hevesek lennének, és látványos hivalkodássá válnának.
Soha nem annak alapján ítéljük meg mások értékét, hogy milyenek a képességeik a különféle sportokban és játékokban. Hasonlóképpen nem szeretnénk akármennyire is lekicsinyelni magunkat azért, mert nem vagyunk ügyesek. Ez vajon azt jelenti, hogy helytelen lenne, ha számolnánk a pontokat? Nem feltétlenül. De nem szabad elfelejtenünk, mennyire jelentéktelen bármelyik játék — az emberek valódi értéke nem attól függ, hogy milyen jól játszanak. A csapatjátékokban néhányan rendszeresen összekeverik a csapatok összeállítását, hogy ne mindig ugyanaz a csapat győzzön.
A keresztényeknek azt is elméjükben kell tartaniuk, hogy bár a Biblia említ különféle sportokat és játékokat, de csak szűkszavúan. Hiba volna úgy következtetni, hogy a sportok puszta említése a Bibliában mindenfajta sport nyílt jóváhagyásával egyenlő. (Vö. 1Korinthus 9:26-ot a Zsoltárok 11:5-tel, Úf.) Továbbá Pál megjegyezte, hogy „a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos” (1Timótheus 4:8).
A különféle sportok és játékok tehát élvezetesek és felüdítőek, ha a maguk helyén tartjuk őket. A Biblia nem mindenfajta versenyzést ítél el, hanem azt a fajta versenyzést, amely önteltséget, versengést, kapzsiságot, irigységet vagy erőszakot támaszt.