A Biblia nézőpontja

Vajon a szegénység igazolja a lopást?

„A SZEGÉNYSÉG AZ EMBERI BOLDOGSÁG NAGY ELLENSÉGE; BIZTOSRA VEHETŐ, HOGY ELPUSZTÍTJA A SZABADSÁGOT; LEHETETLENNÉ TESZI NÉHÁNY ERÉNY GYAKORLÁSÁT, MÁS ERÉNYEK FELMUTATÁSÁT PEDIG RENDKÍVÜL NEHÉZZÉ” (Samuel Johnson, XVIII. századi író).

A RÓMAI államférfi, Magnus Aurelius Cassiodorus ezt mondta: „A szegénység a bűnözés anyja.” Ezek a nézőpontok úgy látszik, azt sugallják, hogy bizonyos fajta bűnözés a szegénység természetes következménye. Manapság kétségtelenül sokan egyetértenek ezzel, főleg, ha ez a bűnözés a lopás.

Elég népszerű az a meggyőződés, hogy az elnyomás és a szegénység igazolja a lopást. Gondolj például a Robin Hoodról szóló, XIV. századi híres balladákra, amelyek beszámolnak egy XIV. századi legendás törvényen kívüliről, aki kirabolta a gazdagokat, és szétosztotta a zsákmányt a szegények között. Századokon keresztül hősnek tekintették.

Minden kétséget kizáróan, napjainkban sokan kétségbeejtő gazdasági nehézségeket viselnek el. A Világbank nem régi jelentése szerint 1,3 milliárd ember él napi egy dollárnál kevesebből. Egy felmérésben a Fülöp-szigetekiek 70 százaléka mondta, hogy szegénynek tartja magát. Brazíliában a lakosság 20 százalékát alkotó leggazdagabbak 32-szer annyit keresnek, mint a lakosság 20 százalékát alkotó legszegényebbek. Az ilyen állapot oly fokig csalódottá tehet néhány embert, hogy bármilyen eszközt felhasznál, még a lopást is, csak hogy kielégítse az életben maradáshoz szükséges napi szükségletét.

A Biblia egyértelműen elítéli a lopást. A Tízparancsolatból a nyolcadik kimondja: „Ne lopj” (2Mózes 20:15). Mégis sokan, akik hisznek a Bibliában, hajlamosak arra, hogy igazolják a lopást, amikor a tolvajt szánalomra méltó anyagi helyzete vezérli.

Ez komoly kérdéseket vet fel: Valóban igazolja a szegénység a lopást? Mit tegyen egy személy, ha kétségbeejtő nyomorban él? Mi van akkor, ha beteg vagy éhes gyermekeiről kell gondoskodnia? Megengedné Jehova a lopást ilyen esetekben, főleg ha az elvett árucikkek olyanokéi, akik talán nem is hiányolják?

Mit mond Isten?

Minthogy Jézus visszatükrözte Atyja személyiségét, példája segíthet Isten nézőpontjának a megértésében (János 12:49). Földönlétekor Jézus nagyon könyörületes volt a szűkölködőkkel való bánásmódjában. A Biblia ezt mondja: „Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok” (Máté 9:36). Ennek ellenére, soha, semmilyen körülmények között nem nézte el a lopást. Hasonlóképpen, noha Isten törődik a szegényekkel, nem tekinti a szegénységet mentségnek a lopásra. Az Ésaiás 61:8-ban a Biblia elmondja, hogy Isten ’gyűlöli a gazsággal szerzett ragadományt’. Pál apostol pedig világosan kijelenti, hogy tolvajok nem öröklik majd Isten Királyságát. Tehát nem vagyunk kétségek között azt illetően, mi Isten nézőpontja (1Korinthus 6:10).

A Példabeszédek 6:30 viszont azt mondja, hogy „nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik”. Vajon mentség ez a kijelentés a lopásra? Egyáltalán nem. A szövegkörnyezet megmutatja, Isten még mindig büntetésre méltónak tartja a tolvajt a vétségéért. A következő vers ezt mondja: „És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja” (Példabeszédek 6:31).

Noha az a tolvaj, aki éhség miatt lop, talán annyira nem hibáztatható, mint az, aki kapzsiságból, vagy azzal a szándékkal lop, hogy megkárosítsa áldozatát, mégis, akik Isten helyeslését kívánják, nem lehetnek vétkesek semmiféle tolvajlásban. Még a rendkívüli szegénységben is a lopás szégyent hoz Istenre. A Példabeszédek 30:8, 9 ezt így fejezi ki: „táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy . . . megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!” Igen, a tolvajok szégyent hoznak Isten nevére. Mivel a lopás szeretet nélküli cselekedet, ezért bűn, tekintet nélkül arra, hogy gazdag vagy szegény ellen követik el. A lopás sohasem igazolható azoknak, akik szeretik Istent és a felebarátaikat (Máté 22:39; Róma 13:9, 10).

Sántít az érvelés, miszerint az illetőnek joga van a lopáshoz, ha hátrányos körülmények között van. Ez az állítás nagyon hasonlítana ahhoz, mintha azt mondanánk, hogy egy gyengébb atlétának a verseny megnyerése érdekében joga van tiltott drogokat szedni. Még ha nyer is, becstelen eszközöket használt. Mások jogosan úgy fogják érezni, hogy tiltott eljárással vette el a győzelmüket. Ugyanez a helyzet a tolvajjal is. Becstelen módon elveszi azt, ami másoké. Hátrányos helyzete nem szentesíti az eszközöket.

Minden, Isten helyeslését kívánó tolvajnak meg kell bánnia viselkedését. A Biblia így figyelmeztet: „A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó” (Efézus 4:28). A bűnüket őszintén megbánó, korábbi tolvajok megnyugodhatnak annak biztos tudatában, hogy Jehova meg fog bocsátani nekik (Ezékiel 33:14–16).

Mit tehetnek a szegények?

A Biblia megígéri: „Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti” (Példabeszédek 10:3). Isten nem fog segíteni azoknak, akik szándékosan áthágják a törvényét, hogy kielégítsék kívánságaikat. De könyörületet érez azok iránt, akik őszintén megpróbálnak engedelmeskedni neki, és megáldja a szükséges dolgok megszerzésére tett erőfeszítéseiket (Zsoltárok 37:25).

Már milliók találták úgy, hogy jobb a soruk, amikor követik az isteni alapelveket. Például a bibliai tanács követése, hogy legyenek szorgalmasak, ne keveredjenek olyan erkölcstelenségbe, mint a szerencsejáték, iszákosság, dohányzás, kábítószerrel való visszaélés, lehetővé teszi számukra, hogy többjük legyen abból, amire igazán szükségük van (Galátzia 5:19–21). Ez megköveteli, hogy hitet gyakoroljanak, és akik így tettek, megtanulták, hogy „jó az Úr”, és igazán segít a benne bízóknak (Zsoltárok 34:9).

[Kép forrásának jelzése a 18. oldalon]

Robin Hood: General Research Division/The New York Public Library/Astor, Lenox and Tilden Foundations