Ragadd meg ezt a páratlan alkalmat!

PÉTER már igen előrehaladt orvostudományi tanulmányaiban, amikor a Biblia megmentésről szóló üzenete megragadta a figyelmét. Amikor végzett, és egy kórházban megkezdte orvosi praxisát, felettesei állandóan arra buzdították, hogy az idegsebészetre specializálja magát. Ez egy olyan lehetőség volt, amelyet sok új orvos habozás nélkül megragadott volna.

Pétera ennek ellenére úgy döntött, hogy lemond erről a lehetőségről. Vajon miért? Egyszerűen azért, mert nem volt meg benne a szükséges ambíció és hajtóerő? Nem, mivel Péter alaposan átgondolta az ajánlatot. Miután Jehovának önátadott, megkeresztelt Tanúvá vált, az lett a vágya, hogy a lehető legtöbb időt töltse a keresztény szolgálat különböző ágaiban. Úgy érvelt, hogy ha egyszer szakképzett idegsebész lesz, hivatása egyre inkább felemészti majd idejét és energiáját. Meggondolatlan volt vagy bölcs, hogy lemondott erről a sajátos lehetőségről?

Péter döntése talán meggondolatlannak tűnik egyeseknek. Ő azonban az olyan bibliaszövegeket vette számításba, mint amilyen az Efézus 5:15, 16. Pál apostol itt így ösztönzi keresztény hittársait: „Őrködjetek szigorúan afelett, hogy mi módon jártok, nem mint oktalanok, hanem mint bölcsek, és áron is vásároljátok meg magatoknak az alkalmas időt, mert a napok gonoszak” (NW).

Kérünk, figyeld meg az „alkalmas idő” kifejezést. Ez egy görög szó fordítása, amelyet a Bibliában legtöbbször akkor használnak, amikor egy olyan időre vagy időszakra utalnak, amelyet meghatározott vonások jellemeznek, vagy amely egy bizonyos tevékenységre alkalmas. Pál itt kihangsúlyozta, hogy a keresztényeknek időt kell szakítaniuk a fontos dolgokra. Valóban, szükséges, hogy ’meggyőződjenek a fontosabb dolgokról’ (Filippi 1:10, NW ). Az a kérdés, hogy milyen fontossági sorrendet állítunk fel.

Mi tehát az isteni szándék a mi időnkre? Mi Isten akarata azok számára, akik szeretik őt? A bibliai próféciák korunkat a „végső időként” vagy az „utolsó napokként” azonosítják világosan (Dániel 12:4; 2Timótheus 3:1). Krisztus Jézus nem hagyott kétséget afelől, hogy minek lesz kimagasló jelentősége korunkban. Határozottan megmondta, hogy ennek a gonosz rendszernek a vége előtt „az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek”. Csak akkor jön el a vég (Máté 24:3, 14).

Ezért minden alkalmat szükséges megragadnunk, hogy prédikáljuk a Királyság jó hírét, és tanítványokat képezzünk (Máté 28:19, 20). Mivel ezek soha meg nem ismétlődő tevékenységek, ez az utolsó alkalom, hogy a tőlünk telhető legtöbbet megtegyük ebben az életmentő munkában. „Itt a kellemetes [különösen elfogadható, NW] idő.” Valóban, „itt az üdvösség napja” (2Korinthus 6:2).

Bölcsen döntsünk

Péter — a fiatalember, akit a bevezetőben említettünk — alaposan megfontolta a döntését, és mérlegelte választási lehetőségeit. Elismerte, hogy nem lenne rossz, ha olyan céllal tanulna, hogy idegsebész legyen. De mi volt a legfontosabb számára? A keresztény szolgálatban végzett tevékenysége, tekintettel arra, hogy ez a munka sürgős. Ugyanakkor voltak kötelezettségei, amelyeknek eleget kellett tennie. Házas volt, és támogatnia kellett feleségét, aki teljes időben vett részt a prédikálómunkában (1Timótheus 5:8). Péternek az oktatásával kapcsolatos adósságait is ki kellett fizetnie. Hogyan döntött, mit fog tenni?

Péter elhatározta, hogy a radiológiára specializálja magát, és ultrahangvizsgálatokat fog végezni. Ez olyan munka, amely csak egy átlagos munkanapot foglalna magában. A képzést a rendes munkaidő alatt is megkapná. Biztos, hogy néhányan kisebb presztízzsel bíró állásnak tekintenék, de ez lehetővé tenné számára, hogy több időt szentelhessen a szellemi elfoglaltságoknak.

Péter döntését egy másik megfontolás is befolyásolta. Bár nem ítélt meg másokat azért, mert másképp döntöttek, tudta, hogy a világi dolgokba való túlzott belebonyolódás veszélyt jelent egy keresztény számára. Arra késztetheti, hogy hanyagolja el szellemi kötelezettségeit. Ezt egy másik példa is illusztrálja, amelynek szintén a munka állt a középpontjában.

Egy bizonyos teljes idejű Királyság-hírnök képzett festőművész volt. A képei eladásával el tudta tartani magát. Míg idejét legnagyobbrészt a mindennél fontosabb keresztény szolgálatnak szentelte, kényelmesen el tudta tartani magát. Erősödni kezdett azonban az a vágya, hogy művészi életpályáját vigye tovább. Egyre inkább belemerült a festészetbe és a művészvilágba, elhagyta a teljes idejű szolgálatot, és végül teljesen tétlen lett, ami a Királyság-hirdetői tevékenységet illeti. Idővel Írás-ellenes viselkedésbe bonyolódott, ami azt eredményezte, hogy többé már nem alkotja részét a keresztény gyülekezetnek (1Korinthus 5:11–13).

Rendkívüli időben élünk

Mint olyanok, akik már most szolgálják Jehovát, bizonyára hűségesek is akarunk maradni hozzá. Tudjuk, hogy az emberi történelem legrendkívülibb időszakában élünk. Annak érdekében, hogy tovább szolgáljuk Istent, és eredményesen megbirkózzunk a jelenlegi körülményekkel, talán szükséges különböző kiigazításokat tennünk. Egy földműves esetében az aratás idejéhez hasonlíthatnánk ezt. Ez különleges tevékenység időszaka, amikor a földművesektől elvárható, hogy a szokásosnál még többet fáradozzanak, és hosszabb munkanapokat is beiktassanak. Vajon miért? Azért, mert a termést korlátozott időn belül kell begyűjteni.

Már csak egy igen korlátozott idő van hátra a dolgok jelenlegi, gonosz rendszeréből. Egy igaz kereszténynek most — sokkal inkább, mint eddig bármikor — fáradoznia kell, hogy Jézus példáját kövesse, és az ő nyomdokaiban járjon. Jézus földi életútja világosan bemutatta, mi volt a legfontosabb a számára. Ezt mondta: „Nekünk — amíg nappal van — annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat” (János 9:4, Újfordítású revideált Biblia). Amikor azt mondta, hogy eljön az éjszaka, Jézus az ellene indított perre, a megfeszítésére és a halálára utalt, amikor földi szolgálata befejeződik, és képtelen lesz égi Atyja munkájában foglalatoskodni.

Igaz, hogy Jézus a három és fél évig tartó szolgálata során töltött némi időt azzal, hogy csodákat tegyen, és betegeket gyógyítson. Ennek ellenére idejét legnagyobbrészt arra használta, hogy prédikálja a Királyság-üzenetet, és a hamis vallás ’foglyainak szabadulást hirdessen’ (Lukács 4:18; Máté 4:17). Jézus komoly erőfeszítést tett a szolgálata érdekében, és arra is időt fordított, hogy tanítványait kiképezze, így ők építhettek arra az alapra, amelyet Jézus lefektetett, és hatékonyan folytathatták a prédikálómunkát. Jézus minden alkalmat megragadott, hogy előmozdítsa a Királyság-érdekeket, és azt akarta, hogy a tanítványai is ugyanezt tegyék (Máté 5:14–16; János 8:12).

Jézushoz hasonlóan nekünk, a modernkori követőinek is szükséges úgy tekintenünk az emberiség helyzetét, ahogyan Jehova Isten. A dolgok e rendszerének ideje lejár, és Isten a könyörületessége folytán azt akarja, hogy mindenkinek legyen alkalma elnyerni a megmentést (2Péter 3:9). Ezért vajon nem lenne bölcs dolog, ha minden egyéb tevékenységet másodlagos helyre tennénk, hogy Jehova akaratát cselekedhessük? (Máté 6:25–33). Főleg az olyan különleges időben, mint ez, valami, ami egyébként fontosnak tekinthető, keresztényi életünkben talán kevésbé fontossá válik.

Meg fogja bánni bármelyikünk is, hogy Isten akaratát tette életében az első helyre? Biztos, hogy nem, mert az önfeláldozó keresztényi életút csodálatos jutalommal jár. Jézus például ezt mondta a tanítványainak: „Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, a ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet” (Márk 10:29, 30).

Senki sem képes pénzbeli értékben kifejezni azokat a jutalmakat, amelyeket azok élveznek, akik arra használják idejüket, hogy dicsőítsék Jehovát, és hirdessék a Királyság-üzenetet. Olyan sok áldásnak örvendenek! Ezek közé tartoznak az igazi barátok, az abból fakadó megelégedettség, hogy az isteni akaratot cselekszik, Isten helyeslő mosolya és a vég nélküli életre nyíló kilátás (Jelenések 21:3, 4). Emellett milyen nagy áldás az emberek segítségére lenni szellemileg, és a Tanúiként tiszteletet szerezni Jehova szent nevének! Nem kérdéses, hogy ’az alkalmas időt megvásárolni’ valóban bölcs és jutalommal járó életút. Most van itt az idő — még inkább, mint ezelőtt bármikor —, hogy részt vegyünk Isten Királysága jó hírének a hirdetésében. Megragadod, és el sem szalasztod többé ezt a páratlan alkalmat?

[Lábjegyzet]