142. ének

A teremtés megszabadításának reménye

(Róma 8:21)

1. Az ember érzi, hogy fáj ma élni,

Learatja, mit elvetett.

Az Úrtól távol a bűnben gázol

És ettől szenved, kesereg.

2. Megmentés, élet és hit, mely éltet,

A Legfőbb Úrtól várható.

Mint barát óv majd, ha lelked sóhajt.

Nincs senki hozzá hasonló.

3. Mit sok szív áhít, eljön, nem ámít,

Felszabadul a teremtés.

Felkentje váltság, ő hozott áldást,

Hogy elnyerd Isten nagy kegyét.

4. Csak együtt lépdelj új ’nemzetével’,

Légy szelíd és majd ő megáld.

Fel kell ma tárnod, miközben várod:

Szép jövőt hoz a Királyság!