Tegyünk jót, és érdemeljük ki a dicséretet!
1 „Olyasfajta derű lengi körül őket, amelyet még senki másnál nem tapasztaltam.” „Öröm ezt a csoportot vendégül látni.” Íme két jellemző megjegyzés a sok közül, amelyet külső szemlélők tettek a tavalyi kerületkongresszus után. Az ilyen megfigyelések azt erősítik, hogy szervezetként jó hírnévnek örvendünk (Péld 27:2; 1Kor 4:9). A dicséret végső soron Jehovának szól (Máté 5:16). Most, az idei „Isten szavának tanítói” kerületkongresszuson újra ragyogó alkalom kínálkozik arra, hogy dicsérjük Istent.
2 Minden évben kedvesen emlékeztetnek bennünket, hogy mi a helyes viselkedés a kongresszuson. Vajon miért? Azért, mert a világ gondolkodása, öltözködési stílusa és viselkedése egyre alacsonyabb színvonalú, mi viszont nem engedjük, hogy ez hatással legyen ránk. Nem szeretnénk, ha valami tönkretenné jó hírnevünket (Ef 2:2; 4:17). Tartsuk észben az alábbi intéseket.
3 Tegyünk jót a szálláshelyünkön: Becsületes népként ismernek bennünket (Héb 13:18). Ezért igazat kell mondanunk arról, hogy hányan laknak velünk egy szobában. Ha nem szabad főzni a szobában, ne főzzünk. Egy igazgató megjegyezte, hogy Jehova Tanúinak olcsóbban tudja kiadni a szobákat, mert soha nem kell pótolni azokat a tárgyakat, amelyeket mások el szoktak lopni. Tudja, hogy vigyáznak az épületre. Bizonyára nem viszünk magunkkal „emléktárgyakat” a kollégiumból. Ezenkívül viselkedjünk mindig udvariasan és türelmesen a kollégium személyzetével.
4 Akik megfigyelnek minket, azokra nagy hatással szokott lenni gyermekeink udvarias, engedelmes viselkedése (Ef 6:1, 2). Szülők, kérünk benneteket, figyeljetek oda gyermekeitekre, hogy ne zavarjanak másokat. Senki ne csapkodja az ajtókat, és ne hangoskodjon, különösen késő este.
5 Tegyünk jót a kongresszus helyszínén: Megfigyelték, hogy némelyik küldött nem volt hajlandó együttműködni a rendezőkkel, sőt nem keresztényi módon beszélt velük. Mivel egyesek nem vették figyelembe a testvérek utasításait, és szabálytalanul parkoltak, az autójukat a rendőrség elszállította. Az énközpontú magatartás egyáltalán nem azt mutatja, hogy valaki jót tesz, és Jehova Istennek sem szerez dicséretet. Legyünk tehát szeretetteljesek, türelmesek és együttműködők (Gal 5:22, 23, 25).
6 Amikor 7.30-kor megnyitják a kongresszus kapuit, azt lehet látni, hogy egyes testvérek és testvérnők rohannak, tolakodnak és lökdösődnek a „legjobb” helyekért. Emiatt előfordult már, hogy némelyek megsérültek. Azt a javaslatot kaptuk, hogy vigyünk magunkkal valami könnyű ebédet, de nem lenne helyes asztalokat felállítani a parkolóban, és nagy ebédet rendezni.
7 Tegyünk jót az öltözködésünk és ápoltságunk által: A tavalyi kerületkongresszus után egy világvárosban megjelenő újság szerkesztője így írt: „A legszembetűnőbb maguknak a Tanúknak a viselkedése volt. Milyen felüdítő volt látni, hogy ennyi ember ilyen méltósággal és tiszteletteljesen viselkedik. Legszebb vasárnapi ruhájukban mindenféle bőrszínű és nemzetiségű családok százai özönlöttek csendesen a küzdőtérre. Magatartásuk éles ellentétben volt a legtöbb olyan tömeg viselkedésével, amely általában a küzdőtérre vonul. Lassan már teljesen hozzászokunk a durva viselkedés látványához . . . A Tanúk sokasága igazán felüdítő.” Bárcsak soha ne zavarnánk meg a kongresszus szellemi légkörét az öltözködésünkkel, az ápolatlanságunkkal vagy a viselkedésünkkel (Fil 1:10; 1Tim 2:9, 10).
8 Tegyünk jót a keresztelkedésnél: A keresztelkedésre jelöltek a lehető legnagyobb méltósággal szeretnék kezelni ezt az alkalmat. A szerény fürdőruha értékelést tükröz az alkalom szentsége iránt. Nagyon hasznos lenne, ha a bibliatanulmányozást vezető Tanú a kongresszus előtt átvenné a tanulmányozójával Az Őrtorony 1995. április 1-jei számából az „Olvasók kérdései”-t.
10 Istennek tetsző viselkedésünk alátámasztja keresztényi hitünket, és megkönnyíti a tiszta szívű embereknek az igazság felismerését. Ezért hát ’folyton tegyünk jót’, és érdemeljük ki a dicséretet, amikor részt veszünk az „Isten szavának tanítói” kerületkongresszuson (Róma 13:3).