Mutass keresztényi lojalitást, amikor kiközösítik az egyik rokonodat!
1. Milyen helyzet teheti próbára egy keresztény lojalitását?
1 A családtagok közötti kötelék nagyon erős lehet. Ez próbateljes helyzetet teremt egy kereszténynek, amikor a házastársát, a gyermekét, az édesapját, az édesanyját vagy valamely más közeli rokonát kiközösítik, vagy ha az elkülönül a gyülekezettől (Máté 10:37). Hogyan bánjon egy lojális keresztény ezzel a rokonával? Másképp kell-e bánnia vele akkor, ha egy háztartásban él vele? Először tekintsük át, hogy mit mond erről a Biblia, melynek az alapelvei egyformán vonatkoznak a kiközösítettekre is, és azokra is, akik elkülönültek.
2. A Biblia szerint hogyan bánjanak a keresztények azokkal, akik ki lettek zárva a gyülekezetből?
2 Hogyan kell bánni a kiközösítettekkel? Isten Szava azt parancsolja a keresztényeknek, hogy ne ápoljanak kapcsolatot olyanokkal, akiket kizártak a gyülekezetből: „ne keveredjetek többé e g y társaságba senkivel, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi vagy bálványimádó vagy szidalmazó vagy részeges vagy zsaroló; az ilyennel még csak együtt se egyetek . . . Távolítsátok el a gonosz embert magatok közül” (1Kor 5:11, 13). Ideillenek Jézusnak a Máté 18:17-ben feljegyzett szavai is: „éppen olyan legyen előtted [a kiközösített], mint egy nemzetekből való, és mint egy adószedő.” Jézus hallgatói jól tudták, hogy akkoriban a zsidók nem barátkoztak a nem zsidókkal, az adószedőket pedig mint a társadalom kitaszítottjait kerülték. Jézus tehát arra utasította a követőit, hogy ne ápoljanak kapcsolatot kiközösítettekkel. (Lásd Az Őrtorony 1982. április 1-ji számának a 16—8. oldalát.)
3—4. Milyenfajta kapcsolatot tilos ápolnunk a kiközösítettekkel és az elkülönültekkel?
3 Ez azt jelenti, hogy a lojális keresztények senkivel sem ápolnak szellemi közösséget, aki ki lett zárva a gyülekezetből. De ennél többről van szó. Isten Szava kijelenti, hogy ’az ilyennel még csak együtt se együnk’ (1Kor 5:11). Ezért társas kapcsolatot sem ápolunk a kiközösítettekkel, ami azt jelenti, hogy nem megyünk együtt piknikezni, vendégeskedni vagy focizni, nem vásárolunk együtt, színházba sem megyünk velük, és nem étkezünk együtt velük sem valakinek az otthonában, sem étteremben.
4 Mit mondhatunk arról, hogy vajon beszélgethetünk-e egy kiközösítettel? Bár a Biblia nem említ minden lehetséges helyzetet, a 2János 10 rávilágít, hogy mi Jehova véleménye erről a kérdésről. Ez a vers így szól: „Ha valaki elmegy hozzátok, és nem ezt a tanítást viszi, soha ne fogadjátok az otthonotokba, s ne is köszönjetek neki soha.” Ezzel kapcsolatban Az Őrtorony 1982. április 1-ji száma a 22. oldalon kijelenti: „az egyszerű »Jó napot!« talán az első lépés egy későbbi beszélgetés, sőt barátság kibontakozásához. Nos, szeretnénk-e megtenni ezt az első lépést a kiközösített felé?”
5. Mitől fosztja meg magát az, akit kiközösítenek?
5 A dolog úgy áll, ahogy Az Őrtorony folyóiratnak ugyanez a száma a 28. oldalán írja: „Tény az, hogy amikor egy keresztény átadja magát a bűnnek és ezért kiközösítik, sokféle jogától fosztja meg magát: elveszíti Isten előtt helyeselt állapotát . . . , a testvérek gyengéd barátságát és azoknak a társaságát is, akik közül esetleg többen az ő keresztény rokonai.”
6. Vajon a keresztényeknek minden kapcsolatot meg kell szakítaniuk a velük egy háztartásban élő, kiközösített rokonukkal? Magyarázd meg!
6 Egy háztartásban élve: Vajon ez azt jelenti, hogy azoknak a keresztényeknek, akik egy háztartásban élnek a kiközösített családtaggal, nem szabad beszélniük, együtt enniük és kapcsolatot ápolniuk a kiközösítettel, miközben végzik mindennapi teendőiket? Az Őrtorony 1991. április 15-i számában a 22. oldalon található lábjegyzet ezt mondja: „Ha egy keresztény családban kiközösített rokon van, attól ő még részt vehet a szokásos naponkénti családon belüli kapcsolatokban és tevékenységekben.” A családtagok tehát eldönthetik, hogy mennyire vonják be az étkezésekbe és egyéb családi tevékenységekbe a kiközösítettet. De nem szeretnék azt a benyomást kelteni a testvérekben, akikkel kapcsolatot ápolnak, hogy minden ugyanúgy van, mint ahogy a kiközösítés előtt volt.
7. Mennyiben változik meg az otthonban fennálló szellemi közösség, amikor a család egyik tagját kiközösítik?
7 De Az Őrtorony 1982. április 1-ji száma a 25. oldalon a következőket szögezi le a kiközösített, illetve az elkülönült személlyel kapcsolatban: „teljesen megszűnt . . . minden korábbi szellemi kötelék. Ugyanez vonatkozik a rokonaira is, beleértve a közvetlen családtagokat . . . Ez változásokat jelent az otthonban fennálló szellemi közösség tekintetében. Ha például a férjet közösítették ki, a felesége és a gyermekei nem érzik jól magukat, ha családi bibliatanulmányozást vezet vagy a Bibliából felolvas és imádkozik. Ha imát akar mondani, mondjuk étkezésnél, joga van hozzá a saját otthonában. Az övéi azonban csendben elmondják az Istenhez intézett saját imájukat (Péld 28:9; Zsolt 119:145, 146). Mi történik viszont akkor, ha egy kiközösített személy a családból jelen akar lenni, amikor a család együtt olvassa a Bibliát vagy bibliatanulmányozást végez? A többiek megengedhetik, hogy jelen legyen és hallgasson, ha nem próbálja meg oktatni őket vagy megosztani velük vallásos elképzeléseit.”
8. Milyen felelősségük van a keresztény szülőknek kiközösített, kiskorú gyermekük iránt, aki otthon lakik?
8 Ha egy kiskorú gyermeket közösítenek ki, aki otthon lakik, a keresztény szülők továbbra is felelősek a felneveléséért. Az Őrtorony 1989. október 1-ji számának a 18. oldalán ezt olvashatjuk: „Ahogy továbbra is ellátjátok őt élelemmel, ruhával és hajlékkal, ugyanúgy kell azután is oktatni és fegyelmezni Isten Szavának megfelelően (Példabeszédek 6:20–22; 29:17). A szerető szülők házi bibliatanulmányozást folytathatnak vele még akkor is, ha ki van közösítve. Lehet, hogy a legnagyobb javító előny származik a vele való magántanulmányozásból. Vagy úgy is lehet intézkedni, hogy továbbra is részt vegyen a családi tanulmányozáson.” (Lásd még Az Őrtorony 2001. október 1-ji számának a 16—7. oldalát.)
9. Milyen mértékben tartsanak kapcsolatot a keresztények egy olyan kiközösített rokonukkal, akivel nem laknak együtt?
9 Rokonok, akikkel nem lakunk együtt: „A helyzet különbözik ettől, ha a kiközösített kívül él a közvetlen családi körön — jelenti ki Az Őrtorony 1989. február 1-ji száma a 28. oldalon. — Ez lehetővé teszi, hogy azzal a rokonnal csak keveset vagy egyáltalán ne tartsanak kapcsolatot. Még ha maradt is olyan családi ügy, amely ritka érintkezést követel, ezt bizonyára teljesen a minimumra lehet csökkenteni”, ami összhangban van azzal az isteni paranccsal, hogy ’ne keveredjünk többé e g y társaságba senkivel’, aki megbánás nélkül gyakorolja a bűnt (1Kor 5:11). A lojális keresztények igyekezzenek kerülni minden szükségtelen kapcsolatot egy ilyen rokonnal, és még az üzleti ügyeket is csökkentsék a lehető legkevesebbre. (Lásd még Az Őrtorony 1982. április 1-ji számának a 26—7. oldalát.)
10—11. Mi mindent gondoljon át egy keresztény, mielőtt megengedi kiközösített rokonának, hogy hazaköltözzön?
10 Az Őrtorony egy másik lehetséges helyzettel is foglalkozik: „Mi a teendő akkor, ha egy közeli rokon, mondjuk fiú vagy szülő, aki nem lakik a családdal, kiközösített állapotba került és szeretne visszaköltözni a családi otthonba? A családnak kell eldöntenie, hogy az adott körülményektől függően hogyan járjon el. Például, ha kiközösített szülő megbetegszik, vagy már képtelen ellátni magát egészségügyi és pénzügyi vonatkozásban, a keresztény gyermeknek bibliai és erkölcsi kötelessége támogatni az ilyen szülőt (1Tim 5:8) . . . Az, hogy mi a teendő, mindig különböző tényezőktől függ: a szülő valóságos szükségleteitől, a magatartásától és nem utolsósorban attól is, hogy a családfő hogyan látja házanépe szellemi jólétét” (Az Őrtorony, 1982. április 1., 26. oldal).
11 Ugyanez a cikk a gyermekekről ezt írja: „Előfordult, hogy a szülők visszafogadták az otthonukba — egy bizonyos időre — kiközösített gyermeküket, aki testileg vagy érzelmileg megbetegedett. De a szülők minden esetben mérlegelhetik az egyedi körülményeket. Vajon a gyermekük eddig megállt a saját lábán és most képtelen rá? Vagy elsősorban azért szeretne hazaköltözni, hogy úgy könnyebb legyen az élete? Hogyan viselkedik, milyen az erkölcsi magatartása? Nem hoz-e »kovászt« a családba? (Gal 5:9).”
12. Egyebek közt milyen haszna van a kiközösítési elrendezésnek?
12 A Jehova iránti lojalitással járó áldások: Sok haszna van annak, ha együttműködünk azzal a bibliai elrendezéssel, hogy a megbánást nem tanúsító helytelenül cselekvőket ki kell közösíteni, és kerülni kell. Ezáltal megőrizzük a gyülekezet tisztaságát, és arról leszünk ismertek, hogy kiállunk a Biblia magas erkölcsi irányadó mértékei mellett (1Pét 1:14–16). Ez az elrendezés megvéd minket a romboló befolyástól (Gal 5:7–9). Ezenkívül lehetőséget ad a helytelenül cselekvőnek arra, hogy teljesen a javára fordítsa a fegyelmezést, és ez segíthet neki, hogy „békés gyümölcsöt, azaz igazságosságot” teremjen (Héb 12:11).
13. Min változtatott egy család, és mit eredményezett ez?
13 Egy testvér és a vér szerinti lánytestvére egy körzetkongresszusi előadás meghallgatása után rájött, hogy másképp kell bánnia az édesanyjával, aki nem velük lakott, és hat évvel korábban ki lett közösítve. A kongresszus után a testvér azonnal felhívta az anyukáját, és miután biztosította őt a szeretetükről, elmondta, hogy ezentúl nem beszélhetnek vele, csak olyan fontos családi ügyekben, melyek megkívánják, hogy felvegyék a kapcsolatot. Nem sokkal ezután az anya elkezdett járni az összejövetelekre, és végül visszafogadták. Sőt, nem hívő férje is tanulmányozni kezdett, és később megkeresztelkedett.
14. Miért támogassuk lojálisan a kiközösítési elrendezést?
14 Azzal, hogy lojálisan támogatjuk a Bibliában vázolt kiközösítési elrendezést, a Jehova iránti szeretetünket bizonyítjuk, és választ adunk annak, aki ócsárolja Istenünket (Péld 27:11). Biztosak lehetünk abban, hogy Jehova megáld minket érte. Dávid király ezt írta Jehováról: „rendeleteitől nem fordulok el. A lojálishoz lojális vagy” (2Sám 22:23, 26, NW ).