Mindennapi életből vett szemléltetések

TERMÉSZETESEN fontos, hogy szemléltetéseid illeszkedjenek a megtárgyalt anyaghoz, de ha a legjobb eredményt szeretnéd elérni, ugyanolyan fontos, hogy a hallgatóidhoz szabd őket.

Hogyan befolyásolhatja a hallgatóság összetétele, hogy milyen szemléltetéseket válassz, amikor arra készülsz, hogy egy csoport előtt beszélj? Mit tett Jézus Krisztus? Akár a sokasághoz szólt, akár a tanítványaihoz, Jézus nem az Izraelen kívüli népek életéből vette a szemléltetéseit, hiszen akkor azok idegenül hangzottak volna a hallgatóinak. Jézus például nem beszélt az egyiptomi udvari életről vagy India vallásos szokásairól. Szemléltetéseit inkább olyan tevékenységekből merítette, amelyek minden országban megszokottak voltak az embereknek: a ruha megfoltozásáról, üzleti tevékenységről, valamilyen érték elvesztéséről és menyegzőkről beszélt. Megértette, hogyan reagálnak az emberek különböző körülmények között, és felhasználta ezt az ismeretét (Márk 2:21; Luk 14:7–11; 15:8, 9; 19:15–23). Mivel főképp Izrael népe között prédikált, szemléltetései leggyakrabban olyan tárgyakra és tevékenységekre utaltak, amelyek a nép mindennapi életének részét képezték. Megemlítette például a földművelést, azt, hogy a juhok hallgatnak a pásztorukra, és hogy az állatbőröket bor tárolására használják (Márk 2:22; 4:2–9; Ján 10:1–5). Ismert történelmi példákra is felhívta a figyelmet, egyebek között az első emberpár megteremtésére, Noé napjainak Özönvizére, Szodoma és Gomorra elpusztítására és Lót feleségének a halálára (Máté 10:15; 19:4–6; 24:37–39; Luk 17:32). Amikor eldöntöd, hogy milyen szemléltetéseket fogsz mondani, te is ugyanilyen jól megfigyeled, mivel szoktak foglalkozni a hallgatóid, és milyen a kulturális hátterük?

Mi a helyzet akkor, ha nem egy nagy csoporthoz, hanem egyetlen emberhez, vagy csupán néhányakhoz szólsz? Igyekezz olyan szemléltetést választani, amely különösen ráillik erre a kicsiny hallgatóságra! Amikor Jézus egy Sikárhoz közeli kútnál a szamáriai asszonynak tanúskodott, „élő vízről” beszélt, valamint arról, hogy ’soha nem kell megszomjazni’, és „olyan vízforrásról” szólt, „amely azért buzog fel, hogy örök életet adjon”. Minden szóképe közvetlenül összefüggött az asszony munkájával (Ján 4:7–15). Amikor a halászhálóikat mosó férfiakhoz szólt, az általa választott szókép a halászatot idézte (Luk 5:2–11). Mindkét helyzetben beszélhetett volna a földművelésről, hiszen azon a vidéken az emberek mezőgazdasággal foglalkoztak, de mennyivel találóbb volt gondolataikban olyan képet felidézni, amely a saját elfoglaltságaikat érintette! Te is erre törekszel?

Míg Jézus elsősorban „Izrael házának elveszett juhaira” figyelt, addig Pál apostol nemcsak Izraelhez küldetett, hanem a nem zsidó nemzetekhez is (Máté 15:24; Csel 9:15). Hatással volt-e ez arra, ahogyan Pál beszélt? Igen. Amikor a korintusi keresztényeknek írt, a futóversenyekre utalt, megemlítette a bálványtemplomokban folytatott étkezéseket, és a diadalmenetekről beszélt – olyasmiről, ami ismerősen hangzott a nem zsidóknak (1Kor 8:1–10; 9:24, 25; 2Kor 2:14–16).

Te is ugyanolyan gondosan választod meg a szemléltetéseidet a tanításodhoz, mint Jézus és Pál? Figyelembe veszed a hallgatóid körülményeit és mindennapi elfoglaltságaikat? Persze az első század óta nagyot változott a világ. A televízió által sokan kapnak híreket a világ különböző részeiről, így gyakran tisztában vannak azzal, hogy mi történik más országokban. Ha felétek is ez a helyzet, természetesen nem baj, ha ilyen híreket használsz fel a szemléltetéseidben. De az embereket általában a saját életükből vett dolgok érintik meg leginkább – például az otthonuk, családjuk, munkájuk, ételük és a helyi időjárás.

Ha a szemléltetésedet nagyon meg kell magyarázni, lehet, hogy olyasmiről beszélsz, amit nem nagyon ismer a hallgatóságod. Az ilyen szemléltetés könnyen elhomályosíthatja, amit tanítani szeretnél. Ennek az lehet a következménye, hogy a hallgatók a szemléltetésedre ugyan fognak emlékezni, de arra a szentírási igazságra, amelyet szerettél volna nekik átadni, már nem.

Jézus nem mondott bonyolult hasonlatokat, hanem egyszerű, mindennapi életből vett témákat használt fel. Apró dolgokkal magyarázott el nagy igazságokat, a nehezen érthető témákat pedig könnyen érthetőekkel tette világossá. A mindennapi élet eseményei és a szellemi igazságok közötti összefüggésekkel Jézus segített az embereknek, hogy könnyebben meg tudják érteni az általa tanított szellemi igazságokat, és vissza tudjanak azokra emlékezni. Milyen szép, követésre méltó példát hagyott nekünk ezzel!