Forrásanyagok az Életünk és Szolgálatunk – Munkafüzethez

FEBRUÁR 5–11.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | MÁTÉ 12–13

Kutassunk szellemi kincsek után

(Máté 12:20) Töredezett nádszálat nem tör el, és pislákoló lenkanócot nem olt ki, mígnem sikerre viszi az igazságosságot.

nwtsty jegyzet a Mt 12:20-hoz

pislákoló lenkanóc: A háztartásokban használt mécses egy kicsiny agyagedény volt, amelyet olívaolajjal töltöttek meg. Egy lenkanóc szívta fel az olajat, és táplálta a lángot. A „pislákoló kanóc” kifejezés görög megfelelője arra utal, amikor a kanóc végén már csak némi parázs füstölög, és a láng épphogy pislákol, vagy el is aludt. Az Ézsaiás 42:3 Jézus irgalmáról jövendölt. Elképzelhetetlen volt, hogy az alacsony sorú, meggyötört emberekben kioltsa a remény utolsó szikráját.

FEBRUÁR 12–18.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | MÁTÉ 14–15

(Máté 14:20, 21) Így hát mindenki evett, és jóllakott, és összeszedték a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. ²¹ Pedig mintegy ötezer férfi volt, aki evett az asszonyokon és kisgyermekeken kívül.

nwtsty jegyzet a Mt 14:21-hez

asszonyok és kisgyermekek: Csak Máté említi meg az asszonyokat és a gyermekeket is, amikor beszámol erről a csodáról. Elképzelhető, hogy összesen jóval több mint 15 000 ember lakott jól ekkor.

Kutassunk szellemi kincsek után

(Máté 15:7–9) Képmutatók, találóan prófétált rólatok Ézsaiás, amikor így szólt: ⁸ „Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem. ⁹ Hiába imádnak engem, mert emberek parancsait tanítják tanokként.”

nwtsty jegyzet a Mt 15:7-hez

képmutatók: A görög hü·po·kri·tészʹ szó eredetileg görög (és később római) színészekre utalt, akik nagy maszkkal léptek fel, hogy felerősítsék a hangjukat. A kifejezést idővel metaforikus értelemben kezdték használni, és olyan személyre utaltak vele, aki megjátssza magát, azaz színlel. Jézus itt a zsidó vallási vezetőket nevezi képmutatóknak (Mt 6:5, 16).

(Máté 15:26) Ő így válaszolt: „Nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és kiskutyáknak odavetni.”

nwtsty jegyzet a Mt 15:26-hoz

gyermekek és kiskutyák: Mivel a mózesi törvény szerint a kutyák tisztátalan állatok voltak, a Szentírás gyakran elítélő értelemben használja a „kutyák” szót (3Mó 11:27; Mt 7:6; Fil 3:2; Jel 22:15). Ám Jézus Márk (7:27) és Máté beszámolója szerint is ennek a szónak a kicsinyítő képzős alakját használta, amelynek jelentése ’kiskutya’ vagy ’házőrző kutya’. Így enyhítette az összehasonlítást, és talán egy kedves szóval utalt a nem zsidó otthonokban tartott házi kedvencekre. Azzal, hogy az izraelitákat gyermekekhez, a nem zsidókat pedig kiskutyákhoz hasonlította, nyilvánvalóan a fontossági sorrendet hangsúlyozta. Egy olyan háztartásban, ahol voltak gyerekek és kutyák is, a gyerekek kaptak először enni.

FEBRUÁR 19–25.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | MÁTÉ 16–17

Kutassunk szellemi kincsek után

(Máté 16:18) Én pedig azt mondom neked: te Péter vagy, én pedig erre a sziklára fogom építeni a gyülekezetemet, és a hádesz kapui nem fognak diadalmaskodni rajta.

nwtsty jegyzetek a Mt 16:18-hoz

te Péter vagy, én pedig erre a sziklára: a hímnemű görög peʹtrosz szó jelentése ’szikladarab, kő’. Itt tulajdonnévként szerepel (Péter), amely a görög megfelelője annak a névnek, amelyet Jézus Simonnak adott (Jn 1:42). A nőnemű peʹtra szót sziklának fordítják, és utalhat alapkőzetre, sziklaszirtre vagy egy összefüggő sziklatömegre. Ugyanez a görög szó szerepel a következő helyeken is: Mt 7:24, 25; 27:60; Lk 6:48; 8:6; Ró 9:33; 1Ko 10:4; 1Pt 2:8. Péter biztosan nem gondolta, hogy ő maga lenne a szikla, amelyre Jézus a gyülekezetét építi, hiszen az 1Pt 2:4–8-ban azt írta, hogy Jézus volt a régen megjövendölt alapszegletkő, amelyet maga Isten választott ki. Pál apostol is úgy utalt Jézusra, hogy ő az alap és a szellemi szikla (1Ko 3:11; 10:4). Jézus tehát egy szójátékot használhatott, és tulajdonképpen ezt mondta: „Te, akit úgy neveztelek, hogy Péter, vagyis Szikladarab, felismerted, hogy ki valójában »a szikla«, a Krisztus, aki a keresztény gyülekezet alapja lesz.”

gyülekezet: Itt fordul elő először a görög ek·klé·sziʹa szó, amely az ek (ki; -ból, -ből) és a ka·leʹó (hív) szavakra vezethető vissza. Olyan személyek csoportját jelöli, akiket valahonnan kihívtak vagy egybehívtak egy meghatározott cél vagy tevékenység végett. (Lásd a szójegyzéket a Bibliában.) Ebben a szövegkörnyezetben Jézus arról jövendölt, hogy létre fog jönni a keresztény gyülekezet a felkent keresztényekből, akik „mint élő kövek [épülnek] szellemi házzá” (1Pt 2:4, 5). A Septuagintában gyakran előfordul ez a görög szó a „gyülekezetnek” fordított héber szó megfelelőjeként, amely sokszor Isten egész népére utal (5Mó 23:3; 31:30). A Cs 7:38-ban a „gyülekezet” az izraelitákra vonatkozik, akiket kihívtak Egyiptomból. Ehhez hasonlóan a keresztények, akiket kihívtak a sötétségből, és kiválasztottak a világból, Isten gyülekezetét alkotják (Jn 15:19; 1Ko 1:2; 1Pt 2:9).

(Máté 16:19) Neked fogom adni az egek királyságának kulcsait, és bármit kötsz is meg a földön, az meg lesz kötve az egekben, és bármit oldasz is fel a földön, az fel lesz oldva az egekben.

nwtsty jegyzet a Mt 16:19-hez

az egek királyságának kulcsai: A Bibliában az, ha valaki kulcsokat kapott – akár szó szerint, akár jelképes értelemben –, azt jelentette, hogy bizonyos mértékű hatalmat bíztak rá (1Kr 9:26, 27; Ézs 22:20–22). Ezért a „kulcs” a hatalom és a felelősség jelképe. Péter arra használta a rábízott kulcsokat, hogy megnyissa a lehetőséget a zsidók (Cs 2:22–41), a szamáriaiak (Cs 8:14–17) és a nem zsidók (Cs 10:34–38) előtt arra, hogy megkapják a szent szellemet, és ezáltal kilátásuk legyen bekerülni az égi királyságba.

FEBRUÁR 26. – MÁRCIUS 4.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | MÁTÉ 18–19

„Kerüljünk mindent, ami botláskő lehet”

(Máté 18:6, 7) De aki megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, az jobban jár, ha a nyakába akasztanak egy afféle, szamár forgatta malomkövet, és a nyílt tengerbe süllyesztik. ⁷ Jaj a világnak a botláskövek miatt! A botlásköveknek persze szükségszerűen el kell jönniük, de jaj annak az embernek, aki által jön a botláskő!

nwtsty jegyzetek a Mt 18:6, 7-hez

szamár forgatta malomkő: Vagy: „egy nagy malomkő”. Szó szerint: „egy szamár malomköve”. Egy ilyen malomkő, amely 1,2-1,5 m átmérőjű lehetett, annyira nehéz volt, hogy egy szamárnak kellett forgatnia.

botláskő: Feltehetően a „botláskőnek” fordított görög szkanʹda·lon szó eredetileg egy csapdára utalt, néhányak szerint pedig a csapdában lévő kis botra, amelyre a csalit rögzítették. Idővel tágabb értelemben bármilyen akadályra használták, amely valakinek a botlását vagy elesését okozhatja. Jelképesen egy olyan tettet vagy körülményt ír le, amely miatt valaki helytelen útra tér, erkölcsileg megbotlik vagy elesik, illetve bűnbe esik. A Mt 18:8, 9-ben használt ige, a szkan·da·liʹzó, melyet úgy fordítanak, hogy „botlásba visz”, azt is jelentheti, hogy ’csapdává válik, bűnbe ejt’.

nwtsty képek

Malomkő

Malomkővel őrölték a gabonát, illetve préselték az olívaolajat. A kisebbeket kézzel is lehetett forgatni, a nagyobbakat viszont csak állati erővel. Talán ilyesmi lehetett az a malomkő is, amelyet Sámsonnak kellett forgatnia a filiszteusok fogságában (Bí 16:21). Az állatok által forgatott malom nemcsak Izraelben volt elterjedt, hanem a Római Birodalom nagy részében is.

Felső és alsó malomkövek

Egy olyan malomkövet, amilyen a képen is látszik, háziállatok forgattak, például egy szamár. Gabonát őröltek vagy olívabogyót zúztak össze így. Egy felső malomkő átmérője körülbelül 1,5 m lehetett, és egy nála még nagyobb alsó malomkövön forgott.

(Máté 18:8, 9) Ha tehát a kezed vagy a lábad botlásba visz téged, vágd le, és dobd el magadtól; jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint hogy két kézzel vagy két lábbal vessenek az örök tűzbe. ⁹ Ha pedig a szemed visz botlásba, vájd ki, és dobd el magadtól; jobb fél szemmel bemenned az életre, mint hogy két szemmel vessenek a tüzes gyehennába.

nwtsty jegyzet a Mt 18:9-hez

gyehenna: Ez a kifejezés a héber gé hin·nómʹ szavakból származik, melyek jelentése: ’Hinnom-völgy’. Ez a völgy délnyugatra feküdt az ókori Jeruzsálemtől. (Lásd: sgd 16. rész, „Jeruzsálem és környéke” című térkép.) Jézus napjaiban a völgyet szemétégetőként használták, ezért a „gyehenna” szó találóan jelképezi a teljes pusztulást.

nwtstg Szójegyzék

Gyehenna

Az ókori Jeruzsálemtől délnyugatra fekvő Hinnom-völgy görög neve (Jr 7:31). Próféciákban olyan helyre utalnak vele, ahova a holttesteket dobják (Jr 7:32; 19:6). Nincs bizonyíték arra, hogy embereket vagy állatokat azért dobtak volna a gyehennába, hogy élve elégessék vagy kínozzák őket. Emiatt nem jelképezhet olyan láthatatlan helyet, ahol örök, szó szerinti tűzben égetik az emberek lelkét. Jézus és a tanítványai jelképes értelemben inkább az örök érvényű büntetést, „a második halált” értették alatta, vagyis az örök pusztulást vagy megsemmisülést (Je 20:14; Mt 5:22; 10:28).

(Máté 18:10) Vigyázzatok, nehogy megvessetek egyet e kicsinyek közül; mert mondom nektek, hogy angyalaik az égben mindig látják az én égi Atyám arcát.

nwtsty jegyzet a Mt 18:10-hez

látják az én Atyám arcát: Vagy: „az Atyám elé járulhatnak”. Mivel csak a szellemteremtmények járulhatnak Isten színe elé, egyedül ők láthatják az arcát (2Mó 33:20).

Kutassunk szellemi kincsek után

(Máté 18:21, 22) Akkor Péter odament, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem a testvérem úgy, hogy meg kell neki bocsátanom? Még hétszer is?” ²² Jézus így szólt hozzá: „Mondom neked, nemhogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.”

nwtsty jegyzet a Mt 18:22-höz

hetvenhétszer: Szó szerint: ’hetvenszer hét’. Ez a görög kifejezés azt is jelentheti, hogy ’70 és 7’ (77-szer), de azt is, hogy ’70-szer 7’ (490-szer). Ugyanez a kifejezés található a Septuagintában az 1Mó 4:24-ben a héber „hetvenhétszer” fordításaként, ami alátámasztja, hogy miért a „hetvenhétszer” szó szerepel a Mt 18:22-ben. A jelentéstől függetlenül a hetes szám megduplázása egyértelműen meg nem határozott, korlátlan számot fejez ki. Jézus azzal, hogy a Péter által mondott 7-es számot felszorozta 77-re, azt tanította a követőinek, hogy ne szabjanak önkényesen határt a megbocsátásnak. Ez egészen más volt, mint amit a Babilóniai Talmudban (Jomá 86b) fogalmaztak meg: „Ha valaki elkövet egy bűnt, először, másodszor és harmadszor megbocsátanak neki, negyedszerre viszont nem.”

(Máté 19:7) Azok így szóltak hozzá: „Akkor miért írta elő Mózes, hogy elbocsátólevelet kell adni, és úgy elválni?”

nwtsty jegyzet a Mt 19:7-hez

elbocsátólevél: Vagy: „válólevél”. A törvény szerint, ha egy férfi el akart válni a feleségétől, készítenie kellett egy ilyen jogi dokumentumot, és valószínűleg a vénekkel is beszélnie kellett. Így volt ideje átgondolni ezt a komoly döntést. A törvény célja nyilván az volt, hogy megakadályozza a meggondolatlan válásokat, és bizonyos fokú jogi védelmet nyújtson a nőknek (5Mó 24:1). Ám Jézus napjaiban a vallási vezetők megkönnyítették, hogy valaki elváljon a feleségétől. Az első századi történetíró, Josephus, aki farizeus volt és maga is elvált, arra utalt, hogy a válás engedélyezett, ha valaki „bármely okból el akar válni, – sok ilyen ok van”.

nwtsty kép

Válólevél

Ez az arámi nyelvű válólevél i. sz. 71-ből vagy 72-ből származik. A Júdeai-sivatag egyik kiszáradt folyómedrétől, a Vádi-Murabbaáttól északra találták. A válólevél leírta, hogy a zsidók lázadásának hatodik évében a Maszadában élő József, Naqszan fia elvált Mirjamtól, Jonatán lányától.