Forrásanyagok a munkafüzethez – 2018. július

Forrásanyagok az Életünk és Szolgálatunk – Munkafüzethez

JÚLIUS 2–8.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | LUKÁCS 6–7

„Legyünk nagylelkűek”

(Lukács 6:37) Ezenfelül, ne ítéljetek meg többé senkit, és semmiképpen nem ítélnek meg benneteket; és ne bíráljatok többé senkit, és semmiképpen nem fognak bírálni titeket. Mindig bocsássatok meg, és nektek is meg fognak bocsátani.

nwtsty jegyzet a Lk 6:37-hez

Mindig bocsássatok meg, és nektek is meg fognak bocsátani: Vagy: „Mindig adjatok felmentést, és titeket is fel fognak menteni.” A „megbocsát” igével fordított görög kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ’szabadon enged; elküld; elenged (például egy rabot)’. Ebben a szövegkörnyezetben, ahol mások megítéléséről és bírálatáról van szó, a felmentés és a megbocsátás gondolatát közvetíti, még akkor is, amikor indokoltnak tűnik a büntetés vagy a megtorlás.

(Lukács 6:38) Legyetek adakozók, és nektek is adni fognak. Jó mértéket, megnyomottat, összerázottat és csordultig teltet öntenek majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek viszonzásul.

nwtsty jegyzet a Lk 6:38-hoz

Legyetek adakozók: Vagy: „Folyton adjatok.” Az itt használt görög igét az „ad” szóval is lehet fordítani, és folyamatos cselekvésre utal.

nwtsty jegyzet a Lk 6:38-hoz

öletekbe: A görög szó betű szerinti jelentése ’kebel (mellkas)’, de ebben a szövegkörnyezetben valószínűleg arra utal, hogy a bő felsőruhát az övnél visszahajtották. Némelyik kereskedő ebbe a hajtásba, vagyis a vásárló ölébe öntötte bele a megvásárolt árut.

Kutassunk szellemi kincsek után

(Lukács 7:35) De a bölcsességet igazságosnak bizonyítja minden gyermeke.

nwtsty jegyzet a Lk 7:35-höz

gyermeke: Vagy: „eredménye.” A bölcsesség itt meg van személyesítve, mintha lennének gyermekei. A Mt 11:19 párhuzamos beszámolójában azt olvassuk, hogy a bölcsességnek „tettei” vannak. A bölcsesség gyermekei vagy tettei, más szóval a Keresztelő János és Jézus által szolgáltatott bizonyítékok hamisnak bizonyítják az ellenük felhozott vádakat. Jézus voltaképpen ezt mondta: „Figyeljétek meg az igazságos tetteket és viselkedést, és látni fogjátok, hogy a vád hamis.”

JÚLIUS 9–15.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | LUKÁCS 8–9

„Mire van szükség ahhoz, hogy Jézus követői lehessünk?”

(Lukács 9:59, 60) Egy másiknak aztán ezt mondta: „Légy a követőm!” Az így szólt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” ⁶⁰ De ő ezt mondta neki: „Hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat, te pedig menj, és mindenfelé hirdesd Isten királyságát!”

nwtsty jegyzetek a Lk 9:59, 60-hoz

eltemessem apámat: Ez valószínűleg nem azt jelenti, hogy a férfi éppen akkor veszítette el az apját, és azt kérte, hogy hadd rendezze el a temetést. Ha így lett volna, akkor feltehetően nem beszélgetett volna Jézussal. Az ókori Közel-Keleten egy haláleset után nagyon gyorsan megtartották a temetést, sokszor még aznap. Ennek a férfinak az apja tehát alighanem még élt, csak beteg volt, vagy idős. Jézus nem kérte volna arra, hogy hagyja magára a beteg, rászoruló édesapját, szóval biztosan voltak más családtagjai, akik tudtak volna róla gondoskodni (Mr 7:9–13). A férfi igazából ezt mondta: „Követlek majd, de addig nem, amíg él az apám, csak miután meghalt, és eltemettem.” Jézus úgy ítélte meg, hogy ez a férfi elszalasztotta a lehetőséget, hogy az első helyre tegye az életében Isten királyságát (Lk 9:60, 62).

Hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat: Ahogy a Lk 9:59-hez fűzött jegyzetből kiderül, a férfi apja még élt, csak beteg volt, vagy idős. Jézus nyilvánvalóan arra gondolt, hogy hadd temessék el a szellemileg halott emberek a halottaikat, vagyis hogy a férfi bízza a rokonaira az apja gondozását, amíg meghal, és el kell temetni. Ez a férfi Jézus követésével az örök élet útjára lépett volna, és nem azok között lett volna, akik Isten előtt szellemileg halottak. Jézus a válaszával rámutatott, hogy ha valaki szellemi értelemben életben akar maradni, akkor elengedhetetlen, hogy első helyre tegye az életében Isten királyságát, és mindenfelé hirdesse azt.

(Lukács 9:61, 62) Megint másvalaki pedig így szólt: „Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg, hogy elbúcsúzzam a háznépemtől.” ⁶² Jézus ezt mondta neki: „Senki sem alkalmas arra, hogy bemenjen Isten királyságába, aki az eke szarvára tette a kezét, és a mögötte levőkre néz.”

nwtsty kép

Szántás

Gyakran ősszel szántottak, amikor az eső megpuhította a talajt, amely a forró nyári hónapok alatt megkeményedett. (Lásd a B15 függeléket a Bibliában.) Némelyik eke egy fémvéggel ellátott, egyszerű, hegyes fadarab volt. Ezt egy rúdhoz erősítették, amelyet egy vagy több állat húzott. A szántás után elvetették a magot. A Héber iratokban gyakran utaltak a szántásra különböző szemléltetésekben (Bí 14:18; Ézs 2:4; Jr 4:3; Mi 4:3). Jézus sokszor tanított fontos igazságokat úgy, hogy mezőgazdasági tevékenységeket hozott fel szemléltetésként. Például a szántásra utalt, amikor azt hangsúlyozta, hogy milyen fontos, hogy a tanítványok teljes szívvel szolgáljanak (Lk 9:62). Ha egy munkás nem az ekére figyelt, görbék lettek a barázdák. Ehhez hasonlóan ha egy tanítványnak elterelődik a figyelme, vagy már nem látja el a feladatait, alkalmatlanná válik Isten királyságára.

Kutassunk szellemi kincsek után

(Lukács 8:3) Johanna, Kúzának, Heródes megbízottjának a felesége, és Zsuzsanna, valamint sok más asszony, akik a javaikat felhasználva szolgáltak nekik.

nwtsty jegyzet a Lk 8:3-hoz

szolgáltak nekik: Vagy: „támogatták őket; gondoskodtak róluk.” A görög di·a·ko·neʹó szó arra utalhat, hogy valaki gondoskodik másokról fizikailag úgy, hogy beszerzi az ennivalót, főz, felszolgálja az ételt, stb. Hasonló értelemben használatos a Lk 10:40-ben („felszolgálásban”), a Lk 12:37-ben és 17:8-ban („szolgál”), valamint a Cs 6:2-ben („ételt osszunk szét”). De mindenféle más, személyes jellegű szolgálatra is utalhat. Itt azt fejezi ki, hogy a 2. és 3. versben említett asszonyok hogyan támogatták Jézust és a tanítványait, hogy el tudják látni az Istentől kapott feladatukat. Ezáltal Istent dicsőítették, aki úgy fejezte ki az értékelését, hogy feljegyeztette a Bibliában a nagylelkűségüket, hogy a jövő nemzedékei is olvashassanak róla (Pl 19:17; Héb 6:10). Ugyanez a görög kifejezés szerepel a Mt 27:55-ben és a Mr 15:41-ben is.

JÚLIUS 16–22.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | LUKÁCS 10–11

„Példázat az irgalmas szamáriairól”

(Lukács 10:29–32) De a férfi, mivel igazolni akarta, hogy ő igazságos, így szólt Jézushoz: „Ki valójában az én embertársam?” ³⁰ Jézus ezt felelte: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment lefelé, és rablás áldozata lett. Kifosztották, megverték, és elmentek, otthagyva őt félholtan. ³¹ Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton, de amikor meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon. ³² Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, és meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon.”

nwtsty videó

A Jeruzsálemből Jerikóba vezető út

A videóban látható út (1.) nagyjából a Jeruzsálemet Jerikóval összekötő ókori út vonalát követi. Ez egy több mint 20 km hosszú, kanyargós út volt, 1000 méteres szintkülönbséggel. Annyira gyakoriak voltak a rablótámadások az elhagyatott vidéken, hogy egy helyőrségnek kellett megvédenie az arrafelé utazókat. A római korban Jerikó (2.) ott helyezkedett el, ahol az út kiemelkedett Júdea pusztájából. Ettől közel 2 km-re feküdt a régebbi Jerikó városa (3.).

(Lukács 10:33–35) Egy szamáriai pedig, aki azon az úton utazott, odaért hozzá, és meglátva őt, megesett rajta a szíve. ³⁴ Odament hát hozzá, és bekötözte a sebeit, miután olajat és bort öntött rájuk. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. ³⁵ Másnap aztán elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: „Viseld gondját, és amit ezen felül költesz, megfizetem neked, amikor visszajövök.”

nwtsty jegyzetek a Lk 10:33, 34-hez

Egy szamáriai: A zsidók általában lenézték a szamáriaiakat, és szóba sem álltak velük (Jn 4:9). Sőt, voltak, akik a megvetésük jeleként és sértésként használták a „szamáriai” kifejezést (Jn 8:48). A Misna szerint egy rabbi ezt mondta: „Aki a szamáriaiak kenyerét eszi, az olyan, mintha disznóhúst enne” (Sebiith 8:10). Sok zsidó nem hitte el egy szamáriai vallomását, és nem fogadott el semmilyen szolgálatot egy szamáriai embertől. Jézus tudta, hogy a zsidók általában megvetik a szamáriaiakat, ezért egy fontos leckét tanított ebben a szemléltetésben, melyet gyakran az irgalmas szamaritánus példázataként emlegetnek.

bekötözte a sebeit, miután olajat és bort öntött rájuk: Lukács, az orvos pontosan feljegyezte Jézus szemléltetését, és beszámolt az akkori szokásoknak megfelelő sebkezelésről. Olajat és bort egyaránt használtak házi gyógymódként. Az olajat olykor a sebek puhítására alkalmazták (vesd össze: Ézs 1:6), a bornak pedig fertőzésgátló és enyhe fertőtlenítő hatása van. Lukács azt is leírta, hogy a sebeket bekötözték, nehogy súlyosbodjon a beteg állapota.

fogadó: Az itt használt görög szó betű szerinti jelentése: ’egy hely, ahová mindenkit befogadnak’. Az utazók az állataikkal együtt ilyen helyeken találhattak szállást. A fogadós gondoskodott az utazók alapvető szükségleteiről, és előfordult, hogy fizetség ellenében gondját viselte annak, akit rábíztak.

Kutassunk szellemi kincsek után

(Lukács 10:18) Erre ő ezt mondta nekik: „Látom Sátánt, hogy mint a villám, már leesett az égből.”

nwtsty jegyzet a Lk 10:18-hoz

Látom Sátánt, hogy mint a villám, már leesett az égből: Jézus nyilván a jövőről beszélt prófétai értelemben, mintha már kivetették volna Sátánt az égből. A Jel 12:7–9 leírja az égi háborút, és összeköti Sátán bukását a messiási királyság megszületésével. Jézus itt kiemelte, hogy ebben a háborúban Sátán és a démonai biztos, hogy vereséget szenvednek, hiszen Isten éppen azelőtt adott hatalmat 70 tanítványnak, akik tökéletlen emberek voltak, hogy démonokat űzzenek ki (Lk 10:17).

(Lukács 11:5–9) Aztán ezt mondta nekik: „Tegyük fel, hogy valamelyikőtöknek van egy barátja, és elmegy ahhoz éjfélkor, és ezt mondja neki: »Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, ⁶ mert éppen most jött hozzám egy úton levő barátom, és nincs mivel megkínálnom.« ⁷ Ám az bentről így felel: »Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, a kisgyermekeim pedig velem együtt ágyban vannak. Nem tudok felkelni, hogy adjak neked bármit is.« ⁸ Mondom nektek, hogy még ha a barátságukra való tekintettel nem kel is fel, hogy adjon neki bármit is, annak elszántsága miatt biztosan felkel, és megadja neki, amire szüksége van. ⁹ Így tehát azt mondom nektek, hogy állandóan kérjetek, és adnak nektek, állandóan keressetek, és találtok, állandóan zörgessetek, és megnyílik nektek az ajtó.”

nwtsty jegyzetek a Lk 11:5–9-hez

Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret: Ahogy a szemléltetésből is látszik, a közel-keleti kultúrában a vendéglátás egy olyan kötelesség, melyben az emberek igyekeznek kitenni magukért. Bár ez a vendég váratlanul, éjfélkor érkezett, talán az akkori bizonytalan utazási körülmények miatt, a vendéglátója kötelesnek érezte magát, hogy élelemről gondoskodjon a számára, még akkor is, ha ezért a szomszédját kellett zavarnia.

Ne zavarj: A szemléltetésben szereplő szomszéd nem azért vonakodott segíteni, mert barátságtalan volt, hanem mert már nyugovóra tért. Sok házban, különösen a szegényekében, csak egyetlen nagy helyiség volt. Így ha a családfő felkelt volna, azzal mindenkit zavart volna, az alvó gyermekeit is.

elszántság: Az itt használt görög szó betű szerint azt is jelentheti, hogy ’szerénytelenség’ vagy ’szégyentelenség’. De ebben a szövegkörnyezetben eltökéltségre vagy tántoríthatatlanságra utal. Jézus szemléltetésében a férfi nem szégyell és nem is vonakodik kitartóan kérni azt, amire szüksége van. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ugyanilyen kitartónak kell lenniük az imában (Lk 11:9, 10).

JÚLIUS 23–29.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | LUKÁCS 12–13

„Ti sokkal többet értek, mint a verebek!”

(Lukács 12:6) Vajon nem öt verebet adnak két csekély értékű pénzérméért? Isten mégsem felejt el egyet sem közülük.

nwtsty jegyzet a Lk 12:6-hoz

veréb: A kicsinyítő képzős, görög sztru·thiʹon szó mindenféle kis madárra vonatkozik, de főként a veréb megnevezésére használták. A veréb volt a legolcsóbb madár, amelyet élelemként árusítottak.

(Lukács 12:7) Sőt, azt is tudja, hogy hány hajszál van a fejeteken. Ne féljetek, ti sokkal többet értek, mint a verebek!

nwtsty jegyzet a Lk 12:7-hez

azt is tudja, hogy hány hajszál van a fejeteken: Egy embernek átlagosan állítólag több mint 100 000 hajszála van. Az, hogy Jehova még ilyen apró részletekkel is tisztában van, arról biztosít minket, hogy nagyon odafigyel Krisztus minden követőjére.

Kutassunk szellemi kincsek után

(Lukács 13:24) Megfeszített erővel küzdjetek, hogy bejussatok a szűk ajtón, mert – mondom nektek – sokan igyekeznek majd bejutni, de nem tudnak.

nwtsty jegyzet a Lk 13:24-hez

Megfeszített erővel küzdjetek: Vagy: „folyamatosan igyekezzetek”. Jézus tanácsa kiemeli, hogy teljes lélekkel kell tennünk azért, hogy bejussunk a szűk ajtón. Különböző forrásművek a szövegkörnyezet alapján a következő fordítást javasolják: „a legnagyobb erőfeszítést felhasználva; minden erővel”. A görög ige, az a·gó·niʹzo·mai kapcsolatban van az a·gónʹ főnévvel, mellyel gyakran az atlétikai versenyekre utaltak. A Héb 12:1-ben ezt a főnevet a keresztények életért folytatott jelképes versenyére használják. Tágabb értelemben is előfordul, és azt jelenti, hogy „küzdelem” (Flp 1:30; Kol 2:1) vagy „harc” (1Ti 6:12; 2Ti 4:7). A Lk 13:24-ben használt görög ige különböző formáit így is vissza lehet adni: „versenyen vesz részt” (1Ko 9:25), „küzd” (Kol 1:29; 1Ti 4:10) és „harcol” (1Ti 6:12). Mivel ez a kifejezés összefüggésbe hozható az atlétikai játékokra jellemző küzdelemmel, néhányan Jézus buzdítását ahhoz hasonlítják, mint amikor egy atléta minden erejével küzd a díjért, mondhatni minden idegszálát megfeszítve.

(Lukács 13:33) Bármi történjék is, ma és holnap, majd az azt követő napon folytatnom kell a munkámat, mert az nem lehet, hogy egy prófétát Jeruzsálemen kívül öljenek meg.

nwtsty jegyzet a Lk 13:33-hoz

az nem lehet: Vagy: „elképzelhetetlen”. Igaz, egyetlen bibliai prófécia sem állítja, hogy a Messiás Jeruzsálemben fog meghalni, de a Dá 9:24–26-ból lehet rá következtetni. Továbbá logikus volt arra számítani, hogy ha a zsidók megölnek egy prófétát, főleg ha a Messiást, akkor az ebben a városban fog történni. Jeruzsálemben volt a 71 tagú szanhedrin, vagyis a legfelsőbb bíróság székhelye, ezért akit az a vád ért, hogy hamis próféta, annak az ügyével itt foglalkoztak. Jézus talán arra is gondolt, hogy Jeruzsálemben mutatták be a rendszeres áldozatokat Istennek, és a pászkabárányt is ott vágták le. Végül Jézus szavai beteljesedtek. Jeruzsálemben a szanhedrin elé hurcolták és elítélték. És Jeruzsálemben is halt meg mint jelképes pászkabárány, közvetlenül a városfalakon kívül (1Ko 5:7).

JÚLIUS 30. – AUGUSZTUS 5.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | LUKÁCS 14–16

„A tékozló fiúról szóló példázat”

(Lukács 15:11–16) Azután ezt mondta: „Egy embernek volt két fia. ¹² És a fiatalabbik így szólt az apjához: »Apám, add ki nekem a vagyon rám eső részét!« Erre az megosztotta köztük a javait. ¹³ Néhány nap múlva a fiatalabb fiú mindenét összeszedte, elutazott egy távoli vidékre, és ott kicsapongó életet élve eltékozolta a vagyonát. ¹⁴ Amikor már mindent elköltött, súlyos éhínség támadt szerte azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. ¹⁵ Elment tehát, és elszegődött a vidék egyik polgárához, és az elküldte őt a mezőire disznókat őrizni. ¹⁶ Ő pedig szeretett volna jóllakni a hüvelytermésekkel, amelyeket a disznók ettek, de senki nem adott neki semmit.”

nwtsty jegyzetek a Lk 15:11–16-hoz

Egy embernek volt két fia: A tékozló fiúról szóló szemléltetés bizonyos szempontokból kiemelkedő. Egyrészt ez az egyik leghosszabb példázata Jézusnak. Másrészt különlegesnek számít, hogy családi kapcsolatokat elemzett. A többi szemléltetésében Jézus gyakran beszélt élettelen dolgokról, például különböző magokról és talajokról, vagy egy úr és a rabszolgái közti hivatalos kapcsolatról (Mt 13:18–30; 25:14–30; Lk 19:12–27). De ebben a szemléltetésben Jézus rávilágított egy apa és a fiai közti bensőséges viszonyra. A hallgatói közül sokaknak talán nem volt ilyen kedves, melegszívű apjuk. Ez a példázat bemutatja, hogy Jehova mennyire könyörületes és szerető égi Atyja a földi gyermekeinek – azoknak is, akik vele maradnak, és azoknak is, akik rossz útra térnek, de visszajönnek hozzá.

a fiatalabbik: A mózesi törvény szerint az elsőszülött kétszeres részt kapott (5Mó 21:17). Tehát ha a szemléltetésben szereplő apának csak két fia volt, akkor a fiatalabbnak az öröksége feleannyi volt, mint az elsőszülött bátyjáé.

eltékozolta: Az itt használt görög szó betű szerint azt jelenti, hogy ’szétszór (különböző irányokba)’ (Lk 1:51; Cs 5:37). A Mt 25:24, 26-ban a gabona tisztítására utal. Ebben a példázatban pazarlást, ostoba költekezést jelent.

kicsapongó élet: Vagy: „pazarló (nemtörődöm; vad) élet”. Egy ezzel rokon görög szót használ ugyanilyen értelemben az Ef 5:18, a Tit 1:6 és az 1Pt 4:4. Mivel a görög szó magában foglalja a pazarló vagy tékozló életmód gondolatát, van olyan bibliafordítás, amelyben a „költekező életmód” kifejezést találhatjuk.

disznókat őrizni: Ezeket az állatokat a törvény tisztátalannak nevezte, ezért az őrzésük megalázó és megvetendő munka volt egy zsidó ember szemében (3Mó 11:7, 8).

hüvelytermés: A szentjánoskenyérfa termése fényes, bőrszerű, bordósbarna, és – összhangban a görög nevének szó szerinti jelentésével (ke·raʹti·on, ’szarvacska’) – görbült szarv alakú. Sok helyen mind a mai napig lovak, szarvasmarhák és disznók takarmányozására használják. Az, hogy a fiú hajlandó lett volna megenni a disznók élelmét, jól mutatja, hogy milyen mélyre süllyedt.

(Lukács 15:17–24) Amikor észhez tért, így szólt: „Apám béreseinek bőven van kenyerük, én meg itt éhen halok! ¹⁸ Útra kelek, elmegyek apámhoz, és ezt mondom neki: »Apám, vétkeztem Isten ellen és teellened. ¹⁹ Nem vagyok már méltó arra, hogy a fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.«” ²⁰ Elindult tehát, és elment az apjához. Még távol volt, mikor az apja meglátta őt, és megszánta. Odafutott, a nyakába borult, és gyengéden megcsókolta. ²¹ Akkor a fiú ezt mondta neki: „Apám, vétkeztem Isten ellen és teellened. Nem vagyok már méltó arra, hogy a fiadnak hívjanak.” ²² Az apa azonban így szólt a rabszolgáihoz: „Gyorsan! Hozzatok ki egy köntöst, a legjobbat, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára. ²³ Hozzátok a hizlalt borjút is, vágjátok le. Együnk és ünnepeljünk, ²⁴ mert ez a fiam halott volt, de életre kelt, elveszett, és megkerült.” És vigadozni kezdtek.

nwtsty jegyzetek a Lk 15:17–24-hez

teellened: Vagy: „a te szemedben”. A görög elöljárószó, az e·nóʹpi·on, melynek betű szerinti jelentése ’előtt; szeme láttára’, ugyanilyen értelemben jelenik meg a Septuagintában az 1Sá 20:1-ben. Itt Dávid ezt kérdezi Jonatántól: „milyen bűnt követtem el apád ellen. . .?”

béres: Mikor a fiatalabbik fiú hazatért, nem azt akarta kérni az apjától, hogy mint fiát fogadja vissza, hanem mint egy bérest. Egy béres nem a birtokon élt, mint a rabszolgák, hanem csak felfogadták, gyakran egyszerre csak egy napra (Mt 20:1, 2, 8).

gyengéden megcsókolta: Vagy: „szeretetteljesen megcsókolta”. A görög kifejezést úgy értelmezik, hogy egy nyomatékos formája a phi·leʹó igének, melyet időnként úgy fordítanak, hogy „csókol” (Mt 26:48; Mr 14:44; Lk 22:47), de legtöbbször „szeret” jelentésben fordul elő (Jn 5:20; 11:3; 16:27). A szemléltetésben az apa kedves, barátságos üdvözlése azt mutatja, hogy szívesen visszafogadja a bűnbánó fiát.

a fiadnak hívjanak: Néhány kéziratban ezt a folytatást olvashatjuk: „Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy”. De a főszöveg mostani változatát számos régi, hiteles kézirat alátámasztja. Néhány tudós szerint azért tettek hozzá egy mondatot, hogy a vers összhangban legyen a Lk 15:19-cel.

köntös, gyűrű, saru: Ez a köntös nem csupán egy egyszerű ruhadarab volt, hanem a legjobb. Gazdagon hímzett ünnepi ruha lehetett, olyan, amilyet általában a nagyra becsült vendégeknek ajándékoztak. Az, hogy gyűrűt húztak a fiú ujjára, kifejezte az apa szeretetét, és azt is, hogy milyen méltóságot és tiszteletet kapott a visszafogadott fiú. A rabszolgák általában nem viseltek gyűrűt és sarut. Az apa tehát nyilvánvalóvá tette, hogy a fiát teljes értékű családtagként fogadta vissza.

Kutassunk szellemi kincsek után

(Lukács 14:26) Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fiú- és lánytestvéreit, igen, még a saját életét is, nem lehet a tanítványom.

nwtsty jegyzet a Lk 14:26-hoz

gyűlöli: A Bibliában a „gyűlöl” szónak több jelentésárnyalata van. Jelölhet rosszindulatból fakadó ellenséges érzületet, amely arra indít valakit, hogy ártson másoknak. Utalhat erőteljes ellenérzésre vagy idegenkedésre valakivel vagy valamivel kapcsolatban, ami miatt egy személy kerüli, hogy bármi köze legyen a gyűlölete tárgyához. De ez a szó egyszerűen azt is jelentheti, hogy kevésbé szeret. Például az, hogy Jákob gyűlölte Leát és szerette Ráhelt, azt jelenti, hogy Leát kevésbé szerette, mint Ráhelt (1Mó 29:31, lábj.; 5Mó 21:15, lábj.). Más ókori zsidó szövegekben is szerepel ez a szó ilyen értelemben. Tehát Jézus nem arra gondolt, hogy a követőinek utálniuk kell a családtagjaikat vagy saját magukat, hiszen ez ellentmondana a Szentírás többi részének. (Vesd össze: Mr 12:29–31; Ef 5:28, 29, 33.) Ebben az esetben a „gyűlöl” szó jelentése az, hogy „kevésbé szeret”.