Forrásanyagok az Életünk és Szolgálatunk – Munkafüzethez

SZEPTEMBER 3–9.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | JÁNOS 1–2

Kutassunk szellemi kincsek után

(János 1:1) Kezdetben volt a Szó, és a Szó az Istennel volt, és a Szó isten volt.

nwtsty jegyzetek a Jn 1:1-hez

a Szó: Vagy: „a Logosz”. Görögül ho loʹgosz. János itt címként használta ezt a kifejezést, ahogyan a Jn 1:14-ben és a Jel 19:13-ban is. Azonosította, hogy kihez tartozik ez a cím: Jézushoz. Ezt a megnevezést alkalmazták Jézusra az emberré válása előtt, amikor szellemteremtmény volt; a földi szolgálata során mint tökéletes férfira; és azután is, hogy felment az égbe. Jézus volt Isten Szava vagy szószólója, vagyis a Teremtő általa közölt információkat és utasításokat a többi szellemfiával és az emberekkel. Ezért észszerű azt feltételezni, hogy amikor arról olvasunk a Bibliában, hogy Jehova emberekhez szólt, azt nem személyesen tette, hanem a Szó által (1Mó 16:7–11; 22:11; 31:11; 2Mó 3:2–5; Bí 2:1–4; 6:11, 12; 13:3).

Istennel: Szó szerint: „Isten felé”. Ebben a szövegkörnyezetben a görög prosz elöljárószó valakivel való közelségre és közösségre utal. Egyben azt is mutatja, hogy két külön személyről van szó, itt most a Szóról és az egyedüli igaz Istenről.

a Szó isten volt: Vagy: „a Szó Istenhez hasonló volt [vagy „olyan, mint Isten”]”. Jánosnak ez az állítása „a Szó” (görögül ho loʹgosz; lásd a Szó jegyzetet ehhez a vershez), vagyis Jézus Krisztus egyik tulajdonságát írja le. A Szó kiemelkedő pozíciója – az, hogy ő Isten elsőszülött Fia, akit Isten felhasznált minden más megteremtéséhez – jogos alapot ad arra, hogy úgy nevezzék, hogy „egy isten; Istenhez hasonló; isteni; egy isteni lény”. Sok fordító inkább „a Szó Isten volt” megoldást választja, és így a Szót egyenlővé teszik a mindenható Istennel. De több okból is kijelenthetjük, hogy János nem azt akarta mondani, hogy a Szó megegyezik a mindenható Istennel. Először is, az érintett mondat első fele és a következő mondat is egyértelműen azt mondja, hogy a Szó „Istennel volt”. Továbbá, a görög the·oszʹ szó háromszor fordul elő az 1. és a 2. versben. Az első és a harmadik helyen a the·oszʹ határozott névelővel szerepel, a második helyen viszont nélküle. Számos tudós egyetért abban, hogy lényeges tény, hogy a második the·oszʹ szónál nincsen határozott névelő. Amikor ebben a szövegkörnyezetben a the·oszʹ névelővel szerepel, a mindenható Istenre utal. Az, hogy a második esetben hiányzik a határozott névelő, a the·oszʹ-nak jelzői minősítést ad, leírva a Szó egyik jellemző tulajdonságát. Éppen ezért több angol, francia és német nyelvű bibliafordítás hasonlóan adja vissza ezt a verset, mint az Új világ fordítás, és ezzel azt az értelmet közvetítik, hogy a Szó „egy isten; isteni; egy isteni lény; isteni természetű; Istenhez hasonló” volt. Ezt a nézetet támasztja alá az is, hogy János evangéliumának a kopt nyelv szaidi és bohairi változatain készült fordításai (amelyek valószínűleg az i. sz. harmadik és negyedik századból származnak) szintén másképp adják vissza a the·oszʹ szót a második helyen, mint az elsőn. Ezek a fordítások a Szó egyik jellemzőjét emelik ki, azt, hogy a természete Istenéhez hasonló volt, de nem teszik őt egyenlővé az Atyjával, a mindenható Istennel. Ezzel a verssel összhangban a Kol 2:9 azt írja Krisztusról, hogy benne „megvan Isten összes tulajdonsága”. A 2Pt 1:4 szerint pedig még Krisztus társörökösei is isteni természet részeseivé válnak. Az is tény, hogy a Septuaginta általában a görög the·oszʹ szót használja a héber ’Isten’ jelentésű ʼel és ʼeló·hímʹ szavakra, amelyeknek valószínűleg az a szó szerinti alapjelentésük, hogy ’hatalmas; erős’. Ezek a héber szavak utalhatnak a mindenható Istenre, más istenekre, és emberekre is. Az, hogy a Szóra úgy történik utalás, mint aki „egy isten” vagy „egy erős személy”, összhangban van az Ézs 9:6 próféciájával, amely szerint a Messiást úgy hívják majd, hogy „erős isten” (nem pedig „mindenható Isten”), és hogy ő „örökkévaló atya” lesz az alattvalói számára. Ezt az ő Atyja, „a seregek Jehovája” fogja véghezvinni a buzgalmából fakadóan (Ézs 9:7).

(János 1:29) Másnap, amikor látta, hogy Jézus jön feléje, ezt mondta: „Nézzétek, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét!”

nwtsty jegyzet a Jn 1:29-hez

az Isten báránya: Miután Jézus megkeresztelkedett, és az Ördög megkísértette őt, Keresztelő János az Isten bárányának nevezte. Ez a kifejezés csak itt és a Jn 1:36-ban fordul elő. (Lásd az A7 függeléket.) Nagyon találó Jézust egy bárányhoz hasonlítani. A Bibliában sok helyen olvashatunk arról, hogy az emberek bárányt ajánlottak fel a bűneik beismeréseként, és azért, hogy közeledhessenek Istenhez. Ez előremutatott Jézus áldozatára, arra, hogy odaadja az emberiségért a tökéletes emberi életét. Az „Isten báránya” kifejezés számos részletet felidézhet az ihletett Szentírásból. Mivel Keresztelő János jól ismerte a Héber iratokat, a következők közül legalább egyre utalhatott: arra a hím bárányra, amelyet Ábrahám ajánlott fel a fia, Izsák helyett (1Mó 22:13); a pászkabárányra, melyet Egyiptomban vágtak le az ott raboskodó izraeliták megmentése végett (2Mó 12:1–13); vagy arra a hím bárányra, amelyet Isten jeruzsálemi oltárán ajánlottak fel reggel, illetve este (2Mó 29:38–42). János gondolhatott még Ézsaiás próféciájára is, amelyben arról, akit Jehova a szolgájának nevez, ez olvasható: „Úgy vitték, mint juhot a levágásra” (Ézs 52:13; 53:5, 7, 11). Pál apostol a korintusziaknak írt első levelében a pászkabárányunknak hívja Jézust (1Ko 5:7). Péter apostol Krisztus értékes vérére úgy utalt, mint egy hibátlan és szennyfolt nélküli bárányéra (1Pt 1:19). A Jelenések könyve pedig közel 30-szor „a bárányként” említi jelképesen a megdicsőített Jézust. Íme néhány példa: Jel 5:7; 6:1; 7:9; 12:11; 13:8; 14:1; 15:3; 17:14; 19:7; 21:9; 22:1.

SZEPTEMBER 10–16.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | JÁNOS 3–4

„Jézus tanúskodik egy szamáriai asszonynak”

(János 4:6, 7) Ott volt Jákob kútja is. Jézus pedig az utazástól fáradtan leült a kúthoz. A hatodik óra körül járt az idő. ⁷ Egy Szamáriából való asszony jött vizet húzni. Jézus ezt mondta neki: „Adj innom!”

nwtsty jegyzet a Jn 4:6-hoz

az utazástól fáradtan: A Bibliában csak itt olvasunk arról, hogy Jézus fáradt volt. Dél körül járhatott az idő, és Jézus valószínűleg aznap délelőtt tette meg az utat a júdeai Jordán völgyétől a szamáriai Sikárig, ami legalább 900 méteres szintkülönbséget jelentett egy meredek kaptatón (Jn 4:3–5; lásd: A7 függelék).

Kutassunk szellemi kincsek után

(János 3:29) Az a vőlegény, akié a menyasszony. A vőlegény barátjának pedig – amikor ott áll, és hallja őt – nagy örömet szerez a vőlegény hangja. Az örömöm ezért teljessé lett.

nwtsty jegyzet a Jn 3:29-hez

A vőlegény barátja: A bibliai időkben a vőlegény valamelyik közeli férfiismerőse törvényesen képviselte a vőlegényt, és elsősorban ő felelt a házasság előkészítéséért. Úgy tekintettek rá, mint aki bemutatta egymásnak a menyasszonyt és a vőlegényt. Az esküvő napján a nászmenet a vőlegény házához vagy a vőlegény apjának a házához ment. Itt került sor a menyegzőre. Amint az ünnepen a vőlegény barátja hallotta a vőlegényt a menyasszonnyal beszélgetni, boldog volt, és úgy érezte, sikeresen elvégezte a szolgálatát. Keresztelő János a vőlegény barátjához hasonlította magát. Ebben az esetben Jézus volt a vőlegény, és a tanítványai mint csoport alkották a jelképes menyasszonyát. A „menyasszony” első tagjait Keresztelő János, a Messiás előfutára mutatta be Jézus Krisztusnak (Jn 1:29, 35; 2Ko 11:2; Ef 5:22–27; Jel 21:2, 9). Ahogy a vőlegény barátja nem volt többé fontos szereplő, miután teljesítette a megbízatását, úgy János is a következőket mondta magáról: „[Jézusnak] tovább kell növekednie, nekem pedig kisebbé kell válnom” (Jn 3:30).

(János 4:10) Jézus ezt válaszolta neki: „Ha tudtad volna, hogy mi Isten ajándéka, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: »Adj innom!«, akkor te kérted volna őt, és ő életadó vizet adott volna neked.”

nwtsty jegyzet a Jn 4:10-hez

életadó víz: Szó szerint: „élő víz”. A görög kifejezés betű szerinti értelemben folyó vízre, forrásvízre vagy olyan édesvízre utal, mely egy források táplálta kútból származik, ellentétben azzal a vízzel, amely egy víztárolóban áll. A 3Mó 14:5-ben a „friss víz” kifejezés héber megfelelője szó szerint azt jelenti, hogy ’élő víz’. A Jr 2:13-ban és 17:13-ban Jehovát az „élő vizek” forrásának nevezik, amivel jelképes, életadó vízre utalnak. Amikor Jézus a szamáriai asszonnyal beszélt, átvitt értelemben használta az „életadó víz” kifejezést, de úgy tűnik, hogy az asszony először szó szerint értette, amit Jézus mondott (Jn 4:11, 14).

SZEPTEMBER 17–23.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | JÁNOS 5–6

„Helyes indítékból kövessük Jézust”

(János 6:9–11) „Van itt egy kisfiú, akinél van öt árpakenyér és két kis hal. De mi az ennyi embernek?” ¹⁰ Jézus így szólt: „Ültessétek le az embereket.” Mivel sok fű volt azon a helyen, leültek. A sokaságban körülbelül 5000 férfi volt. ¹¹ Jézus fogta a kenyereket, és miután hálát adott, kiosztotta az ott ülő embereknek. A kis halakat is szétosztotta, és mindenki annyit vett, amennyit akart.

nwtsty jegyzet a Jn 6:10-hez

A sokaságban körülbelül 5000 férfi volt: Ennek a csodának a leírásánál egyedül Máté evangéliuma teszi hozzá azt a részletet, hogy „az asszonyokon és a kisgyermekeken kívül” (Mt 14:21). Lehetséges, hogy összesen jóval több mint 15 000-en voltak azok, akiket Jézus csoda útján jóllakatott.

(János 6:14) Amikor az emberek látták a jeleket, amelyeket tett, elkezdték mondogatni: „Valóban ez az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.”

(János 6:24) Amikor a sokaság látta, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a csónakjaikba, és Kapernaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.

nwtsty jegyzet a Jn 6:14-hez

a próféta: Az i. sz. első században sok zsidó úgy gondolta, hogy az 5Mó 18:15, 18-ban említett, Mózeshez hasonló próféta a Messiás lesz. Ebben a szövegkörnyezetben az el kellett jönnie a világba kifejezés a Messiás várva várt megjelenésére utalhat. Arról, amiről ebben a versben olvashatunk, egyedül János számolt be.

(János 6:25–27) Mikor megtalálták a tenger másik partján, ezt kérdezték tőle: „Rabbi, mikor jöttél ide?” ²⁶ Jézus így válaszolt nekik: „Ti bizony nem azért kerestek, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok. ²⁷ Ne olyan ennivalóért dolgozzatok, amely tönkremegy, hanem olyanért, amely megmarad, és örök életet ad, és amelyet az Emberfia ad majd nektek. Ő az ugyanis, akiben az Atya, igen, az Isten a kedvét leli.”

(János 6:54) Aki a testemet eszi és a véremet issza, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.

(János 6:60) Amikor a tanítványai ezt hallották, sokan közülük ezt mondták: „Botrányos, amiket mond. Ki képes ezt hallgatni?”

(János 6:66–69) Emiatt a tanítványai közül sokan visszatértek ahhoz, amit korábban csináltak, és nem követték őt többé. ⁶⁷ Jézus azért ezt mondta a tizenkét apostolnak: „Ti is el akartok menni?” ⁶⁸ Simon Péter így válaszolt neki: „Uram, kihez mennénk? A szavaid örök élethez vezetnek. ⁶⁹ Mi pedig elhittük és megtudtuk, hogy te vagy az Isten szentje.”

nwtsty jegyzetek a Jn 6:27, 54-hez

olyan ennivaló, amely tönkremegy; olyan, amely megmarad, és örök életet ad: Jézus tudta, hogy némelyek csak anyagi előnyök reményében voltak együtt vele és a tanítványaival. A fizikai ennivaló egyik napról a másikra tartja életben az embert, az Isten Szavából származó „ennivaló” viszont lehetővé teszi, hogy örökké éljen. Jézus azt mondta az embereknek, hogy olyan ennivalóért dolgozzanak, „amely megmarad, és örök életet ad”. Ez azt jelenti, hogy erőfeszítést kell tenniük a szellemi szükségletük kielégítéséért, és hinniük kell a tanultakban (Mt 4:4; 5:3; Jn 6:28–39).

a testemet eszi és a véremet issza: A szövegkörnyezetből kiderül, hogy jelképes evésről és ivásról van szó, amely azt jelenti, hogy valaki hisz Jézus Krisztusban (Jn 6:35, 40). Jézus i. sz. 32-ben mondta ezt, tehát nem az Úr vacsorájáról beszélt, amelyet csak egy évvel később vezetett be. Közvetlenül „a pászka, a zsidók ünnepe” előtt tette ezt a kijelentést (Jn 6:4), így a hallgatóinak eszükbe juthatott a közelgő ünnep, valamint az, hogy a bárány vére életeket mentett azon az éjszakán, amelyen az izraeliták elhagyták Egyiptomot (2Mó 12:24–27). Jézus azt hangsúlyozta, hogy az ő vérének is lényeges szerepe lesz abban, hogy a tanítványai örök életet nyerhessenek.

Kutassunk szellemi kincsek után

(János 6:44) Senki sem jöhet hozzám, csak ha vonzza őt az Atya, aki küldött engem. Én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.

nwtsty jegyzet a Jn 6:44-hez

vonzza őt: Jóllehet a „vonz” ige görög megfelelőjét arra is használták, amikor a halászok behúzták a halakkal teli hálójukat (Jn 21:6, 11), nem sugall olyasmit, hogy Isten az akaratuk ellenére húzná magához az embereket. Jézus kijelentése a Jr 31:3-ra emlékeztethet, ahol Jehova így szól az ókori népéhez: „Ezért vonzottalak odaadó szeretettel.” (A Septuaginta itt ugyanazt a görög igét használja.) A Jn 12:32 rámutat, hogy Jehovához hasonlóan Jézus is mindenfajta embert magához vonz. A Szentírásból kiderül, hogy Jehova szabad akaratot adott az embereknek. Mindenki eldöntheti, hogy szolgálja-e őt (5Mó 30:19, 20). Isten finoman magához vonzza azokat, akik helyesen viszonyulnak az örök élethez (Zs 11:5; Pl 21:2; Cs 13:48). Ezt a Biblia üzenete és a szent szelleme által teszi meg. Az Ézs 54:13 próféciája, melyet a Jn 6:45 idéz, azokra vonatkozik, akiket az Atya vonz. (Vesd össze: Jn 6:65.)

(János 6:64) „De vannak köztetek néhányan, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.

nwtsty jegyzetek a Jn 6:64-hez

Jézus tudta, ki az, aki el fogja árulni őt: Jézus Iskariót Júdásra utalt. Jézus egész éjszaka imádkozott az Atyjához, mielőtt kiválasztotta a 12 apostolt (Lk 6:12–16). Júdás tehát eleinte hűséges volt Istenhez. Azonban Jézus a Héber iratokban leírt próféciákból tudta, hogy egy közeli társa el fogja árulni (Zs 41:9; 109:8; Jn 13:18, 19). Amikor Júdásban kezdtek rossz hajlamok kialakulni, Jézus észrevette a változást, mivel képes volt mások gondolataiban és szívében olvasni (Mt 9:4). Isten az előretudásával élve látta, hogy Jézus egyik bizalmas társa árulóvá fog válni. De nem férne össze Isten tulajdonságaival és múltbeli tetteivel az, hogy előre elrendelte volna, hogy Júdás legyen az, aki elbukik.

kezdettől fogva: Ez a kifejezés nem Júdás születésére utal, és nem is arra, amikor Jézus kiválasztotta apostolnak, miután egész éjszaka imádkozott (Lk 6:12–16). Inkább azt jelzi, amikor Júdás elkezdett alattomosan viselkedni, amit Jézus azonnal felismert (Jn 6:70; 13:11; vesd össze: Jn 2:24, 25; Jel 1:1; 2:23). Ez arra enged következtetni, hogy Júdás előre megfontolta a tettét, és nem hirtelen változott meg. A Keresztény görög iratokban a „kezdet” szó (görögül ar·khéʹ) jelentése mindig a szövegkörnyezettől függ. Például a 2Pt 3:4-ben a teremtés kezdetére utal. Ám a legtöbbször jobban körülhatárolható a jelentése. Péter például ezt mondta a nem zsidókról: „kiáradt rájuk a szent szellem, mint ahogy ránk is kezdetben” (Cs 11:15). Péter itt nem a születéséről beszélt, és nem is arról az időről, amikor apostol lett. I. sz. 33 pünkösdjére gondolt, amikor kitöltetett a szent szellem egy bizonyos célból (Cs 2:1–4). Más példák is alátámasztják, hogy a szövegkörnyezet befolyásolja a „kezdet” szó jelentését: Lk 1:2; Jn 15:27; 1Jn 2:7.

SZEPTEMBER 24–30.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | JÁNOS 7–8

(János 8:58) Jézus ezt mondta nekik: „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy mielőtt Ábrahám megszületett, én már voltam.”

nwtsty jegyzet a Jn 8:58-hoz

én már voltam: A zsidók, akik ellenségesek voltak Jézussal, meg akarták őt kövezni, mivel azt állította, hogy látta Ábrahámot, holott még 50 éves sem volt, ahogy mondták (Jn 8:57). Jézus a válaszában rámutatott, hogy már az emberi léte előtt is létezett mint hatalmas szellemteremtmény az égben, még mielőtt Ábrahám megszületett volna. Némelyek szerint ez a vers azonosítja Jézust Istennel. Azzal érvelnek, hogy az itt használt görög kifejezés, az e·góʹ ei·miʹ (melyet a legtöbb fordítás a „vagyok” szóval ad vissza) a 2Mó 3:14-re utal, ahogyan az a Septuagintában szerepel. Azt mondják, hogy ezt a két verset egyformán kell fordítani. Ám ebben a szövegkörnyezetben a görög ei·miʹ igével kifejezett cselekvés azelőtt kezdődött, „mielőtt Ábrahám megszületett”, és még mindig tartott. Ezt pontosabban fejezi ki a „már voltam” forma, mint a „vagyok”. Más nyelveken számos régi és mai fordítás használ a „már voltam” kifejezéshez hasonló megfogalmazást. Máshol is látunk rá példát, hogy az ei·miʹ igének a jelen idejű alakja múlt idejű igével lett fordítva. Jézus a Jn 15:27 szerint ezt mondta: „nektek is tanúskodnotok kell, mert kezdettől fogva velem voltatok.” Vannak más fordítások is, amelyek hasonló szóhasználattal élnek, ami azt mutatja, hogy nyelvtanilag semmi sem indokolja, hogy ne múlt idejű alakkal legyen visszaadva az ei·miʹ ige. (További példák arra, hogy egy jelen idejű görög igét múlt idejű igével fordítanak: Lk 2:48; Jn 1:9; 2Ko 12:19.) Mellesleg Jézusnak a Jn 8:54, 55-ben feljegyzett érvelése is azt bizonyítja, hogy ő nem akarta úgy bemutatni magát, mintha azonos lenne az Atyjával.