Fiatalok kérdezik:

Segít-e a felnőtté válásomban az iskola utáni munka?

HÁROMBÓL kettő — nos, ennyi serdülő dolgozik jelenleg az Egyesült Államokban. És hetente 16—20 órát teljesítenek.a

Mi az oka annak, hogy a munkáért sorakozó fiatalok létszáma rekordszámot ér el? A 16 éves Brian így válaszol: „Nálam az a helyzet, hogy kénytelen vagyok [dolgozni]. Édesanyám és édesapám elváltak, és nekem kell segítenem anyukámat úgy, ahogy tehetem.” Számos család ugyanilyen anyagi segítségre szorul. És még ha egy fiatal nem is tud közvetlenül hozzájárulni a családi bevételekhez, de ha meg tudja venni saját ruháját és egyéb személyes holmiját, már ezzel is jelentősen csökkentette a szülei vállára nehezedő anyagi terheket.

Igaz, sok fiatal csak azért dolgozik, hogy kedve szerint megvehesse magának azt a drága ruhát, cipőt vagy gyorskiszolgáló éttermi ételt, amit csak akar. Azonban vannak fiatalok, akik számára a munka igazi előbbre lépést jelent a felnőtté válásban. A Seventeen című folyóiratban egy 19 éves lány, Suzanne ezt írta: „Azért dolgozom, mert szeretek önellátó lenni. Nem kell szüleimre támaszkodnom, ha valamit meg akarok magamnak venni . . . A szülők megtehetik, hogy adnak gyermekeiknek pénzt, de nem tudják biztosítani azt a jóleső érzést, amely az önálló keresetből fakad.” Meglehet, te is úgy érzel majd — a munka örömödre szolgál, s igazi segítség lesz, hogy gyorsabban felnőtté válj. De csakugyan így lesz?

A munka és előnyei

A Biblia elítéli a lustaságot: „Vágyakozik a lusta lelke, de nem kap meg semmit” — mondja a Példabeszédek 13:4. — A szorgalmasnak lelke pedig bővelkedik.” Ha tehát igazán szükséged van valamire, ami többe kerül, mint amit arra a szüleid szántak, vagy amire a maguk keresetéből telne, akkor érdemes arra gondolnod, hogy szorgalmas munkáddal magad teremtsd elő annak az árát.

Mások ezenkívül azzal érvelnek, hogy a munka révén ismerheti meg igazán a fiatal a való életet. Ellen Greenberger és Laurence Steinberg a dolgozó fiatalokról készített egy meglehetősen átfogó és a nagyközönség előtt nagyon beharangozott tudományos felmérést. Megfigyelésük szerint ezek a fiatalok „megtanulják a munkaműveleteket, a pénzzel való bánást, valamint azt, hogy mi mennyibe kerül”. A munka révén a fiatalok nemcsak azt ismerhetik meg, milyen is a felnőttek mellett dolgozni, hanem azt is, mennyi felelősség hárul rájuk és mennyire feszültséggel terhes az életük. Esetleg meg kell tanulni azt is, hogyan kell egy olyan főnök keze alatt dolgozni, akinek „nehéz a kedvében járni”, vagy aki összeférhetetlen természetű, vagy hogyan kell bánni kedvesen az ingerült vásárlókkal és munkatársakkal (1Péter 2:18). „Én voltam a legfiatalabb srác a munkahelyen — emlékezik vissza Anthony —, és mindenki belém kötött. De megtanultam, hogyan kell az emberekkel kijönni.”

A munkában egy fiatal megismerkedik a szakmai fogásokkal és a munkahelyi szokásokkal, pl. a pontossággal, amely később is hasznosnak bizonyul az életben. (Vö. Példabeszédek 22:29.) „Kialakult bennem a felelősségtudat” — mondja egy Eric nevű fiatalember. — Amikor nagybátyámmal dolgoztam együtt megtanultam, hogyan kell minőségi munkát végezni” — fűzi hozzá Duane. „Azt hangsúlyozta, hogy mindent jól kell megcsinálni, és ha valami nem jól sikerült, akkor újra kellett kezdenünk az egészet.” Olga, aki az iskolai időben titkárnői munkát látott el, hozzáfűzi: „Jó munkahelyi tapasztalatra tettem szert, és mivel sokat kellett telefonálnom, elsajátítottam a szép beszédet.”

A munka kifejlesztheti az emberben, hogy büszke legyen az elért eredményére. A bölcs Salamon király ezt mondta: „Az ember számára nincs semmi jobb, mint hogy egyen és igyon, és hogy kemény munkájáért a lelke jót lásson. Én magam is azt láttam, hogy ez az igaz Isten kezéből jön” (Prédikátor 2:24 [2:25, Károli]).

Valójában mennyit tanul valaki?

Sokan azonban úgy vélekednek, hogy a mai munkák alig segítenek a felnőtté válásban. A múltban a dolgozó fiatalok megtanultak egy szakmát, vagy legalábbis elsajátítottak hasznos fogásokat. Ma viszont számos fiatal (különösen az Egyesült Államokban) gyorskiszolgáló éttermekben, vagy egyéb szolgáltatást nyújtó iparban dolgozik, ahol a munka egyszerűen abból áll, hogy hamburgereket rak dobozokba, vagy árucikkeket blokkol szignálhangot adó pénztárgéppel. Sokan kétségbe vonják az ilyen munka hosszú távon kimutatható értékét. Greenberger és Steinberg így kesereg: „Az átlagfiatal idejének még 10 százalékát sem tölti — csak óránként 5 percet — olyan tevékenységgel, mint olvasás, írás és számolás . . . A legtöbb munkát kevés változatosság jellemzi, inkább rutinszerű tevékenységből meglehetősen unalmas feladatok állandó ismétléséből áll.”

A The Wall Street Journal-ban az egyik cikk ezt írja: ’A mai dolgozó serdülők legtöbbje alig tanul annál hasznosabbat, mint hogy csak jelen legyen a munkahelyen. A technika csaknem robotemberekké változtatja őket. Ellenőrző átvilágítások és bonyolult pénztárgépek összeadják a tételeket és elvégzik a számolást helyettük. Gyorskiszolgáló éttermekben a főzést automata időbeállítók szabályozzák. Így ezek még az utolsó lehetőségét is elveszik annak, hogy egy tizenéves egy szemernyit is elsajátítson a konyhaművészetből! Ezek a munkák vitathatatlanul szükségesek és értékes szolgáltatások. De talán kevéssé tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy egy fiatal később felnőttként jól el tudjon helyezkedni a munkaerőpiacon.

De mi a tapasztalat a felnőttek mellett végzett munka esetében? Greenberger és Steinberg ezt mondja: „A munkahelyen, ahol a fiatalok munkába állnak, igen nagy a kor szerinti elkülönülés. Ahelyett, hogy a felnőttek mellett dolgoznának . . . a mai fiatalok igen nagy valószínűséggel inkább más serdülők mellett dolgoznak.” A The Wall Street Journal az ilyen munkahelyeket a „serdülők gettójának” nevezi.

„Idő előtti jómód”

Nem egy fiatalnak az Egyesült Államokban havonta több mint 200 dollár a keresete. Vajon ezzel a pénzzel megtanul ügyesen bánni? Vizsgáljunk meg egy felmérést, amit több mint 1000 különböző középiskolából származó, munkába álló diák esetében végeztek el. A felmérésből kiderült, hogy a családi jövedelemhez háromnegyed részük semmivel sem járult hozzá, 60 százalékuk szinte semmit sem takarított meg! Legtöbben, mivel nem kellett lakbért, biztosítást és étkezést fizetniük, keresetüket zsebpénzként arra költötték, amit szemük-szájuk megkívánt.

Jerald G. Bachman, a The Institute for Social Research munkatársa azt mondja, hogy amikor „a tizenévesek sok pénzhez jutnak”, ez „idő előtti jómódot” vagy gazdagságot jelent esetükben. Miért mondja ezt? Bachman ezt így fejtegeti: „Számos középiskolás diáknak elegendő pénze van olyan luxuscikkekre, amiket öt év múlva már esetleg nem tudna beszerezni, hiszen a keresetüknek akkor már létszükségleti dolgokat kell fedezni, pl. az élelmet és a lakbért.” Igen, ha egy fiatalnak túl sok pénze van, akkor sajnos nem azt fogja megtanulni, hogyan kell a pénzzel felelősen bánni, hanem éppen az ellenkezőjét. Olyan vágyat ébreszt benne a luxusdolgok iránt, ami nem reális, és amikor belép a felnőttek valós világába, ez az átmenet még keservesebb lesz számára.

A Bibliából az is kitűnik, hogy a gazdagság eléréséért folytatott hajsza hiábavaló fáradozás. A Biblia ezt mondja: „Ne fáraszd magad, hogy gazdagságot szerezz . . . Avagy szemedet vetetted-e arra, holott az semmi? Mert bizony, mint a sas, szárnyakat vesz magának és az egek felé repül” (Példabeszédek 23:4, 5).

Az, hogy a munka tanulságos és értékes tapasztalat lesz-e számodra, nagymértékben attól függ, milyen munkát végzel, milyen emberekkel és milyen emberek érdekében dolgozol és milyen a munkához való hozzáállásod. Fontos az indíték is, hogy miért akarsz dolgozni és mire akarod elkölteni a keresetedet. Tulajdonképpen ettől függ, hogy a munka segítség lesz-e számodra vagy éppen hátrány.

De ha igazából a felnőtté válásod érdekel, akkor figyeld meg Greenberger és Steinberg végső következtetését: ’Vannak a munkán kívül egyéb ténykedések is, melyek hasznosabbak lehetnek a munkánál. Ilyen ténykedések: az iskolán kívüli olvasás és kutatómunka, vagy az önkéntes, ingyenes társadalmi munka, illetve egy közösségért végzett szolgálat.’ Nina példul a legértékesebb közösségi munkát választotta az iskola után: mint Jehova Tanúja teljes idejű szolgálatot végez. Ezt mondja: „Vezető tanácsadómmal megbeszéltem, hogy rövidebbek legyenek az iskolai napok azért, hogy dél körül kijöhessek az iskolából. Hétfőtől szerdáig a nyilvános prédikálómunkában veszek részt. Ezt nagyon szeretem csinálni. Igazán kedvelem!” Vajon az időbeosztásod és a személyes körülményeid lehetővé teszik-e, hogy te is ezt tedd? „Az isteni önátadás” kifejlesztése kétségtelenül sokkal hasznosabb lesz, mint az, ha valahol dolgoznál (1Timótheus 4:8).

Egyes fiatalok esetleg szeretnének, illetve kénytelenek dolgozni megélhetésük miatt. A későbbiekben megjelenő cikkekben mérlegeljük majd, mi szól mellette és mi ellene.

[Lábjegyzet]

[Kép a 21. oldalon]

A munkahelyen a fiatal megtanulhatja, hogyan kell felnőtt módjára viselkednie a munkaadókkal és munkatársakkal