Fiatalok kérdezik:

Csakugyan annyira helytelen a szerencsejáték?

A TIZENKÉT éves Andrew és a tízéves Julian végre kikerült szülei látóteréből. A család hajókiránduláson vett részt, és a fiúkat teljesen elbűvölték a különböző játékautomaták a fedélzeten. Az egyik játékos, észrevéve kíváncsiságukat, mindkettőjüknek adott egy-egy érmét, hogy saját kezűleg próbálhassák ki az automatákat. Mi volt a baj? Nos, a szüleik megtiltották nekik, hogy akár csak a közelébe is menjenek ezeknek az automatáknak.

Ennek ellenére Andrew és Julian elhatározta, hogy mégis megkockáztatja, hátha nem veszik észre őket. Bár szüleik figyelmeztetése ott csengett a fülükben, játszottak az automatával — és az megkétszerezte a pénzüket! Azután újra játszottak. Ez alkalommal meghökkentette őket a gépből kiömlő nyeremény összege. ’Miért lenne ez olyan veszélyes? — gondolták. — Olyan könnyen lehet így pénzt szerezni! Csakugyan annyira helytelen a szerencsejáték?’

Azon sok fiatalhoz hasonlóan, akiknek országában a szerencsejáték általánosan elfogadott dolog, Andrew és Julian sem látott semmi rosszat ebben. Ez érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy egyes felnőttek milyen példát mutatnak ezen a téren. Sok felnőtt nem elég, hogy szerencsejátékot űz, de gyakran hangzatos mentséget is felhoz szokása védelmére. Azt állítják például, hogy a szerencsejáték valójában nagyon is jót tesz, arra hivatkoznak, hogy a lottózásból származó pénzadományok jó ügyet szolgálnak. (Ez azonban éppoly értelmetlen érvelés, mint azzal érvelni, hogy a kábítószer-kereskedelem egyik mágnásától származó jótékonysági célt szolgáló adomány igazolja a kábítószer-kereskedelem jogosságát!) Megint mások azt állítják, hogy a szerencsejáték ártalmatlan játék és szórakozás, amely bizonyos mértékű jóleső izgalmat is hoz az életükbe.

Mindenesetre Angliában és Írországban, más országokhoz hasonlóan, fiatalok ezrei váltak szerencsejátékosokká. Az a kilátás pedig, hogy kevés erőfeszítéssel sok pénzhez lehet hozzájutni, számodra is vonzó lehet.

Szerencsejáték — Rejtett veszélyek

Mindazonáltal a szerencsejáték néhány nagyon is valóságos veszélyt rejt magában a fiatalok számára. A riportok „szerencsejátékot űző kábítószer-élvezőkről” és „azon rémtettekről” számolnak be, „amelyekhez a szerencsejáték vezet, amikor egy ártatlan játék olyan kényszerré válik, amely a játékost öntudatlan bábúvá formálja”. A The Buzz (brit dokumentumfilm a televízióban) szerint a gyermekek körében virágzó szerencsejáték „iskolakerüléshez, erőszakhoz, zsaroláshoz és lopáshoz, szerencsejáték-kényszerhez és prostitúcióhoz, valamint kirívó esetekben öngyilkossághoz vagy öngyilkossági kísérlethez vezethet”. S hogy a szerencsejáték valóban magában foglal ilyen esetleges katasztrófákat, azt a való életből vett tapasztalatok bizonyítják.

„Akkor kezdtem el foglalkozni a szerencsejátékkal, amikor 11 éves voltam — mondja Adrian. — Agárversenyekre jártam a nagybátyámmal és az unokatestvéremmel. Kezdetben nagyon szerencsés voltam és gyakran nyertem.” Milyen hatással volt az Adrianra? „Minden tétovázás nélkül kitaláltam egy történetet — azaz hazudtam az apámnak, csak hogy pénzt szerezhessek — mondja —, és még húszéves sem voltam, amikor már lelkiismeret-furdalás nélkül loptam édesapám üzletének kasszájából, hogy megszerezzem a szerencsejátékhoz szükséges pénzt.”

Adrian a szerencsejáték egy másik nemkívánatos hatására is felhívja a figyelmet. „Könnyen lustává válhat az ember — mondja —, mert a pénz, amit becsületes munkával keresel meg, alamizsnának tűnik ahhoz képest, amit a szerencsejátékkal nyerhetsz.” (Vö. Példabeszédek 13:4; Prédikátor 2:24 [2:25, Károli].)

Robert (ez nem a valódi neve) 12 éves korában kezdte el a szerencsejátékot. Ő egy másik veszélyre hívja fel a figyelmet: „Nagyon babonássá válhat az ember. — Ezt a magyarázatot fűzi hozzá: — Az édesapám játékautomatákat üzemeltetett az üzletünkben. Pontosan tudtam, hogyan működnek, mégis babonásan azon próbálkoztam, hogy hatást gyakoroljak a játék eredményére, így egy bizonyos módszer szerint nyomkodtam a gombot, vagy otthagytam egy kis ideig a nyereményt a tálcában. Néhányan a végén már beszélgettek az automatákkal.” Igen, sok szerencsejátékos akaratlanul is a jószerencse istenének a babonás imádójává válik — olyan szokás gyakorlójává, amelyet Isten elítél (Ésaiás 65:11).

Megrögzött hazárdírozás

A szerencsejáték egy másik alattomos veszélye abban rejlik, hogy az ember valósággal megrögzötté válik. „Minden évben 2000-nél is több 16 éven aluli gyermeket visznek el a szülők a Gamblers Anonymous nevű szervezethez (ez a szervezet segít leszokni a szerencsejátékokról), és úgy vélik, hogy a beutaltak jelenlegi száma . . . Angliában csak a jéghegy csúcsa” (The Buzz). Hogyan lettek a szerencsejáték rabjaivá? Az egyik beszámoló így szólt: „Akik egyszer horogra akadtak, azok úgy érzik, hogy játszaniuk kell akár nyernek, akár veszítenek.”

Robert emlékszik egy nőre, aki mindennap 90 fontot játszott el. Egy fiatal szerencsejátékos oly kétségbeesetten akart pénzt szerezni a „pénzbedobós játékautomaták” iránti megszállottságának kielégítéséhez — Angliában sokan így nevezik a szerencsejáték-automatákat —, hogy még a saját édesanyját is megpróbálta megölni! Paddy, aki már nagyon fiatalon kezdett játszani, ugyanígy képtelen volt ellenőrzést gyakorolni e szokása felett. „Szerencsejátékot űző családban nőttem fel — emlékszik vissza. — Bármilyen játékra ráköltöttem mindenemet. Amikor felnőttem és megházasodtam, a szerencsejáték miatt a feleségemtől és a gyerekektől vontam meg a falatot, végül még az öngyilkosságig is eljutottam.”

A szerencsejáték-automaták vonzereje

A szerencsejáték bármely formája szülhet ilyen ijesztő eredményeket, a mai fiatalok számára azonban a játékautomaták jelentik a legnagyobb veszélyt. „Ez okozza jelenleg a legnagyobb gondot a fiatal szerencsejátékosok számára” — mondja a Journal of Gambling Behavior nevű újság 1989. tavaszi száma. Ezek az automaták, amelyeket találóan félkarú rablóknak neveznek, „körmönfont és csábító trükkök — mondja a The Buzz. — Minél többet játszol, valószínűleg annál többet akarsz játszani.”

Van-e értelme egy olyan játéknak — legyen az bármennyire is vonzó —, amelyben rögzítettek az esély-lehetőségek, és gyakorlatilag mindig többet veszítesz, mint amennyit nyersz? A Young People Now című könyv eképpen írja le a nyerési esélyeidet: „Soha ne adj lehetőséget a nyerésre egy baleknak — így szól a mondás. A pénzbedobós játékautomaták esetében . . . [Ha] átlag 10 fontot játszol el, 7 font a gépben marad és neked csak 3 fontot ad vissza.”

Nem csoda, hogy Mark Griffiths, aki a szerencsejátéknak a fiatalokra gyakorolt hatásait kutatja, ezt a megállapítást teszi: „Csak úgy nyerhetsz pénzt egy pénzbedobós játékautomatából, ha az a tiéd.” Ésszerű lenne-e részedről, ha ilyen eredménytelen tevékenységbe bonyolódnál?

Mindamellett ezeket az automatákat egyértelműen úgy tervezték meg, hogy te mindig többet akarj játszani rajtuk. Hogyan? Azáltal, hogy az egyetlen nyerő jelrendszer helyett három jelrendszert mutatnak! A Young People Now című könyv így fejtegeti: „A nyerő sorok alatti és feletti sorok azt az illúziót keltik a játékosban, hogy ’majdnem eltalálta’, és arra ösztönzik, hogy próbálja meg újra.” Az úgynevezett ’majdnem siker’ két nyerő rendszer melletti vesztes harmadikat a játékos gyakran úgy látja, mint amit „majdnem megnyert”, s ezáltal arra kap ösztönzést, hogy tegyen egy próbát újra . . . és újra és újra.

Ez jellemző a szerencsejáték üzletágra. A játékautomaták és a szerencsejátékok kitalálói ily módon a veszteség helyett azt az illúziót keltik, hogy majdnem eltaláltad! Majdnem nyertél! Az az eufória, amelyet akkor éreztél, amikor nagyon közel kerültél a „nyeréshez” tartja fenn benned a játékkedvet. Ehhez még tedd hozzá a villogó fényeket és az igéző hanghatásokat, és a rád nehezedő pszichológiai nyomás egyszercsak arra késztet, hogy játssz — újra játssz —, és hogy újra veszíts.

Dönts helyesen!

A legjobb mód arra, hogy ne válj a szerencsejáték rabjává az, ha már rögtön az elején elkerülöd a játékot. Kerüld annak minden lehetséges formáját, beleértve a kis tételnek számító pénzfogadásokat is. A szerencsejáték egész életre szóló szokása sokaknál aprópénzes játékokkal kezdődött. És ha valamikor is szerencsejátékra adódna lehetőséged, gondolj arra az alapelvre, melyet Jézus Krisztus a Máté 7:17-ben adott: „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, de minden romlott fa értéktelen gyümölcsöt terem.”

Gondold csak el: Mit is eredményez valójában a szerencsejáték az emberek életében? Elősegíti-e Isten szelleme gyümölcseinek, például az örömnek, a békének és az önuralomnak a kifejlesztését, vagy inkább a küzdőszellemet, a dührohamokat és a kapzsiságot táplálja? (Galátzia 5:19–23). Emlékezz arra, hogy Isten elítéli a kapzsiságot. Már egyetlen kapzsi tett miatt is kifogásolhatóvá válhatsz az ő szemében. Kérdezd meg magadtól, hogy a szerencsejátékosok vajon jó társaságul szolgálnak a keresztény fiatalok számára (1Korinthus 15:33). Emlékezz arra, hogy „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). A szerencsejáték vajon nem egyértelműen Sátánnak, az Ördögnek a célját szolgálja? Akkor hát miért engednél a csábításnak, hogy részt végy bennük?

Amikor Írországban bevezették a nemzeti lottózást, hamar megkapta az ostobák adója elnevezést! Milyen találó megfogalmazása ez a szerencsejátéknak. Ki akarná, hogy bolondnak nézzék és megvonja magától a szükséges javakat azáltal, hogy hagyja magát a szerencsejáték álomvilágába csábítani? (A bevezetőben említett) Andrew és Julian szerencsére idejében észrevette, hogy a szerencsejáték a bolondok játéka. Tisztán látják a veszélyeit, és kerülik. „Végtére is — mondják — sokkal több értelmes dolgot lehet tenni az életben, semmint szerencsejátékra pazarolni a pénzed.”

[Kép a 24. oldalon]

A csupán csekély összeget igénylő szerencsejáték is a rabjává teheti az embert