Figyeljük a világot
A „nagy kihalás”
Millió és millió növény- és állatfaj létezik napjainkban. A tudósok egykori becslése szerint az egész földi élet során évente nem egészen tíz faj pusztul ki (betegség, élelemhiány, vagy az alkalmazkodóképesség hiánya amiatt). Az ENSZ Tájékoztatási Hivatala szerint a tudósok úgy vélik, hogy a kipusztulási arány jelenleg több százszoros, vagy talán több ezerszer is nagyobb. 1970-ben a becslés szerint naponta egy faj pusztult ki. 1990-re ez az arány megemelkedett, már óránként pusztult ki egy faj. 1992-re minden 12 percben tűnik el egy faj. A kipusztulás fő oka: a vidéki terület természetes környezetének megsemmisülése, az erdők kiirtása, továbbá a víz és a levegő elszennyeződése. Számos környezetvédő szakember azt mondja, hogy bolygónk jelenleg a „nagy kihalás” kellős közepénél tart. Dr. Mostafa Tolba, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának ügyvezető igazgatója kijelenti: „Ha Charles Darwin ma élne, munkásságát valószínűleg nem a fajok eredetére, hanem a fajokról szóló gyászbeszédre összpontosítaná.”
Külföldi segély — ki milyen mértékben részesül belőle?
Vajon mennyit használ a szegényeknek a külföldi segély? Az ENSZ Human Development Report 1992 című kiadványa szerint a külföldi segélyek mindössze 27 százaléka jut el abba a tíz országba, ahol a világ legszegényebb lakosságának 72 százaléka él. A fejlődő országok lakosságának 40 százalékát kitevő leggazdagabb rétege több mint kétszeresét kapja annak, amit a 40 százalékot kitevő legszegényebb emberek kapnak. A dél-ázsiai országok, ahol a világ legszegényebb embereinek csaknem a fele él, egy főre számítva csupán 5 dollár segélyben részesül. A közel-keleti országokban, ahol az egy főre jutó jövedelem háromszor magasabb, mint Dél-Ázsiában, a segély öszege 55 dollár személyenként. A jelentés hozzáfűzi, hogy azok a nemzetek, amelyek nagy összegeket költenek fegyverkezésre, egy főre számítva kétszer annyi segélyben részesülnek, mint azok az országok, amelyek szerényebben költenek fegyverre. A segélyalapból mindössze a legalacsonyabb részösszeget (kétoldalú segély esetén körülbelül csak 7 százalék, többoldalú segély esetén pedig 10 százalék) fordítják alapvető emberi szükségletekre — közoktatásra, egészségellátásra, egészséges ivóvízre, közegészségügyre, családtervezésre és élelmezésre.
A nukleáris lidércnyomás lehetséges veszélye
„A Nyugatnak az a kísérlete, hogy megakadályozza az atomfegyverek elterjedését, csődöt mondott — közli a U.S.News & World Report — helyette az atomsejtburjánzásának egy új és sokkal veszélyesebb korszaka kezdődött el.” Az előttük álló választás az, hogy erőszakkal akadályozzák meg az újabb nemzeteket nehogy nukleáris hatalommá váljanak, vagy az hogy „meg kell tanulni olyan világban élni, amelyben majdnem minden nemzetnek, amely atomfegyverrel akar rendelkezni, már van atomfegyvere”. Mi vezetett ehhez az állapothoz? „Az, hogy ami 1943-ban még a legértelmesebb emberek számára is roppant nehéznek tűnt, az ma már nem jelent nehézséget az átlagembernek” — mondja Richard Garwin atomfizikus és volt atomfegyver-tervező. Azok a matematikai nehézségek, amelyek akkoriban a legkiválóbb elméknek is fejtörést okoztak, ma személyi számítógépek segítségével megoldhatók. Ezenfelül, ha egy országnak e téren eltökélt szándékai vannak, ma már egyre könnyebb hozzájutni az atombomba előállításához szükséges kulcstechnológiához. Abbeli erőfeszítésükben, hogy szembeszálljanak az árral, áprilisban 27 ország aláírt egy egyezményt, amely korlátozza az atombomba készítéséhez felhasználható anyagok vagy berendezések eladását. Óriási azonban a nézetkülönbség, hiszen több atomfegyver-előállító vagy annak előállítására törekvő ország nem írta alá az egyezményt.
Ausztrália „pirulákat kapkodó” társadalma
Az Ausztrál Országos Egészségügyi Szemle riasztó eredményeket tárt fel. A kutatásból kiderült, hogy minden 50. ausztrál naponta nyugtatót szed. További háromnegyedmilliónyian ismerték el, hogy a felmérés előtti két hét alatt olyan erős gyógyszert szedtek, mint a Valium és a Serepax. A sydneyi The Sun-Herald újság szerint az Országos Kábítószer- és Alkoholfogyasztást Vizsgáló Kutatóközpont azt állítja, hogy évente közel tízmillió benzodiazepint írnak fel receptre, és ezek azok a gyógyszerek, amelyeket a legszélesebb körben írnak fel a nyugati országokban is. E kutatóközpont egyik tudósa azt mondta, hogy sokan, akik rendszeresen ilyen típusú gyógyszert szednek, fel sem ismerik, hogy náluk gyakorlatilag már ki is alakul a gyógyszerfüggőség.
Új csapás Afrikában
„A kábítószerekkel történő üzletelés jelenti az egyik legsúlyosabb fenyegetést az [afikai] kontinens megszilárdítására és gazdasági fejlődésére.” Ezt a megállapítást tette dr. Simon Baynham, a dél-afrikai Afrika Intézet munkatársa, a johannesburgi The Star újságban közölt írásában. A kábítószer-kereskedelem drámai méreteket öltött Afrikában az utolsó évtizedben, mivel földrajzi fekvése kedvező mind a Kolumbiából, mind az Ázsiából érkező szállítmány számára. „1990-ban az Európában lefoglalt heroin egyharmada már Afrikán át érkezett” — mondja Baynham. Megjegyzi, hogy a nemzetközi kábítószer-kereskedelem és a terrorista szervezetek között is megélénkült az együttműködés. Dr. Baynham úgy utalt az afrikai kábítószer-kereskedelemre, mint egy lehetséges „új, nagy méreteket öltő járványra”, amely „tovább növeli Afrikában a háború, az éhség és az AIDS csapásait”.
Kiöntik a fölösleges tejet
A dél-afrikai tejgazdaságok a súlyos élelmiszerhiány ellenére több millió liter tejet öntöttek ki az elmúlt öt évben. A Tejgazdaságok Felügyeleti Szerve adót vetett ki a tejgazdaságokra, amely eljárásnak a tejfölösleg szétosztására kellene sarkallnia. Ez mégsem történt meg, az Országos Tejelosztó Társaság igazgatója pedig ezt mondta: „Mit tehetünk? Kénytelenek vagyunk kiönteni a tejet. Gazdaságilag ugyanis semmi értelme nincs annak, hogy tönkretegyük saját piacunkat azzal, hogy elajándékozzuk a tejet vagy fizetünk az elszállításért.” Más intézmények viszont sajnálkoznak e pazárlás felett. Az Idősek Tanácsa megállapítja, hogy kiöntik a tejet akkor, amikor „olyan időben élünk, hogy a idős dél-afrikaiak milliói erő feletti erőfeszítések árán tudják csak megvásárolni az életben maradáshoz szükséges árukat.
A hosszú életű japánok
Az Egészségügyi Világszervezet legfrissebb statisztikai adatai szerint a föld összes népe közül a japánok számíthatnak a leghosszabb élettartamra. A japán nők várható átlagos életkora 82,5 év, míg a férfiaké 76,2 év. A második hely Franciaoszágé, itt a nők legmagasabb átlagos életkora 81,5 év; ezt követi szorosan Svájc, 81 évvel. Férfiaknál Izland áll a második helyen 75,4 évvel; Görögország 74,3 évvel a harmadik. A 350 oldalas statisztikai évkönyv más érdekes tényt is feltárt. A termékenység arányszáma az egész világos Ruandában a legnagyobb, ahol minden nőnek átlag 8,3 gyermeke van. Az öngyilkossági arányszáma Bahama-szigeteken a legalacsonyabb, 100 000 lakos közül 1,3-an követtek el öngyilkosságot, míg az öngyilkossági arányszám Magyarországon a legmagasabb, 100 000 lakos közül 38,2-en követtek el öngyilkosságot. Az autóbaleset okozta haláleset arányszáma a kicsi dél-amerikai országban Suriname-ban a legnagyobb, 100 000 lakosból 33,5 személy halt meg. És hol a legalacsonyabb? Máltában, ahol 100 000 lakosból csak 1,6 személy hal meg autóbaleset következtében.
Fájdalmat okozó zene
„Halkítsd már le azt a zeneszámot!” — szól régóta a felingerelt szülők panasza. Sok tizenéves úgy érzi, hogy csak akkor tudja élvezni a zenét, ha érzi a zene ritmusát. Jóllehet a hangos zenét többnyire a halláskárosodással hozzák kapcsolatba, a torontói (Kanada) The Globe and Mail újságban egy nemrégi riport arról számolt be, hogy a fülzúgás is általános következménye ennek. A fülzúgás olyan érzés, amikor valakinek „cseng, fütyül, zúg, pattog, sipol rendszerint mindkét füle. De ez [a leírás] nem fedi fel a teljes igazságot” — mondja az újság. Ha valakinél egyszer már jelentkezik a fülzúgás, „utána többé már soha nem élvez tökéletes nyugalmat és csendet” — mondja Elizabeth Eayrs, a kanadai Fülzúgással Foglalkozó Egyesület koordinátora. Különösen a fejhallgatót használó személyek érintettek, akik annyira felerősítik a hangot, hogy mások is hallják a zenét. Azt a képességüket, hogy idősebb korukban zenét vagy bármilyen hangszert élvezzenek, gyakran súlyos károsodás éri.
A pápa bocsánatot kér
II. János Pál pápa kétszer is bocsánatot kért az afrikai kontinenstől a rabszolga-kereskedésért. Először februárban, a szenegáli látogatása során. Az olasz Corriere della Sera napilap akkoriban arról tudósított, hogy a pápa „’az ég bocsánatáért’, és Afrika bocsánatáért esedezett a rabszolgatartás történelmi bűnéért, amellyel még a keresztények . . . is beszennyezték magukat”. Másodszor, körülbelül három hónappal később a São Toméban tett látogatása során kért bocsánatot. A Vatikánban a pápa azt fejtegette, hogy „mivel az egyház is bűnösökből álló közösség, így évszázadok során megsértette a szeretet alapelvét . . . Egyének és csoportok, amelyek keresztény névvel ruházták fel magukat, hibákat követtek el”. A La Repubblica napilap a „pápa bocsánatkéréseit” kommentálva megjegyezte, hogy „a pápa a keresztények általánosságban elkövetett bűneiről beszélt, holott beszélhetett volna a pápák, a római kongregációk, a püspökök és a lelkészek bűneiről is. A rabszolgaság története a katolikus hierarchia felelősségével keveredik.”
Indokolatlan a pókoktól való félelem
A pókoktól való félelem „gyakran a tudatlanság következménye” — írja a South African Panorama című folyóirat. Az afrikai pókok nagy szakértőjének, dr. Ansie Dippenaarnak a munkásságáról beszámolva a folyóirat rámutat, hogy a világ ismert pókfajtáinak nem egészen 0,2 százaléka az, amely veszélyes az emberekre. Ezeket az apró lényeket megfelelő környezetükben barátként és nem ellenségként kellene kezelnünk. Felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek a termések kártevőinek a megfékezésében. Egy bizonyos fajta pók képes egymaga naponta akár 200 kártevő lárvát is elpusztítani. Ha például a pókok egy földieper táblában maradhatnának, akkor ezen a táblán hektáronként 6 tonnával több terméshozam lenne, mint azokon a táblákon, ahol elpusztítják a pókokat. „A gazdálkodóknak meg kellene menteniük a pókokat — fűzi hozzá a cikk —, ezáltal korlátozni lehetne a drága rovarirtó szerek használatát is, amelyek hozzájárulnak a környezet szennyezéséhez.”