Jehova Tanúi és az orvosi hivatás együttműködése

JEHOVA Tanúi 1945-ben felismerték, hogy a vérátömlesztés a vér Írás-ellenes felhasználása. A Mózesi Törvényben kifejezésre juttatott korlátozás a Keresztény Görög Iratokba is átkerült. A Cselekedetek 15:28, 29 azt mondja: „Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!” (Lásd: 3Mózes 17:10–12.) Az, hogy a Tanúk visszautasították a vérátömlesztés elfogadását, sok összeütközéshez vezetett némelyekkel az orvosi hivatás gyakorlása során.

Kórházi Összekötő Bizottságok

Azért, hogy segítsék a Tanúkat a vér elfogadásának visszautasításában, hogy tisztázzák az orvosok és a kórházak részéről felmerülő félreértéseket, és hogy egy jobban együttműködő szellemet hozzanak létre az orvosi intézmények és a Tanú betegek között, Jehova Tanúinak Vezető Testülete létrehozta a Kórházi Összekötő Bizottságokat. Ezek a bizottságok — amelyeknek tagjai érett Tanúkból állnak, akik képzettek arra, hogy megértően bánjanak az orvosokkal és a kórházakkal — hatástalanították az összetűzéseket, és együttműködőbb szellemet hoztak létre. Az 1979-ben létező maroknyi ilyen bizottság száma mostanáig 65 országban 850-re nőtt. Ez azt jelenti, hogy segítőkész szolgálatuk most rendelkezésére áll a mintegy 3,5 millió Jehova Tanúja számára.

Jehova Tanúi gyülekezeteiben több mint 4500 vén kapott kiképzést arra, hogyan beszéljen az orvosokkal, és hogyan segítsen nekik meglátni magából az orvosi irodalomból mindazt, amit megtehetnek anélkül, hogy vérátömlesztéshez folyamodnának. Olyan esetekben, ahol valami különleges szükség áll fenn, megfelelő cikkeket küldenek el faxon közvetlenül a kórházba, hogy segítsenek az orvosoknak vér felhasználása nélkül kezelni a Tanúkat. Vagy intézkednek a bizottságok, hogy más együttműködő orvosokkal konzultáljanak annak érdekében, hogy a vér nélküli kezelés vagy műtét stratégiáját kifejlesszék.

A vérveszteség például sok esetben olyan súlyos vérszegénységet idézett elő, hogy az orvosok azt mondták, vérátömlesztésre van szükség ahhoz, hogy növeljék a vörösvérsejtek számát. A Kórházi Összekötő Bizottság tagjai azonban képesek voltak megosztani velük olyan cikkeket az orvosi irodalomból, melyek megmutatják, hogy az erithropoietin (vörösvérsejt-képzést fokozó hormon) (EPO) hatékonysága ugyanazt teszi. Ez a szintetikus hormon hasonlóképpen működik, mint a természetes vörösvérsejt-képzést fokozó hormon, ami a veséinkben található, és arra készteti a csontvelőt, hogy új, friss vörösvérsejteket küldjön a véráramba.

Némely orvos úgy érezte, hogy az EPO nem működik elég gyorsan ahhoz, hogy pótolja azt, amire szükség van, de a Jehova Tanúit érintő számos eset szemlélteti, hogy az (EPO) milyen gyors eredményeket hoz. Egy esetben még aznap, miután alkalmazták az EPO-t, az új vörösvérsejtek száma már négyszer annyi volt, mint a normál szám! Másnap a beteg állapota stabilizálódott, és a negyedik napra a vörösvérsejtek száma növekedni kezdett. Néhány nappal később a növekedés felgyorsult. A beteg túlélte az esetet. Ebben az esetben az orvosok és a beteg is hasznot merítettek a Kórházi Összekötő Bizottságok tevékenységéből.

Amikor az orvosok Ausztráliában azt mondták, hogy képtelenek egy Tanú életét megmenteni vér alkalmazása nélkül egy ritka trópusi betegség kezelése esetén, a Tanúk a helyi Kórházi Összekötő Bizottsághoz folyamodtak, hogy a bizottság nyújtson nekik valamilyen segítséget a vér nélküli orvosi kezeléssel kapcsolatos irányelvekre vonatkozóan. Jehova Tanúi ausztráliai fiókhivatala jelentette a szükséghelyzetet. Érintkezésbe léptek Jehova Tanúi Brooklynban (New York) levő nemzetközi főhivatalának Kórházi Információs Szolgálatával. Az átkutatott egy orvosi adatbázist. A hasznos cikkeket faxon elküldték Ausztráliába. Csupán 11 órával később, hogy elhagyta az orvos irodáját, az ausztrál Kórházi Összekötő Bizottság egyik tagja a szükséges cikkekkel visszatért az orvos irodájába. Ez hatásosnak bizonyult, és a beteg felépült. Faxon orvosi anyagot New Yorkból olyan messzire is küldtek már, mint Nepál.

Minőségi kutatás és segítség

A minőségi kutatás, melyet Jehova Tanúi végeznek az orvosi szakirodalomban, megbízható és naprakész. Egy állományban lévő nővér, aki egy kórház sebészeti osztályán társigazgató Oregonban (USA), a főműtősök számára megjelent egyik orvosi kiadvány egy cikkében azt mondta: „Jehova Tanúi előttünk járnak. Ők a legtájékozottabbak a vér és vérkészítmények alternatíváit illetően, és gyakran már azelőtt látnak el bennünket irodalommal, mielőtt mi hallanánk arról” (OR Manager, 1993. január 12. oldal).

Néhány kiváló orvos és egészségügyi központ, akik homológ vér felhasználása nélkül tudnak betegeket kezelni, rendelkezésre állnak, hogy konzultáljanak szemléletükről és eljárásaikról. Nemeslelkű reagálásuk erre a szükségletre életek megmentésében segített, ami látható a leukémia sikeres kezelésének és számos másfajta műtét sikeres megoldásainak eseteiből. Ezek az orvosi konzultációk gyakran nemzetközi telefonbeszélgetések útján folytak.

Annak mértékét, melyben Jehova Tanúi segítségére sietnek a szükségben levőknek, akik a gyógyászati kezelés hitpróbájának vannak kitéve, az az intézkedés is mutatja, hogy a beteget átszállítják az egyik kórházból a másikba, az ország egyik részéből a másik részébe, sőt az egyik országból a másik országba is. Néhány példa: Egy felnőtt nőbeteget repülőgépen Suriname-ból Puerto Ricóba szállítottak; egy másikat Szamoából Hawaii-ba; egy lánycsecsemőt Ausztriából Floridába (USA).

Egyre több orvos működik együtt

A helyzet javulása Jehova Tanúi számára abban is látható, hogy növekszik azon orvosok száma, akik hajlandók ebben a dologban együttműködni velük. Számuk öt évvel ezelőtt körülbelül 5000 volt, és most több mint 30 000-en vannak 65 országban. Ezen hozzáértő orvosoknak a száma lehetővé tett egy másik kedvező fejleményt — több mint 30 vér nélkül gyógyító egészségügyi és műtéti központ létrehozását különböző országokban.

Így mostanában, legalábbis Észak-Amerikában az ember ritkán hall olyan próbálkozásokról, hogy egy felnőttre vérátömlesztést erőltetnének, és sok más országban kibontakozóban van ugyanez a nézőpont. A legtöbb nehézség most az újszülött kisbabákkal és különösen a koraszülöttekkel van. Ezek a koraszülöttek sok nehézséggel kezdik az életet, kifejletlen szervekkel, melyek nem működnek normálisan, mint például a tüdők és a vesék. Az orvosok azonban megtalálják a módját annak, hogy vérátömlesztés nélkül kezeljék ezeket az eseteket. A synthetic surfactant, egy szintetikus nyálkaszerű keverék például, mely megakadályozza a tüdőszövetet, hogy összeragadjon, arra használható, hogy könnyítsen a nehéz légzésen. Az EPO széles körben elfogadottá válik a koraszülöttek vérszegénységének a kezelésében.

Segítség az orvosi személyzet és tisztviselők számára

Hogy segítsen a gyermekorvosoknak és a csecsemőgondozóknak Jehova Tanúi gyermekeinek vérátömlesztés nélküli kezelésében, a Kórházi Információs Szolgálat elkészített egy, az egészségügyi irodalom 55 cikkét magában foglaló háromkategóriájú indexet, hogy megmutassa mit lehet tenni vér nélkül az újszülött sok problémája esetében.

Hogy elérjenek bírókat, gondozónőket, gyermekkórházakat, csecsemőgondozókat és gyermekorvosokat a vér nélküli gyógyítás lehetőségeinek rendelkezésre álló információival, Jehova Tanúi külön ezen egészségügyi személyzet és tisztviselők számára elkészítettek egy 260 oldalas kötetet, melynek címe: Family Care and Medical Management for Jehovah’s Witnesses.a Ez egy cserélhető lapokból álló kézikönyv, mely naprakész állapotban tartható. Mivel némi félreértés van Jehova Tanúi családi életét illetően, ez a könyv világossá teszi a szakemberek számára a szülők gyermekeik iránti szeretetét egy kétségtelenül hasznos, gondoskodó légkörben, melyet a bibliai tanítás által létrehozott életmód teremtett meg.

Hogyan fogadják ezt a kiadványt? Miután megvizsgálta annak tartalmát, egy gyermekkórház igazgatóhelyettese Pennsylvaniában (USA) azt mondta, reméli, hogy személyzete átgondolja és használja azt. Majd hozzátette: „Ha nem olyan utalásokkal kerül hozzám vissza, hogy áttanulmányozták azt, miután körbejárta a személyzetet, tudni akarom, hogy miért!” Néhány bíró már módosított bírói döntésein, és megköveteli az orvosoktól, hogy merítsenek ki minden vér nélküli lehetőséget, mielőtt a vért használnák. A gyermekeket vér nélkül kezelték, és azok gyógyultan mentek haza.

Jellemző reagálás történt egy fiatalkorúak ügyével foglalkozó bíró esetében az USA-beli Ohióban. Oly nagy benyomást tett rá a Family Care kötet, hogy hét további példányt rendelt a kollégái számára. Most változtat bírói döntésein, hogy egyensúlyba hozza az orvosok aggodalmát a szülők jogaival, két módon valósítva meg ezt. Megszabja döntésében: 1. az orvosoknak először minden kezelési lehetőséget ki kell meríteniük, mielőtt vért használnak; és 2. az orvosoknak biztosítaniuk kell őt, hogy a vér, amelyet használni fognak, átvizsgált és mentes mind az AIDS, mind a hepatitis vírustól. A három döntése alapján, amióta elkezdte megváltoztatni azokat, mind a három gyermeket sikeresen kezelték vérátömlesztés nélkül.

Dr. Charles H. Baron, a Boston College Law School jogi professzora a múlt évben bemutatott egy okmányt a Párizsi Egyetem előadóinak összejövetelén. A professzor témája: „Vér, bűn és halál: Jehova Tanúi és az amerikai betegek jogainak mozgalma.” Az okmányban a következő bekezdés a Tanúk Kórházi Összekötő Bizottságainak munkájával kapcsolatban ezt mondja:

„Még azt is megtették, hogy rávették az amerikai orvostudományt, vizsgálja át újra néhány hitnézetét a további bizonyítékok fényében. Az eljárás az egész amerikai társadalom javára vált. Napjainkban nemcsak Jehova Tanúi, de a betegek általában kevésbé valószínű, hogy szükségtelenül kapnak vérátömlesztést. S ez a Tanúk Kórházi Összekötő Bizottságainak munkája miatt van. A betegek általában nagyobb önrendelkezési joggal bírnak az egészségügyi ellátás egész skálája felett annak a munkának köszönhetően, melyet a Tanúk végeztek a betegek mindenre kiterjedő jogainak mozgalma részeként. Az általános szabadság, de különösen a vallásszabadság ügye a Tanúk odaadó ellenállása által haladt előre az olyan törekvések ellen, hogy rákényszerítsék őket olyan tettre, ami összeegyeztethetetlen vallásos hitükkel.”

A Kórházi Összekötő Bizottság mindezen tevékenysége közvetlenül talán nem Isten Királysága jó hírének a prédikálása, de biztosan választ ad az imádatunkat érintő egyik közvetlen kihívásra, amelyet az első századi vezető testület szent szolgálatunk egyik „szükséges dolgának” nevezett (Cselekedetek 15:28, 29). Érdekes módon határozottságunk, amely méltóképpen túlmegy a beszélgetésen, utat nyitott néhány orvosi szakmában dolgozó személynek, hogy reagáljon a Királyság-üzenetre. A Kórházi Összekötő Bizottság több tagja kezdett el bibliatanulmányozást orvosokkal, akik kapcsolatba kerültek a bizottság munkájával, s ezen orvosok közül ketten nemrég alámerítkeztek.

Így hát a Kórházi Összekötő Bizottság elrendezésének segítségével Jehova Tanúi támogatást kapnak ahhoz, hogy engedelmeskedjenek Jehova arra vonatkozó tökéletes törvényének, hogy tartózkodjanak a vértől, miközben nem adják fel feddhetetlenségüket, és mégis megkapják a szükséges orvosi kezelést (Zsoltárok 19:8). Valóban továbbra is jó eredmény származik a valamikor felmerült nézetkülönbség áthidalásából. Az orvosok és kórházak most tájékozottabbak azt illetően, hogyan alkalmazzák a rendelkezésre álló vér nélküli orvosi kezelést. Ez a betegek, hozzátartozók, hittársak és a kórházi személyzet számára azt eredményezi, amit mindenki akar — a beteg egészségének a helyreállítását. (A Watch Tower Society világközpontjában lévő Kórházi Információs Szolgálat beküldött cikke alapján.)

[Lábjegyzet]

[Kép a 25. oldalon]

Az összekötő bizottság egy orvossal tárgyal

[Kép a 26. oldalon]

„Családi gondoskodás”