A katolikus egyház helyzete Afrikában
AZ ÉBREDJETEK! OLASZORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
A KATOLIKUS egyháznak több tízmillió híve van Afrikában, és itt jelentősek a problémái. Ebben az évben korábban több mint 300 egyházi vezető találkozott a Vatikánban, Rómában, hogy egy egyhónapos különleges zsinaton megtárgyalják e problémák némelyikét.
Az ülésszak megnyitójában a L’Osservatore Romano beszámolója szerint a pápa elmondta: „Ma először kerül sor az afrikai egyház egy olyan zsinatára, amely az egész kontinensre vonatkozik . . . Ma Afrika minden része képviselteti magát a Szent Péter-bazilikában. Róma püspöke mélységes vonzalommal üdvözli Afrikát.”
Törzsi háború
Amint arról sokan értesültek, a katolikus egyház gondjai különösen a Burundi és Ruanda nevű afrikai országokban nagyok, melyek túlnyomórészt katolikusok. Az ottani törzsi háború híre idén tavasszal nemzetközivé lett, amikor több százezer embert lemészároltak a felebarátaik. Egy szemtanú így számolt be: „Láttunk asszonyokat, amint gyermekükkel a hátukon gyilkoltak. Láttunk gyermekeket, akik gyermekeket gyilkoltak.”
A National Catholic Reporter elmondta, hogy a katolikus vezetők gyötrelmet éreznek. Azt írta, hogy a pápa „»roppant fájdalmat« érzett az apró afrikai nemzetben [Burundiban] dúló konfliktusokról érkező újabb hírek hallatán, ahol a lakosság többségében katolikus”.
A ruandai mészárlások még nagyobb sérelmet okoztak a katolikus vezetésnek. „A pápa nehezményezi a katolikus nemzet 70 százalékában történt népirtást” — hirdette egy fejszöveg ugyanebben a lapban. A cikk megjegyezte: „Az afrikai nemzetekben folyó harc »valódi és igazi népirtással« jár, »amelyért sajnos még a katolikusok is felelősek« — mondta a pápa.”
Mivel a Rómában összehívott, történelmi jelentőségű katolikus zsinattal egy időben embertelenségeket követtek el Ruandában, így a püspökök figyelme nyilvánvalóan a ruandai helyzetre összpontosult. A National Catholic Reporter megjegyezte: „A ruandai konfliktus valami ijesztőt árul el: mégpedig azt, hogy a keresztény hit nem vert elég mély gyökeret Afrikában ahhoz, hogy megbirkózzon a törzsi rendszerrel.”
Megfigyelve az összegyűlt püspökök nyugtalanságát, a National Catholic Reporter a továbbiakban ezt mondta: „Ezzel a témával [a törzsi rendszer témájával] Albert Kanene Obiefuna, Awka (Nigéria) püspöke birkózott meg, a zsinathoz intézett beszédében.” Előadásában Obiefuna kifejtette: „A jellegzetes afrikai a törzsi munkája függvényében éli családi, valamint keresztény életét.”
Majd kétségkívül Ruandára gondolva Obiefuna így folytatta a zsinathoz intézett beszédét: „Ez a beállítottság olyannyira elterjedt, hogy az a hír járja az afrikaiak között, amikor döntő helyzetre kerül sor, nem az a keresztény fogalom dominál, hogy az egyház egy család, hanem sokkal inkább az a közmondás, hogy »a vér sűrűbb a víznél«. És az itt említett vizen alighanem a keresztvíz is érthető, amely által valaki beleszületik az egyház családjába. A vér szerinti kapcsolatok még a kereszténnyé lett afrikaiak számára is fontosabbak.”
Így a püspök elismerte, hogy Afrikában a katolikus hit sikertelen volt a keresztény testvériség létrehozásában, amelyen belül a hívők igazán szeretik egymást, ahogyan Jézus Krisztus tanítása szerint tenniük kellene (János 13:35). Az afrikai katolikusoknak viszont inkább a „vér szerinti kapcsolatok a fontosabbak”. Ez ahhoz vezetett, hogy a törzsi gyűlölködést minden más szempont elé helyezték. Amint a pápa elismerte, az Afrikában élő katolikusoknak vállalniuk kell a felelősséget a napjaink történelmében lezajlott legcsúnyább embertelenségek némelyikéért.
Állítólag a fennmaradás forog kockán
A zsinaton jelen levő afrikai püspökök félelmüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy fennmarad-e a katolicizmus Afrikában. „Ha azt akarjuk, hogy az egyház továbbra is létezzen az országomban — mondta Bonifatius Haushiku, namíbiai püspök — nagyon komolyan át kell gondolnunk a beolvasztás kérdését.”
Az Adista nevű olasz, katolikus sajtóügynökség is hasonló nézeteket juttatott kifejezésre, amikor ezt mondta: „Az evangélium Afrikában történő »beolvasztásáról« beszélni azt jelenti, hogy a katolikus egyház erre a kontinensre vonatkozó sorsáról beszélünk, vagyis annak esélyéről, hogy fennmarad-e vagy sem.”
De pontosan mit értenek a püspökök a „beolvasztáson”?
Az egyház és a „beolvasztás”
John M. Waliggo elmagyarázta, hogy „sokáig a hozzáillesztés szót használták ugyanannak a ténynek a kifejezésére”. Még egyszerűbben, a „beolvasztás” a törzsi vallások hagyományainak és elgondolásainak a katolikus szertartásokhoz és imádathoz való hasonulását jelenti, miközben új nevet és új értelmet adnak az ősi rítusoknak, tárgyaknak, taglejtéseknek és helyeknek.
A beolvasztás lehetővé teszi az afrikaiak számára, hogy jó hírű katolikusok legyenek, ugyanakkor ragaszkodjanak törzsi vallásuk szokásaihoz, szertartásaihoz és hitnézeteihez. Van okunk arra, hogy valami kifogásunk legyen ez ellen? Az olasz La Repubblica újság például ezt kérdezte: „Vajon nem igaz, hogy az európai karácsony a Solis Invicti ünnepből ered, amely december 25-re esett?”
Josef Tomko bíboros, a Népek Evangelizálásának Kongregációja prefektusa valójában megjegyezte: „A missziót végző egyház már jóval azelőtt alkalmazta a beolvasztás munkáját, hogy a szó használatba jött volna.” Amint a La Repubblica megfigyelte, a karácsonyi ünnep jól szemlélteti a dolgot. Eredetileg pogány ünnep volt. „A december 25-i dátum nem Krisztus születésének, hanem a Natalis Solis Invicti ünnepségének, a napfordulón tartott római napünnepnek az időpontja” — ismeri el a New Catholic Encyclopedia.
A karácsony csak egyike annak a sok egyházi szokásnak, mely a pogányságból ered. Ilyenek még a Háromság, a lélek halhatatlansága és az emberi lelkek halál utáni örök gyötrelmének hitnézete. A XIX. századi John Henry Newman bíboros azt írta, hogy „az egyház vezetői már régtől fogva fel voltak készülve arra, hogy amennyiben a helyzet úgy alakul, átveszik, utánozzák, vagy megszentelik a köznép már létező rítusait és szokásait”. Sok egyházi szokást és ünnepet felsorolt, és azt mondta, hogy ezek „mind pogány eredetűek, amelyek az egyházba való befogadásuk révén váltak megszenteltté”.
Amikor a katolikusok nem keresztény területekre, például Afrika részeire lépnek, gyakran olyan emberekre találnak, akiknek az egyházéhoz hasonló vallásos szokásaik és hitnézeteik vannak. Ez azért van, mert az elmúlt évszázadok során az egyház átvette a nem keresztény emberektől a szokásokat és a tanításokat, majd beillesztette azokat a katolicizmusba. Newman bíboros állítása szerint ezek a szokások és tanítások „azáltal lettek megszentelve, hogy átvette őket az egyház”.
Így amikor II. János Pál pápa tavaly Afrikába látogatott, a L’Osservatore Romano idézte szavait: „Cotonouban [Benin, Afrika] találkoztam voodoo hívekkel, és abból ahogy beszéltek, nyilvánvaló volt, hogy beállítottságukban, rítusaikban, jelképeikben és mentalitásukban valamilyen módon már van valami abból, amit az egyház fel akar nekik ajánlani. Csak arra az időre, és arra a valakire várnak, aki eljön és kezet nyújt nekik, hogy átlépjék a küszöböt, és éljenek a keresztség által, mely szerint bizonyos értelemben már élnek, és amit már tapasztalnak a keresztség előtt.”
Mit kellene tenned?
Katasztrofális következményekkel jár, hogy az egyház kudarcot vallott abban, hogy az afrikai embereknek megtanítsa a valódi, hamisítatlan keresztényiséget. A törzsi rendszer folytatódott, csakúgy mint másutt a nacionalizmus, mely azt eredményezte, hogy a katolikusok egymást mészárolják. Micsoda gyalázat Krisztussal szemben! A Biblia elmondja, hogy az, amikor egymást ilyen törvénytelenül gyilkolják, úgy azonosítja az embereket, mint „az ördög gyermekeit”, és az ilyenekről Jézus ezt mondja: „távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (1János 3:10–12; Máté 7:23).
Akkor hát mit kell tenniük az őszinte szívű katolikusoknak? A Biblia arra buzdítja a keresztényeket, hogy vigyázzanak, nehogy megalkudjanak bármely szokásukban vagy hitnézetükben, amely Isten szemében tisztátalanná tenné imádatukat. „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában” — mondja a Biblia. Ahhoz, hogy élvezhesd Isten helyeslését, ’külön kell válnod tőlük, és nem szabad Isten szemében tisztátalant érintened’ (2Korinthus 6:14–17, Újfordítású revideált Biblia).
[Oldalidézet a 20. oldalon]
A pápa szerint a ruandai háború egy igazi népirtás, melyért még a katolikusok is felelősek
[Kép forrásának jelzése a 18. oldalon]
Fotó: Jerden Bouman/Sipa Press