Habu — Egy kígyó, melyet tiszteletben kell tartani
AZ ÉBREDJETEK! OKINAWAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
NYIRKOS éjszaka volt, még a szellő sem fújt. Az eső éppen elállt, és mindenki finom legyezéssel próbálta hűsíteni magát. Hirtelen kiáltások hallatszottak: „Habu!” „Itt egy habu!” A kiáltások felverték a falubelieket. A felnőttek botokat ragadtak és kifutottak, kíváncsi gyermekek rohantak utánuk. Hol van? Mindenki nyugtalan volt. Ennek a körülbelül 2 méteres kígyónak egyetlen marása is végzetes lehet. A falubeliek megkönnyebbültek, amint az idősebb emberek addig ütötték a kígyó fejét hosszú botokkal, míg az elvesztette eszméletét. Akkor gyorsan beletették egy szatyorba, hogy élve eladják.
A Ryukyu-szigeteken, mely a Kelet-kínai-tengeren helyezkedik el, a gyermekektől a nagyszülőkig mindenki tiszteletben tartja a habut (Trimeresurus flavoviridis), a sárga pöttyös, lándzsafejű gödrös viperát, mely ezen szigetek némelyikén, de nem mindegyiken, őshonos. Most vessünk egy közeli pillantást erre a félelmet keltő kígyóra. De emlékezz arra, hogy tiszteletben kell tartani, és mindig tarts egy pár lépés távolságot!
Félelmet keltő tervezés
Különböző fajta habuk vannak. Az egyik fajta sötét, zöldesbarna pettyes, mely kiváló álcát kölcsönöz neki a fűben és az avarban. Néhány egyéb fajtának feketésebb kinézete van, mely illik a habu éjszakai tevékenységeihez, és azon hajlamához, hogy elbújik a sötét helyeken.
Ennek az állatnak olyan adottságai vannak, amilyenek nekünk nincsenek, jóllehet egy kicsit rövidlátó. Érzékgödörnek nevezett szervekkel van megáldva, melyből feje mindkét oldalán található egy-egy. Ezek az orrlyukak és a szemek között lévő mélyedések igen érzékenyek a hőre. A két gödör segít neki „meglátni” az infravörös sugarakat, melyeket az emberek hőnek érzékelnek. Ezekkel a habu még teljes sötétben is képes pontosan célba venni egy meleg vérű kisegeret.
Talán már láttál olyan kígyót, amelyik gyorsan kiöltötte a nyelvét. Nyelve rendkívüli második orr szerepét tölti be. Ilyen nyelvkiöltéssel a habu vegyi anyagokat gyűjt össze a levegőből, majd hozzányomja nyelvét a szájpadlásán lévő, vegyi anyagokra érzékeny szervhez. A habu ezzel a másodlagos orral a működése közben jókora vegyi információt vesz fel a levegőből.
„A habu egy támadás után folyamatosan sokszor ölti ki a nyelvét” — figyelte meg R. M. Waters és G. M. Burghardt, akik a Tennessee Egyetem munkatársai. Miért keres ösztönösen vegyi anyagot a levegőben a támadás után? Mivel mindig fennáll annak kockázata, hogy a kétségbeesett zsákmány ellentámadást indít, ezért miután a habu belemar és mérget fecskendez áldozatába, gyakran elengedi azt. Majd amint a méreg hatni kezd, a vipera nyelvével „szaglászva” megkeresi a zsákmányt.
Miután megkereste az addigra már tehetetlen zsákmányt, mely lehet egér, csibe vagy madár, a habu egészben kezdi azt lenyelni: a fejét, lábát, farkát, szőrét, tollát és mindenét. Alsó állkapcsa hátul kiakad, és ezzel lehetővé válik, hogy az állkapocscsontok elváljanak egymástól, és így a nagyméretű zsákmányt is lenyelheti. Egy egész macskát találtak egy habu hasában, mely habut a macskával kiállították az egyik okinawai habukutató intézetben.
Mi történik, ha egy habu a támadás során elveszti a fecskendőhöz hasonló méregfogát? Egy új fogja helyettesíteni azt. Nos, lehet néhányat látni, amint a szája mindkét oldalán két méregfoga van! Ezenkívül, még ha egy habu el is veszti méregfogait, akkor sem fog éhen halni. Egy tudósítás szerint egy habu három évig csak vizen élt.
Támadásának elkerülése
A délkelet-ázsiai kobrával és az afrikai fekete mambával ellentétben, melyek idegölő mérget fecskendeznek be, a habu erős vérzést okozó mérget fecskendez be. Azért hívják vérzést okozónak, mert a véredények elpusztításával vérzést okoz. A méreg égő fájdalmat és duzzanatot okoz, mely végzetes lehet.
Néhányan úgy gondolják, hogy a kígyók előjönnek a rejtekhelyükről, és üldözőbe veszik az embereket, ám ez nem így van. Az emberek nem igazán ízletesek a habunak. Talán csak akkor támad meg, ha tudatlanul rálépsz egy habura, vagy betolakszol a területére. A legtöbb áldozat olyan területeken volt, ahol a habuk zsákmány után kutatnak — mint például konyhakertekben vagy cukornádföldeken. A szigetlakók sohasem mennek be a magas fűbe megfelelő lábvédő nélkül, éjszaka pedig zseblámpát visznek magukkal. A habu különösen éjszaka tevékeny. Ó, és azt sem szabad elfelejtened, hogy ezek a kígyók ügyes fáramászók, mely lehetővé teszi számukra, hogy nyáron hűsöljenek, valamint hogy gyanútlan madarak közelében legyenek. Így hát ügyelj a fejedre és lépteidre, amikor előfordulási helyük közelében vagy!
Az első és legjobb módja, ahogyan ezzel a viperával bánhatsz, ha nem hívod be az épületbe. Tapassz be minden lyukat az épület alapzatán és a külső falakon. Ne legyen magas fű az udvarodban. Más szavakkal, ne gondoskodj búvóhelyről a habu számára.
Mit tegyél, ha megmar?
Mi történhet, ha történetesen találkozol e mérges kígyók egyikével? A habu talán összetekeredik, melynek során testének felső része S alakot ölt. Itt jön! Testének kétharmada támadásba lendül feléd, az állkapcsok szélesre nyílnak, és a méregfogai érnek el először.
Ne ess kétségbe! Ellenőrizd le, hogy valóban habu támadott-e meg. A habu marását két pirosas foltról lehet felismerni, melyek úgy 2 centiméterre vannak egymástól, ahol a méregfogak belemélyedtek a bőrödbe. Némely habunak három vagy négy méregfoga is van, melyek növelik a pirosas foltok számát. Hamarosan égő érzet alakul ki, mintha valaki tűzbe rakta volna a kezed, és ez csak fokozódni fog. Mit tehetsz? Kérj segítséget. Majd szívd ki a mérget, és köpd ki a földre. „Legalább tízszer szívd ki a vért egymás után” — mondja a Handbook for the Control of Habu, or Venomous Snakes in the Ryukyu Islands című könyv. Menj el egy kórházba, mely fel van szerelve olyan szérummal, ami a habu mérgére való. De sohase szaladj. Így gyorsan szétterjedne a méreg a testedben, mely csak növelné a kárt, és lassítaná a gyógyulást. Ha nem tudsz 30 percen belül elérni egy kórházat, alkalmazz érleszorítót a megtámadott karon vagy lábon, közelebb a szívhez, mint a maráshoz, hogy így késleltesd a méreg terjedését. Azonban ne kösd be túl szorosan, mert a pulzusnak meg kell maradnia. Ezt a szorítást minden tíz percben oldd meg, hogy keringjen a véred.
Nodzaki Maszatosi és Kacuren Szeiki, akik az Okinavai Prefektúra Egészségügyi és Környezeti Intézetének habukat kutató részlegén dolgoznak, azt mondták az Ébredjetek!-nek, hogy az emberek még a marás után sem fejlesztenek ki tartós immunitást a habu mérgével szemben. A múltban egy marás gyakran amputációhoz vezetett, de manapság kevés ember veszti el végtagját a habumarás miatt, nem is beszélve az elhalálozásról. Hála a hatásos gyógyszereknek és a terápiai technikáknak, mára a megmart emberek 95 százaléka felépül. Csak akik nemtörődöm beállítottságúak, vagy akik túl messze vannak az orvosi kezeléstől, azok szenvedhetnek el komoly sérülést.
Habuk eladásra
A habunak kevés természetes ellensége van. A házimacskák és kutyák hajlanak arra, hogy szórakozzanak vele. Az akamatának nevezett, nem mérgező kígyó, néhány menyét, vadkan és sólyom van a habura vadászó állatok között. Jóllehet a mangusztát azért vitték a Ryukyu-szigetekre, hogy segítsen a habupopuláció megfékezésében, ez nem volt hatásos eszköz a kiirtásukban.
Mindenek között legszörnyűbb ellensége az ember. Éppen úgy, ahogyan a falusiak, akik kirohantak a „Habu!” kiáltásra abban a pillanatban, amint meghallották azt, sokan mohón fogják el a habut megjelenésének pillanatában. A veszély ellenére a piacon 80 és 100 dollár között mozog a habu értéke, mely igen nagy csábítás sokak számára.
Mire használják a habut? Habulikőrt és szárított kígyóport készítenek belőle, valamint az egészségügyben is hasznosítják. Sokat közülük élve használnak showműsorokban, hogy vonzzák a turistákat. Természetesen a bőre jól felhasználható pénztárcák és övek készítésére, míg a mérget ellenanyag készítésére használják. Tekintet nélkül az ilyen felhasználására, a tanács még mindig az, hogy tarts távolságot a habuval!
[Kép a 10. oldalon]
Habu a fecskendőhöz hasonló méregfogaival. Alsó állkapcsa kiakad, hogy lenyeljen egy nagyobb zsákmányt