Lerombolva a falakat, építs hidakat

NEM mi választottuk meg azt a családot vagy nemzetet, amelyben megszülettünk, és azt sem mi határoztuk meg, hogy milyen kultúra formálja gondolkodásunkat. Ilyen dolgokat mi nem szabhatunk meg. Mindannyian ki vagyunk téve az időnek és a körülménynek. De afelett ellenőrzést gyakorolhatunk, hogy hogyan tekintünk másokat, és hogyan viselkedünk velük.

A Biblia leírja, hogyan tehetjük ezt meg. Figyelj meg néhány alapelvet, mely segít nekünk felépíteni a kommunikáció hídját azok felé, akiknek talán a miénktől különbözik a hátterük.

„Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van . . ., az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén” (Cselekedetek 17:24, 26). Mindannyian ugyanannak az emberi családnak vagyunk a tagjai, és így sok közös vonásunk van. Ha ezeket a közös dolgokat keressük, az megkönnyíti a kommunikációt. Mindannyian jó barátokat szeretnénk, és szükségünk van arra az érzésre, hogy szeretnek és tisztelnek bennünket. Mindenki igyekszik elkerülni a fizikai és érzelmi fájdalmat. Az emberek minden kultúrában szeretik a zenét és a művészetet, szeretnek vicceket mesélni, hisznek abban, hogy emberségesnek kell lenni, és keresik a boldogság útját.

„Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál” (Filippi 2:3). Ez nem azt akarja mondani, hogy másokat mindenben nálunk feljebbvalónak kell tekintenünk. Inkább azt, hogy fel kell ismernünk, hogy az élet némely területén mások feljebb vannak nálunk. Sohasem szabad azt gondolnunk, hogy nekünk vagy a kultúránknak minden jó dolog felett egyeduralma van.

„Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel” (Galátzia 6:10). Már csupán az is nagymértékben hozzájárulhat a kommunikációs szakadék áthidalásához, ha megragadjuk a kezdeményezést a másokkal való barátkozásra, és arra, hogy segítőkészek legyünk — ezt kulturális háttérre való tekintet nélkül tesszük.

„Szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra” (Jakab 1:19). A jó kommunikálóknak többet kell tenniük a beszélgetésnél — együtt érző hallgatóknak kell lenniük.

„Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt” (Példabeszédek 20:5). Légy éber azon érzések és kérdések megkülönböztetésében, melyek a személy viselkedésének felszíne alatt rejlenek. Ismerd meg jobban az embereket.

„Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:4). Azáltal légy együtt érző, hogy a kérdéseket a másik személy nézőpontjából is megvizsgálod. Légy önzetlen.

Kulturális változatosság Jehova Tanúi között

Az, hogy ezek az alapelvek valóban működnek, Jehova Tanúi figyelemre méltó egységéből látható, akik a föld 232 országában tevékenykednek. Olyan népet alkotnak, melyben „minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből” való emberek vannak, akik elhatározták, hogy minden dologban Jehova szerető irányításához alkalmazkodnak (Jelenések 7:9; 1Korinthus 10:31–33).

A Tanúk személy szerint sem vetik meg mások kultúráját. És akik Tanúkká válnak, azt a kultúrát sem utasítják el, melyben felnőttek, hiszen ez ellentmondana a bibliai alapelveknek. Ilyen esetekben változtatásokat tesznek az életükben. Felismerik, hogy minden kultúrában dicséretes vonások vannak, és ezek még inkább fokozódnak azokban az emberekben, akik magukévá teszik az igaz imádatot.

Igyekeznek úgy látni a bolygónkat, ahogyan minden bizonnyal Isten látja azt — ragyogónak, kéknek és gyönyörűnek —, amint a föld a világűrben forog. Ez olyan bolygó, melyen az emberek és kultúrák csodálatos változatossága található. Jehova Tanúi már várják azt az időt, amikor a földön mindenki egy valóban egységes családként fog örvendezni az életnek.

[Kép a 8. oldalon]

Jehova Tanúi már megtanulták, hogyan törjék át a kulturális korlátokat