Olvasóink Írják

Kígyómarások Mint szakképzett herpetológus, felelős vagyok azért, hogy gondoskodjak a kígyókról és foglalkozzam velük, valamint, hogy kivonjam a mérgüket. A „Szeretnél találkozni egy kobrával?” (1996. március 22.), a „Habu — egy kígyó, melyet tiszteletben kell tartani” (1996. július 8.) és a „Vigyázat! Mérges vagyok” (1996. augusztus 22.) című cikkek mindegyike kedvezően beszélt Jehova teremtésművéről. Ki szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az érleszorítók alkalmazása nem ajánlott a kígyómarásokra. A legtöbb ember nem tudja ezeket helyesen alkalmazni, és ennek következményeként néhánynak már lebénult a végtagja. Én kifejezetten a nyomókötés használatát javaslom, amellyel olyan nyomást alkalmazva kötik be az egész végtagot, amelyet akkor használnak, ha bekötik a megrándult bokát vagy csuklót. Míg a kötés a mérget a megmart végtag környékén tartja, a vérellátás folyamatos, s így „eleven” marad a végtag.

P. R., Anglia

Számos nemrég megjelent orvosi kézikönyv is egyetért ezzel a gondolattal, és köszönjük olvasónknak ezt a tisztázást. (A szerk.)

A holló Éppen beteg voltam, amikor „A holló — mi teszi különlegessé?” (1997. január 8.) című cikk megjelent. Szinte semmi sem tudott mosolyt csalni az arcomra. A holló leleményessége azonban megnevettetett. Később írtam egy házi dolgozatot a madarakról, és az Ébredjetek! cikkeiből vett felvilágosító anyagot használtam fel ehhez. Nagyon jó jegyet kaptam rá!

J. B., Szlovákia

Tanulási zavarok Köszönöm a „Segítség a tanulási zavarban szenvedő gyermekeknek” (1997. február 22.) című cikksorozatot. Magániskolát vezetek, és fénymásolatokat készítettem a tanáraimnak. A folyóiratukban található felvilágosító anyag alapján hírmagyarázatot is írtam. Köszönöm, hogy ilyen kiegyensúlyozott módon közelítitek meg ezeket a témákat.

E. G., Honduras

Annak a legnagyobb, nem anyagi célokat szolgáló, nemzeti szervezetnek vagyok az ügyvezető igazgatója, amely tevékenyen dolgozik azokért a gyermekekért és felnőttekért, akik ADD-ben szenvednek. Meg kell önöket dicsérni a figyelmesen összeállított cikkekért, amelyeket a figyelemzavar hiperaktivitással (ADHD) és a figyelemzavar túlzott mozgékonyság nélkül (ADD) nevű rendellenességgel kapcsolatban írtak. Ezek olyan rendellenességek, amelyek akadályozzák az embereket, és amelyeket gyakran félreértenek. Méltányoljuk, hogy elismerik, hogy a helyes diagnózis és a kipróbált kezelési módszerek most sok olyan embernek a hasznára válnak, akik segítséget keresnek. Szintén fontos üzenetet közvetít az, hogy hangsúlyt fektettek a szülői szeretetre és a megértésre.

L. R., Egyesült Államok

Van egy fiam, aki ADHD-ban szenved, és nagyon nehéz elfogadnom, hogy ő nem csupán egy bajkeverő srác. Sok barátságtalan megjegyzést tettek ránk — ilyen volt például a következő: „Miért nem nevelik már meg a gyereket?” Az ilyen megjegyzések nagyon fájnak, mivel sok időt töltök azzal, hogy próbáljam megfegyelmezni a fiamat. Remélem, hogy az erről a rendellenességről szóló magyarázatotok segítenek másoknak felismerni, hogy valóban létezik ilyen nehézség, és hogy mások buzdítóbbak lehetnének.

M. T., Egyesült Államok

Képzelhetitek, mennyire élveztük ezt a számot, mint olyan szülők, akiknek tanulási zavarban szenvedő gyermekük van. Különösen azt értékeljük, hogy megemlítettétek, miként érinti ez a szülőket, és hogy éppen elég terhet viselünk anélkül is, ha mások maró megjegyzéseit kell hallanunk.

J. C. és B. C., Kanada

Isten barátja Nagyon köszönöm a „Fiatalok kérdezik: Hogyan válhatok Isten barátjává?” (1997. február 22.) című cikket. Sokat segített nekem. Most megelégedettséget érzek, mivel megértettem, hogy Jehova a barátom! Már alig várom azt a cikket, amely arról szól, hogy miként őrizhetem meg ezt a barátságot.a

T. E., Olaszország

[Lábjegyzet]