Ismerd fel a tüneteket, és cselekedj azokkal összhangban

AMIKOR a szívroham tünetei jelentkeznek, létfontosságú, hogy azonnal kérjünk orvosi segítséget, ugyanis a halál kockázata a rohamot követő első órában a legnagyobb. A gyors kezelés jóvátehetetlen károktól mentheti meg a szívizmot. Minél több szívizom van megkímélve, a szív annál hatékonyabban fogja pumpálni a vért a rohamot követően.

Némelyik szívroham azonban néma, vagyis nem nyilvánul meg semmilyen külső tünet. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy a személy nem tud róla, hogy szívkoszorúér-betegsége (CAD) van. Sajnos egyeseknél lehet, hogy egy súlyos roham a szívbetegség első gyanús jele. Amikor szívmegállás következik be (a szív abbahagyja a pumpálást), kevés az esély a túlélésre, hacsak nem hívnak azonnal egy mentőcsapatot, és a jelenlevők közül valaki késedelem nélkül nem alkalmaz kardiopulmonális reszuszcitációt (CPR-t), vagyis újraélesztést.

A Harvard Health Letter beszámolója szerint a CAD-tüneteket tapasztaló egyének többségének körülbelül a fele halogatja, hogy azonnal orvosi segítséget kérjen. Miért? „Általában azért, mert nem ismerik fel, hogy a tüneteik mit jelentenek, vagy mert nem veszik komolyan azokat.”

Jánosa, aki a szívroham egyik áldozata és Jehova Tanúja, kérve kér: „Amikor úgy érzed, hogy valami nincs rendben, ne késlekedj orvosi segítséget kérni, attól való félelmedben, hogy olyannak fogsz tűnni, mint aki felnagyítja a problémát. Én majdnem elvesztettem az életemet azért, mert nem reagáltam elég gyorsan.”

A történtekről

János kifejti: „Másfél évvel a szívrohamom előtt egy orvos figyelmeztetett, hogy magas a koleszterinszintem, ami jelentős rizikófaktor a CAD-nél. Én azonban kitértem az ügy elől, mert úgy gondoltam, hogy még fiatal vagyok — 40 év alatti —, és jó egészségnek örvendek. Most már nagyon bánom, hogy akkor nem cselekedtem. Egyéb figyelmeztető jelek is voltak — fizikai megterhelés esetén légszomj, aztán fájdalom, amit emésztési zavarnak hittem, valamint mérhetetlen fáradtságot éreztem hónapokkal a roham előtt. Ezek többségét arra fogtam, hogy túl keveset alszom, és túl sok a munkahelyi stressz. A szívrohamom előtt három nappal tapasztaltam valamit, amit a mellkasomban való izomgörcsnek hittem. Ez volt az enyhe roham a nagyot megelőzően, amely három nappal később következett be.”

Az angina pectorisnak nevezett mellkasi fájdalom és nyomásérzés figyelmeztető jelzést ad azok közel felének, akik szívrohamot kapnak. Egyesek olyan tüneteket tapasztalnak, mint a légszomj, vagy a fáradtság és a gyengeség, melyek arra utalnak, hogy a szívkoszorúér-elzáródás miatt a szív nem kap elegendő oxigént. Ezek a figyelmeztető jelek arra kellene hogy indítsák a személyt, hogy menjen el orvoshoz, és vizsgáltassa meg a szívét. Dr. Peter Cohn kijelenti: „Amennyiben az angina pectorist kezelik, nincs ugyan garancia arra, hogy megelőzik a szívrohamot, de legalább csökkentik a közelgő roham bekövetkeztének esélyét.”

A roham

János így folytatja: „Aznap elmentünk labdázni. Miközben ebédre befaltam egy hamburgert és sült krumplit, elbagatellizáltam, hogy kicsit rosszul érzem magam, hányingerem van, és nyomást érzek a felsőtestemben. Ám amikor odaértünk a parkba, ahol a pálya volt, és elkezdtünk játszani, már éreztem, hogy valami nincs rendben. A délután folyamán egyre rosszabbul éreztem magam.

Többször is hanyatt feküdtem a játékosok padjára, és próbáltam kinyújtani a mellkasi izmaimat, de azok egyre feszesebbek lettek. Játék közben azt mondtam magamban: »Lehet, hogy elkaptam az influenzát« — mivel időnként kivert a hideg veríték, és gyengének éreztem magam. Futás közben észrevehetően kifulladtam. Megint lefeküdtem a padra. Amikor felültem, kétségtelen volt, hogy nagy bajban vagyok. Üvöltve mondtam a fiamnak, Jakabnak: »AZONNAL kórházba kell mennem!« Úgy éreztem, mintha beszakadt volna a mellkasom. Olyan nagy fájdalmam volt, hogy nem bírtam felállni. Azt gondoltam: »Ugye nem szívrohamom van? Hiszen csak 38 éves vagyok!«”

János fia, aki akkor 15 éves volt, elmondja, mi történt: „Apukám perceken belül elveszítette az erejét, annyira, hogy vinni kellett az autóig. A barátom vezette az autót, miközben kérdéseket tett fel apunak, hogy folyamatosan ellenőrizze, milyen az állapota. Végül apu nem válaszolt. »János!« — kiabálta a barátom. De apu még mindig nem válaszolt. Akkor apu összerándult az ülésen, és rángatózni meg hányni kezdett. Egyre csak azt kiabáltam: »Apu! Szeretlek! Kérlek, ne halj meg!« A roham után az egész teste ernyedten feküdt az ülésen. Azt hittem, hogy meghalt.”

A kórházban

„Berohantunk a kórházba, hogy segítséget kérjünk. Két vagy három perc telt el azóta, hogy azt hittem, apu meghalt, de reméltem, hogy újra lehet éleszteni. Meglepetésemre körülbelül 20 társunk, akik szintén Jehova Tanúi, és akik előtte ott voltak a parkban, a várószobában voltak. Vigasztaltak, és éreztették, hogy szeretnek, ami nagy segítség volt e szomorú időszakban. Körülbelül 15 perccel később kijött egy orvos és elmagyarázta: »Újra tudtuk éleszteni az apukádat, de súlyos szívrohama volt. Nem vagyunk benne biztosak, hogy életben marad.«

Aztán megengedte, hogy röviden bemenjek apuhoz. Nagyon megindultam attól, ahogy apu kifejezte szeretetét a családunk iránt. Iszonyú fájdalmak közt ezt mondta: »Fiam, szeretlek. Mindig emlékezz arra, hogy Jehova a legfontosabb személy az életünkben. Soha ne hagyd abba a neki végzett szolgálatot, és segíts anyádnak és a testvéreidnek, hogy soha ne hagyják abba Jehova szolgálatát. Biztos reménységünk van a feltámadásban, és ha meghalok, mindannyiótokat látni szeretnélek, amikor visszajövök.« Mindketten sírtunk a szeretettől, a félelemtől és a reménytől, amit éreztünk.”

Egy órával később megérkezett János felesége, Mária. „Amikor beléptem az ambulanciára, az orvos azt mondta: »A férjének súlyos szívrohama volt.« Megdöbbentem. Elmagyarázta, hogy János szívét nyolcszor defibrillálták. Ez a szükségintézkedés elektromos feszültség alkalmazását foglalja magában, hogy megállítsák a szív rendszertelen verését, és helyreállítsák a normális szívritmust. A CPR-rel, oxigén bejuttatásával és intravénás gyógyszerekkel együtt a defibrillálás korszerű életmentő módszer.

Amikor megpillantottam Jánost, nagyon fájt a szívem. Borzasztóan sápadt volt, sok cső és drót kötötte össze a testét a monitorokkal. Halkan Jehovához imádkoztam, hogy adjon erőt e próba elviseléséhez a három fiunk miatt, és vezetésért imádkoztam, hogy bölcs döntéseket hozzak az előttem álló dolgokkal kapcsolatban. Ahogy közeledtem János ágyához, azt gondoltam magamban: »Mit mondasz a szerettednek ilyen helyzetben? Tényleg fel vagyunk készülve egy ilyen életveszélyes helyzetre?«

»Édesem — mondta János —, tudod, előfordulhat, hogy ezt nem élem túl. De az a fontos, hogy te meg a fiúk maradjatok hűségesek Jehovához, mert ez a rendszer hamarosan véget ér, s nem lesz többé betegség és halál. Szeretnék felébredni abban az új rendszerben, és találkozni ott veled meg a fiainkkal.« Ömlött a könny a szemünkből.”

Az orvos magyarázata

„Később az orvos félrehívott, és elmagyarázta, hogy a vizsgálatok kimutatták: János azért kapott szívrohamot, mert a bal elülső, leszálló artériája 100 százalékosan elzáródott. Egy másik artériában is volt elzáródás. Az orvos elmondta, hogy döntenem kell János kezelését illetően. Az igénybe vehető választási lehetőségek közül kettő a gyógyszer és az érplasztika volt. Ő úgy gondolta, hogy az utóbbi jobb lenne, ezért az érplasztika mellett döntöttünk. De az orvosok nem sok reményt fűztek hozzá, mivel a legtöbben nem élik túl ezt a fajta szívrohamot.”

Az érplasztika olyan műtéti eljárás, amelyben ballonos katétert vezetnek be a szívkoszorúérbe, majd a ballont felfújják, hogy megnyissa az elzáródást. A véráram helyreállításában az eljárás sikerességének aránya magas. Amikor több artéria is súlyosan elzáródik, általában bypassműtétet ajánlanak.

Ijesztő prognózis

Az érplasztikát követően János élete még további 72 órán át veszélyben volt. Végül a szíve kezdett felépülni a sérülésből, de csak feleakkora teljesítménnyel pumpált, mint régen, és nagy része hegszövetté vált, így szinte elkerülhetetlennek látszott, hogy a jövőben gyenge lesz a szíve.

János visszatekintve így figyelmeztet: „Tartozunk azzal a Teremtőnknek, a családunknak, a szellemi testvéreinknek és testvérnőinknek, valamint magunknak, hogy hallgassunk a figyelmeztető jelekre, és vigyázzunk az egészségünkre — különösen akkor, ha veszélyben vagyunk. Jelentős mértékben lehetünk a boldogság vagy a szomorúság okozói. Tőlünk függ.”

János esete súlyos volt, és azonnali figyelmet érdemelt. De nem minden személynek kell orvoshoz rohannia, ha gyomorégésszerű rosszullétet érez. János tapasztalata mégis figyelmeztető jellegű, és akik úgy érzik, hogy jelentkeztek náluk a tünetek, azoknak el kellene menniük egy kivizsgálásra.

Mit lehet tenni annak érdekében, hogy csökkentsük a szívroham kockázatát? A következő cikk ezt fogja tárgyalni.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

A szívroham tünetei

• Kellemetlen nyomás-, szorítás- vagy fájdalomérzés a mellkasban, amely néhány percnél tovább tart. Összetéveszthető a súlyos gyomorégéssel

• Fájdalom, amely kiterjedhet az állba, a nyakba, a vállba, a karba, a könyökbe vagy a bal kézbe, illetve tapasztalható ezen helyek valamelyikén

• Tartós fájdalom a has felső részében

• Légszomj, szédülés, ájulás, verejtékezés vagy érintésre nyirkosság érzése

• Kimerülés — már hetekkel a roham előtt tapasztalható

• Hányinger vagy hányás

• Gyakori angina pectoris rohamok, melyeket nem megerőltetés okoz

A tünetek az enyhe és az erős között váltakozhatnak, és nem mindegyik jelentkezik minden szívroham alkalmával. De ha ezek közül bármelyik együttesen lép fel, akkor gyorsan kérj segítséget. Néhány esetben azonban nincsenek tünetek; ezeket úgy hívják, hogy néma szívrohamok.

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Tettek a túlélés érdekében

Ha nálad vagy egyik ismerősödnél jelentkeznek a szívroham tünetei:

• Ismerd fel a tüneteket.

• Bármit is csinálsz, hagyd abba, és ülj le vagy feküdj le.

• Ha a tünetek néhány percnél tovább tartanak, hívd a helyi mentők telefonszámát. Mondd el a diszpécsernek, hogy szívrohamra gyanakszol, és add meg neki az ahhoz szükséges információkat, hogy megtaláljanak.

• Ha hamarabb tudod eljuttatni a beteget a kórházi ambulanciára úgy, hogy te magad viszed el oda autóval, akkor tedd azt. Ha úgy gondolod, hogy szívrohamod van, kérj meg valakit, hogy vigyen el oda autóval.

Ha vársz a mentőszolgálat orvosi csapatára:

• Lazítsd meg a beteg szoros ruhadarabjait, beleértve az övét vagy a nyakkendőjét. Segíts neki kényelembe helyezkedni, és ha szükséges, támaszd ki párnákkal.

• Őrizd meg a nyugalmadat, akár te vagy a beteg, akár segítő vagy. Az izgalom csak növelheti az életveszélyes szabálytalan szívműködés lehetőségét. Az ima segíthet megerősíteni abban, hogy megőrizd a nyugalmadat.

Ha úgy látszik, hogy a beteg megszűnt lélegezni:

• Hangosan kérdezd ezt: „Hallasz engem?” Ha a beteg nem válaszol, és nem lélegzik, akkor kezdd el a kardiopulmonális reszuszcitációt (CPR-t), vagyis az újraélesztést.

• Ne felejtsd el a CPR három alaplépését:

1. Emeld fel a beteg állát, hogy átjárhatóvá tedd a légutakat.

2. Ha átjárhatók a légutak, az orrát befogva lassan fújjál kétszer a beteg szájába, amíg a mellkasa meg nem emelkedik.

3. 10-15-ször nyomd meg a mellkast középen, a mellbimbók között, hogy kinyomd a vért a szívből és a mellkasból. 15 másodpercenként hajtsd végre a két befúvásból és az azt követő 15 nyomásból álló körfolyamatot, egészen addig, amíg vissza nem tér a pulzus és a légzés, vagy amíg a mentőcsapat meg nem érkezik.

A CPR-t olyan valakinek kell végeznie, aki képzett annak végrehajtásában. Ám amikor egyetlen képzett személy sem elérhető, akkor „bármilyen CPR jobb a semminél” — jelenti ki dr. R. Cummins, egy vészhelyzetben kardiológiai ellátást nyújtó részleg igazgatója. Hacsak valaki el nem kezdi ezeket a lépéseket, nagyon kicsi az esély a túlélésre. A CPR-rel időt lehet nyerni, amíg meg nem érkezik a segítség.

[Kép az 5. oldalon]

A szívroham utáni gyors kezelés életet menthet, és csökkentheti a szív károsodásának mértékét