Louis Pasteur — Amit munkássága feltárt
AZ ÉBREDJETEK! FRANCIAORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
VAJON megjelenhet az élet ősnemzés folytán? A XIX. században néhány tudós így gondolta. Úgy vélték, hogy az élet élettelen anyagokból, egy teremtő beavatkozása nélkül, magától jöhetett létre.
De egy tavaszi estén, 1864 áprilisában a párizsi Sorbonne Egyetem egyik üléstermében a jelen lévő hallgatóság valami mást hallott. Louis Pasteur egy tudósokból álló bizottság előtt, mesterien felépített előadásban pontról pontra sikeresen megcáfolta az ősnemzés elméletét.
A The World Book Encyclopedia megfogalmazása szerint ez az előadás és későbbi felfedezései „a világ egyik legnagyobb tudósává” tették. De miért volt oly nagy hatással ez a férfi a kortársaira, és hogyan vált ismertté világszerte? Hogyan meríthetünk most hasznot néhány felfedezéséből?
Korai kutatás
Louis Pasteur 1822-ben született a Franciaország keleti részén fekvő Dôle nevű kisvárosban. Apjának, aki tímár volt, ambíciói voltak fiával kapcsolatban. Annak ellenére, hogy vonzódott a művészethez, és valódi művészi tehetség volt, Louis a tudományok felé fordította figyelmét. 25 éves korában természettudományi doktorátust szerzett.
Korai kutatása a borkősavval, a boroshordókban megmaradt seprőben jelen lévő vegyülettel volt kapcsolatban. Ennek a kutatásnak az eredményeit pár évvel később más kutatók arra használták, hogy lefektessék a modern szerves kémia alapjait. Pasteur ezután az erjesztőanyagok tanulmányozásával folytatta munkáját.
Pasteur kutatását megelőzően többek között olyan erjesztőanyag jelenléte volt ismeretes, mint például az élesztő. Ám ezekről az anyagokról azt gondolták, hogy az erjedés során keletkeznek. Pasteur azonban azt bizonygatta, hogy ezek az erjesztőanyagok nem az erjedés eredményei, hanem inkább annak okozói. Megmutatta, hogy az erjesztőanyagok mindegyike különböző fajta erjedést idéz elő. Azt a beszámolót, melyet 1857-ben erről a témáról adott ki, napjainkban „a mikrobiológia születési anyakönyvi kivonatának” tekintik.
Ettől kezdve munkája és felfedezései felgyorsultak. Jó hírneve miatt az orléans-i ecetkészítők hozzá fordultak, hogy oldja meg számos technikai nehézségüket. Pasteur bebizonyította, hogy az az anyag felelős a bornak ecetté való átalakulásáért, amit most már mikroorganizmusnak hívnak, és ami a folyadék felszínén volt jelen. Kutatása végén a város ecetkészítői és magas rangú tisztviselői előtt előadta a híressé vált „Lecke a borecetről” című előadását.
Pasztőrözés
Pasteurnek az erjedéssel kapcsolatos kutatása lehetővé tette, hogy azt a következtetést vonja le, miszerint az élelmiszeriparban a fertőzés legfőbb problémáit a mikrobák okozzák. Mikrobák voltak jelen a levegőben vagy a rosszul kimosott tárolóedényekben. Pasteur azt javasolta, hogy az élelmiszertermékek baktérium általi megromlását nagyobb higiéniával lehetne megakadályozni, a folyadék megromlását pedig azzal, ha pár percig 50 és 60 Celsius-fok közötti hőmérsékleten tartanánk. Ezt a módszert először bornál alkalmazták, hogy megakadályozzák a rendellenes erjedést. A főbb mikrobákat anélkül ölték meg, hogy nagy változtatást hajtottak volna végre a bor ízén vagy zamatán.
A pasztőrözésnek elnevezett eljárást Pasteur szabadalmaztatta, és ez forradalmasította az élelmiszeripart. Napjainkban ezt az eljárást többé már nem alkalmazzák a boroknál, de számos terméknél, mint például a tejnél vagy a gyümölcslénél, még mindig helyénvaló megtenni. Más módszereket azonban szintén alkalmazhatnak — ilyen például a sokkal magasabb hőmérsékleten végzett sterilizálás.
A söripar egy másik nagy iparág, mely hasznot merít Pasteur kutatásából. Abban az időben a franciáknak sok nehézségük volt az előállítással, és kemény versenyt folytattak a németekkel. Pasteur munkához látott, és sok tanácsot adott a sörfőzőknek. Azt javasolta, hogy figyeljenek a sörlé tisztaságára, valamint az azt körülvevő levegő általános tisztaságára. A siker azonnali volt, és ezután számos szabadalmat szerzett neki.
Az élet életből származik
Ősidők óta a legkülönösebb elképzelések születtek annak megmagyarázására, hogy hogyan jelentek meg a rovarok, férgek vagy más teremtmények a rothadó anyagokban. A XVII. században például egy belga kémikus azzal hencegett, hogy egeret hozott létre azáltal, hogy egy szennyes blúzt tömött egy búzával teli korsóba!
Pasteur idejében túlfűtött volt a tudományos körökben a vita. Igazi kihívást jelentett az ősnemzést védelmezőkkel szembeszállni. Ám annak eredményeként, amit kutatása során megtudott, Pasteur magabiztos volt. Azzal a szándékkal kezdett hát kísérletezésbe, hogy egyszer s mindenkorra lezárja az ősnemzés elgondolását.
Az egyik leghíresebb kísérlete az volt, melynek során hattyúnyakú palackokat használt. Egy tápoldatot tartalmazó, nyitott fedelű palack, amit a szabad levegőn hagynak, gyorsan megfertőződik baktériumokkal. Amikor azonban olyan palackban tárolják ezt, mely a hattyú nyakához hasonló alakban végződik, ugyanaz a tápoldat fertőzéstől mentes marad. Miért van ez így?
Pasteur magyarázata egyszerű volt: Amint a levegő keresztülhalad a hattyúnyakon, a benne lévő baktérium az üveg falára rakódik, így a levegő sterillé válik, mire eléri a folyadékot. A nyitott palackban megmutatkozó baktériumok nem spontán keletkeznek a tápoldatból, hanem a levegővel kerülnek bele.
Hogy megmutassa, mennyire fontos a levegő mint a mikrobák szállítója, Pasteur a francia Alpokban egy gleccserhez, a Mer de Glace-hez ment. Körülbelül 1800 méter magasban kinyitotta leforrasztott palackjait, és kitette őket a levegőre. 20 palack közül csak egyetlen vált fertőzötté. Ezután a Jura-hegység lábához ment, és megismételte ugyanezt a kísérletet. Itt, ezen a sokkal alacsonyabban fekvő helyen nyolc palack fertőződött be. Így bebizonyította, hogy a magasabban lévő, tisztább levegő miatt kisebb volt a kockázat a fertőzésre.
Ilyen kísérletekkel Pasteur meggyőzően bemutatta, hogy az élet csak a már előzőleg létező életből származhat. Spontán, vagyis magától sohasem jön létre.
Harc a fertőző betegségek ellen
Mivel az erjedés mikrobák jelenlétét kívánja meg, Pasteur úgy érvelt, hogy ugyanennek kell igaznak lennie a fertőző betegségekre is. A selyemhernyóvésszel kapcsolatos kutatásai, mely betegség komoly gazdasági nehézséget okozott a dél-franciaországi selyemgyártóknak, igazolták őt. Pár éven belül két betegségnek fedezte fel az okát, és szigorú módszereket tanácsolt az egészséges selyemhernyók kiválogatására. Ez megakadályozza a járványokat.
Miközben a baromfikolerát tanulmányozta, Pasteur észrevette, hogy a csupán pár hónapos baktériumtenyészete nem betegíti meg a csirkéket, ehelyett inkább megvédi őket a betegségtől. Valójában felfedezte, hogy a baktérium egy legyengített formájával immunizálhatja őket.
Nem Pasteur alkalmazott először védőoltást. Az angol Edward Jenner már előtte is használt ilyet. De Pasteur használta elsőnek a tényleges betegségközvetítő anyag legyengített formáját, s nem pedig egy rokon mikrobát. Sikerrel járt a lépfene elleni védőoltásával is; ez egy olyan fertőző betegség, amely meleg vérű állatokat támad meg, mint amilyen a szarvasmarha és a juh.
Ezt követően vívja meg utolsó és leghíresebb háborúját — ezúttal a veszettség ellen. Bár Pasteur nem látta át, a veszettséggel való szembeszállása során a baktériumokétól igen különböző területtel foglalkozott. Most már vírusokkal foglalkozott; egy olyan területtel, melyet nem láthatott mikroszkóppal.
Egy anya 1885. július 6-án kilencéves kisfiát hozta el Pasteur laboratóriumába. A gyermeket éppen akkor harapta meg egy veszett kutya. Az anya könyörgése ellenére Pasteur vonakodott segítséget nyújtani a fiúnak. Nem volt orvos, és azt kockáztatta volna meg, hogy illegális orvosi gyakorlat folytatásával vádolják. Sőt mi több, módszereit még nem próbálta ki emberen. Ennek ellenére munkatársát, dr. Granchert megkérte, hogy oltsa be a kisfiút. Így tett, és ez jó eredményekkel járt. Kevesebb mint egy éven belül a 350, kezelésben részesített ember közül csak egy halt meg, akit túl későn vittek be.
Időközben Pasteur a kórházi higiéniára is figyelmet szentelt. A gyermekágyi láz minden évben nagy számban okozott halált a nők között a párizsi szülőotthonban. Pasteur aszeptikus módszereket és szigorú higiéniát tanácsolt, különösen a kezeket illetően. Később az angol sebész, Joseph Lister és mások kutatásai bebizonyították Pasteur következtetéseinek helyességét.
Értékes munka
Pasteur 1895-ben halt meg. Munkája azonban értékes volt, és bizonyos szempontból még napjainkban is hasznot merítünk belőle. Ezért nevezik az „emberiség jótevőjének”. Nevét még mindig a védőoltásokhoz és olyan eljárásokhoz fűzik, melyeket általánosságban véve úgy ismernek el, mint amiket ő fedezett fel.
A L’Institut Pasteur, mely intézetet Pasteur idejében alapították meg Párizsban, hogy a veszettséget kezeljék, napjainkban egy igen jó nevű központ, ahol a fertőző betegségeket tanulmányozzák. Különösen a védőoltások és gyógyszerek területén végzett munkájáról ismeretes — 1983 óta még inkább ismert, mikor is egy csoport tudós, melynek vezetője Luc Montagnier professzor volt, először azonosította az AIDS-vírust.
Az élet ősnemzés általi keletkezése feletti vita, melyben Pasteur is szerepet játszott, és melyből győztesen került ki, nem csupán tudományos szócséplés volt. Több volt, mint csupán egy érdekes kérdés egy pár tudós vagy értelmiségi számára, hogy megvitassák maguk között. Sokkal nagyobb hordereje volt — bizonyítékkal szolgált Isten létezésével kapcsolatban.
François Dagognet francia filozófus, aki a tudomány területére szakosodott, megjegyzi, hogy Pasteur „materialista és ateista ellenfelei úgy hitték, bizonyítani tudják, hogy egy egysejtű élő szervezet származhat felbomló molekulákból. Ez lehetővé tette számukra, hogy elutasítsák Isten teremtői mivoltát. Pasteur nézőpontja szerint semmilyen lehetséges átmenet sincs a halálból az életbe.”
Mind a mai napig az összes kutatási, történelmi, biológiai, archeológiai és antropológiai bizonyíték továbbra is azt mutatja, amit már Pasteur is bebizonyított: élet csak a már előtte létező életből jöhet létre, nem pedig élettelen anyagból. A bizonyíték azt is világosan megmutatja, hogy az élet „az ő neme szerint” hoz létre életet, ahogyan azt a bibliai beszámoló a Mózes első könyvében megjegyzi. Az utódnak mindig a szüleivel megegyező a „neme” vagy a fajtája (1Mózes 1:11, 12, 20–25).
Így akár tudatosan, akár nem, Louis Pasteur a munkássága folyamán erőteljes bizonyítékot és tanúbizonyságot nyújtott az evolúció elmélete ellen, és amellett volt, hogy határozottan egy teremtőre van szükség a földi élet megjelenéséhez. Munkája visszatükrözte azt, amit az alázatos zsoltáríró is elismert: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk” (Zsoltárok 100:3).
[Képek a 25. oldalon]
A fenti berendezést a bor pasztőrözésére használták, megölve ezzel a nemkívánatos mikrobákat — ezt a lenti rajz emeli ki
[Kép a 26. oldalon]
Pasteur kísérletei megcáfolták az ősnemzés elméletét
[Kép forrásának jelzése a 24. oldalon]
A 24—26. oldalon lévő összes fotó: © Pasteur Intézet