Hitelkártyák — Jó szolgálatot tesznek neked, vagy rabszolgaságba juttatnak?

„MINDEN hónapban kész tragikomédia az a pillanat, amikor kinyitom a hitelkártyámról szóló kimutatást — jegyzi meg egy angoltanár az Egyesült Államokban. — Olyan hitetlenkedve meredek az egyenlegre, mintha lenne valamilyen másik személyiségem, valamilyen pénzügyi, kétszínű alak, aki mániákusan elszórta a pénzét a játékboltokban, a háztartási boltokban, az élelmiszer-áruházakban és a benzinkutaknál.”

Dolores is úgy találja, hogy könnyen felhalmozódnak az adósságai. Ezt mondja: „A hitelkártyák használata fájdalommentes. Nem úgy költöm a betű szerinti pénzt, mint ahogy a hitelkártyát használom. Hitelkártyákkal vásárolni azonban más. Sohasem látod a pénzt. Mindaz, amit csinálsz, annyiból áll, hogy odaadod a kártyádat, majd pedig visszaadják neked.”

Nem meglepő, hogy 1995 júniusában az Egyesült Államokban a hitelkártya-adósság összesen 195,2 milliárd dollárt tett ki — ebből minden kártyatulajdonosra átlagosan több mint 1000 dollár jutott! Mégis, a hitelkártya-társaságok továbbra is olyan ösztönző módon hízelegnek az új vevőknek, mint az alacsony bevezető kamatláb, és hogy nincs évenkénti illeték. Hány hitelkártya-ajánlatot kaptál az elmúlt hónapokban? Egy átlagos amerikai család úgy 24-et kap minden évben! Az Egyesült Államokban egy átlagos kártyatulajdonos tíz hitelkártyát használt 1994-ben, hogy így 25 százalékkal többet vásároljon hitelre, mint az előző évben.

Japánban a hitelkártyákból bőségesebb kínálat van, mint a telefonokból — minden húsz év fölötti japán emberre átlagosan két kártya jut. Ázsia többi részén több mint 120 millió hitelkártyát bocsátanak ki — körülbelül minden 12. lakosra jut egy. James Cassin, a MasterCard International munkatársa ezt mondja: „Ázsia messze a leggyorsabban növekvő terület a hitelkártyaüzletben.” A Visa International elnöke, Edmund P. Jensen a következőt jósolja: „Még sokáig hitelkártya-centrikus társadalom leszünk.”

A hitelkártyák kétségkívül egyre mélyebbre ássák magukat az emberek életébe. Amikor ezeket helyesen használják, akkor vagyontárgyak lehetnek. A helytelen használat azonban fájdalmas érvágás lehet. Ha alapvető ismeretet szerzel a hitelkártyákról, az segíthet abban, hogy a javadra lehessen ennek a fizetőeszköznek a használata.

Kártyatípusok

A legszélesebb körben elfogadott kártyák a bankkártyák — ilyen például a Visa és a MasterCard. Ezeket a kártyákat pénzintézetek hozzák forgalomba, és évi illeték van rajtuk, mely általában 15-25 dollárt tesz ki egy évben. Időnként ettől az illetéktől eltekintenek — ez attól függ, hogy milyen volt a vásárló múltja a hitellel kapcsolatban. Minden hónapban egy összegben lehet kifizetni az összeget, általában bármiféle kamatteher nélkül, vagy havi részletekben, mely magas kamatterhet foglal magában. A hitelkeretet a szerződésben kötik ki, és ez a kérelmező hitellel kapcsolatos múltján alapul. A keretet gyakran növelik, ha az ügyfél bebizonyítja, hogy képes fizetni.

A bankkártyák azt is biztosítják, hogy az automata bankpénztárgépek használatával vagy a kibocsátó bank által szolgáltatott csekkekkel készpénzelőleget lehet kapni. Ilyen módon azonban költséges készpénzhez jutni. Egy személynek minden kölcsönvett 100 dollár után általában 2-5 dollárt számítanak fel. És az ilyen készpénzelőlegeken lévő kamat attól a naptól esedékes, amikor kivették a pénzt.

A bankokon kívül számos üzlet és országos áruházlánc is kibocsát hitelkártyákat, s ezekkel a saját intézményeiben lehet fizetni. Az ilyen kártyákon általában nincs évi illeték. Ha azonban a kifizetendő összeget nem egy összegben fizetik ki, a kamat magasabb lehet, mint ami a bankkártyákon van.

Olajtársaságok is bocsátanak ki olyan hitelkártyákat, melyeken nincs évi illeték. Ezeket a kártyákat általában csak a társaság saját üzemanyagtöltő állomásain és néha bizonyos szállodákban fogadják el. Az áruházak által kibocsátott kártyákhoz hasonlóan ezeket az összegeket egyben lehet kifizetni kamatmentesen, vagy egy időszakon belül kamatostól.

Vannak utazás és szórakozás céljából kiadott kártyák is, mint például a Diners Club és az American Express kártyák. Az ilyen kártyákon van évi illeték, de nincs rajtuk kamatteher, mivel az egész összeget akkor kell kifizetni, amikor megkapod a havi számlát. Az ilyen kártyák és a bankkártyák közötti különbségek azonban eléggé homályosak. Az American Express például az Optima nevű kártyát is felkínálja, melyen vannak kamatterhek, és hasonló a bankkártyához.

Egy másfajta kártya hatol be az amerikai piacra, melyet okoskártyának neveznek — azért hívják így, mert egy memóriacsipet építettek bele. Készpénzkártyaként lehet használni, mivel a használó beprogramozhatja a csipet egy meghatározott pénzösszegre. Az a kereskedő, aki benne van a láncban, a megvásárolt cikk árát levonhatja erről a kártyáról. A múlt évben a franciák már 23 millió okoskártyát használtak, a japánok pedig 11 milliót. Azt jósolják, hogy 2000-re az ilyen kártyák száma világszerte több mint egymilliárdra szökik majd fel.

Bölcs dolog volna egy személytől, ha figyelmet szentelne a hitelfeltételeknek, mielőtt hozzájut egy kártyához. Az Egyesült Államok Kormányának Szövetségi Tartalék Rendszere által kiadott egyik füzet szerint „kulcsfontosságú megvizsgálni az olyan hitelfeltételeket, mint az éves százalékos ráta, az évi illeték és a póthatáridő”. Más megvizsgálandó tényező lehet még a készpénzelőleg, a hitelkereten kívüli illetékek, valamint a későn fizetés költségei.

Hitelkamatok — mennyire magasak?

Azok a hitelkamatok, melyekre az embereket akkor kötelezik, ha nem egy összegben fizetik ki a havi egyenlegüket, sokkal magasabbak lehetnek, mint ahogyan azt a legtöbben képzelik. Figyeld meg például az éves százalékos rátát, ami a hitel valódi költségének egy része. Az évi kamatláb és az éves százalékos ráta összefüggését a következőképpen lehetne szemléltetni. Mondjuk kölcsönadsz az egyik barátodnak 100 dollárt, és ő az év végére 108 dollárt fog neked visszafizetni. Adott esetben a barátod 8 százalékos évi kamatot fizet neked. Azonban tegyük fel, hogy ezt a 100 dolláros kölcsönt 12 havi részletre fizeti vissza, azaz minden hónapban 9 dollárt fizet. Az év végére a teljes összeg még mindig 108 dollár lesz, de te mint kölcsönadó, amikor minden hónapban megadták az összeget, használhattad a pénzt. Az éves százalékos ráta egy ilyen kölcsönadáskor 14,5 százalékos!

Az amerikai Szövetségi Tartaléki Rendszer által készített egyik múlt évi tanulmány szerint a bankhitelkártyák éves százalékos rátája 9,94 százaléknál kezdődik, és 19,8 százalékra megy fel — általában 17 és 19 százalék között mozog. Míg néhány intézmény alacsonyabb bevezető rátát ajánl, mely általában 5,9 százalékos, mihelyt elmúlik a bevezető időszak, emelhetik ezt a százalékot. A rátákat akkor is emelik, ha a kibocsátó azt észleli, hogy a kockázat nő. Néhány kibocsátó a későn fizetőkre olyan büntetést ró ki, hogy az ő esetükben növeli a kamatlábat. Azért is büntetés jár, ha az ügyfél túllépi a hitelkeretet.

Az ázsiai országokban a kártyákon lévő évi százalék nagyon magas lehet. Néhány bankkártyára például a Fülöp-szigeteken 45, Hongkongban 24, Indiában 30, Indonéziában 36, Szingapúrban 24, Tajvanon pedig 20 százalékos pénzösszeget számítanak fel.

Nyilvánvaló, hogy a hitelkártyák könnyen adnak hitelt, de ez nagyon drága. Ha bemész egy üzletbe, és egy halom hitelkártya-terhelést gyűjtesz össze, melyet csak részletekben tudsz kifizetni, olyan mintha besétálnál egy bankba, és egy szörnyű magas kamattal vennél fel kölcsönt. Ennek ellenére, az Egyesült Államokban 4 kártyatulajdonosból szinte 3 pontosan ezt teszi! Olyan kifizetetlen egyenlegük van, melyre magas kamatot fizetnek. Az Egyesült Államokban mind a Visa, mind pedig a MasterCard kártyán a múlt évben az átlag havi egyenleg 1825 dollár volt, és sok embernek nem is egy hitelkártyáján van ilyen összegű adósság.

Csapda, mely rabszolgaságba juttathat

Ruth Susswein, a Bank Cardholders of America ügyvezető igazgatója azt mondja, hogy a kártyahasználók nem ismerik fel azokat a pénzügyi nehézségeket, melyekbe belekerülhetnek. Rámutat, hogy egy olyan kártyahasználónál, aki a minimum összegeta — havi 36 dollárt — fizeti, egy 1825 dolláros hitelkártya-egyenlegnél több mint 22 évbe kerülne, míg kifizetné a tartozását. S mivel ehhez még hozzáadódnak a kamatkifizetések, ekkorra a fogyasztó úgy 10 000 dollárt fizet az 1825 dolláros adósságáért! És ez akkor történik így, ha többé már semmit sem vásárolsz erre a kártyára! Ha tehát hajlamos vagy a túlzott költekezésre, a pénztárcádban lapuló hitelkártyák csapdát jelenthetnek a számodra.

Hogyan esnek az emberek csapdába? Robert, akiről az első cikkben tettünk említést, ezt mondja: „Olyan dolgokat vettünk, amikre nem volt szükségünk. Beiratkoztunk egy fitness klubba, ahova sohasem jártunk el. Vettünk egy lakókocsit, és anélkül hogy megvizsgáltuk volna, megéri-e, több ezer dollárt költöttünk a javítására. Igazából sohasem vettük fontolóra az adósságaink következményeit.”

Reena, akiről szintén az előző cikkben tettünk említést, elmagyarázza, mi történt vele és férjével, Michaellel: „Egyszerűen belekeveredtünk az adósságba. Házasságkötés után minden szükséges dolgot hitelkártyákkal vettünk meg. Ha betegbiztosítási díjat kellett kifizetnünk, vagy olyan dolgokat kellett megvásárolnunk, amiket a kártyákkal nem tudtunk, éltünk a hitelkártyáinkon lévő készpénzelőleg-opcióval. Egy éven belül az adósságunk elérte a 14 000 dollárt. Felnyitotta a szemünket az a felismerés, hogy a legtöbb havi hitelkártya-kifizetésünk a kamat megfizetésére ment el.”

Legyenek kártyáid?

Miután mérlegelik azt a pénzügyi ingoványt, melybe a hitelkártyák belesüllyesztik az emberek millióit, néhányan azt válaszolhatják, hogy nem. A 32 éves Daphne ezt mondja: „Szüleimnek sohasem volt hitelkártyájuk, és nem is akarnak.” Valójában minden negyedik amerikai kártyatulajdonos bölcsen használja a kártyáit. Anélkül hasznosítja ezeket, hogy elszenvedné a rendkívül magas kamatterhek kifizetésének gyötrelmét. Maria egyike ezeknek a személyeknek. „Szeretem a kényelmet — mondja. — Nem kell sok készpénzt magammal hordanom. Ha leárazva látok valamit, amire szükségem van, meg tudom venni.”

Maria így folytatja: „Mindig megbizonyosodom arról, hogy van-e elég anyagi eszközöm a vásárlásra. Sohasem éltem a készpénzelőleg-opcióval, és sohasem fizettem semmiféle hitelkamatot.” Kényelmes dolog hitelkártyát használni, amikor szállodában szobát foglalsz, és az Egyesült Államokban az autókölcsönzéskor is szükség van hitelkártyára.

Néhány ember azonban megfontolatlan, ha a vásárlásról van szó. Talán megfontoltabban vásárolnak, ha főleg készpénzt használnak. Michael és Reena nem akarta életútjává tenni az eladósodást. Elhatározták hát, hogy öt évig — a vészhelyzetet kivéve — semmiféle kártyát sem fognak használni.

Személyes döntés dolga, hogy a hitelkártyák használatát választod-e, vagy sem. Ha viszont igen, óvatosan használd őket. A kényelem egyfajta eszközeként használd. És minden lehetséges módon kerüld az adósság felhalmozódását. A pénzügyi dolgaid sikeres kezelésében fontos lépés, hogy ellenőrzést gyakorolj a hitelkártyád felett. Vizsgáld meg, mi mást tehetsz még ezen kívül.

[Lábjegyzet]

[Kép a 7. oldalon]

A hitelkártyák használata fájdalommentes — amíg a számlák meg nem érkeznek