Vérfürdő Port Arthurban — Miért történt?

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

VASÁRNAP délután, 1996. április 28-án ragyogó idő volt a Port Arthur-i Történelmi Helyszínen, amely Tasmaniában (Ausztráliában) népszerű turistaközpont. A Broad Arrow Café nevű kávéház zsúfolásig megtelt ebédjüket fogyasztó emberekkel. Körülbelül délután 1.30-kor egy 28 éves szőke fiatalember, aki a kávéház szabadtéri teraszán befejezte az étkezést, belépett az épületbe, és lövöldözni kezdett.

A vendégek holtan rogytak össze a székükben, miközben az étel még a szájukban volt. A rendőrség állítása szerint olyan volt, „mint amikor egy harcmezőn mészárolnak le embereket”. Amikor a fegyveres bandita azt hitte, hogy már mindenki halott — 20 embert mészárolt le —, nyugodtan kisétált. Másodpercek alatt több gyilkosságot követett el, mint amennyi az előző négy év alatt történt Tasmania egész szigetállamában!

A fegyveres bandita mégis folytatta lövöldöző „mulatságát”, módszeresen végezve ki áldozatait. Például a történelmi helyszín kijárata felé vezető úton megpillantotta Nanett Mikacot és kislányait. Megölte Nanettet és a hároméves kislányát. Majd amikor a hatéves kislány menekülni próbált, utána lopódzott és agyonlőtte, amikor a kislány meglapult egy fa mögött.

Azután a történelmi helyszín kijáratánál lévő pénztárbódénál a fegyveres bandita meggyilkolta egy BMW három utasát, és elvitte az autót. Kicsit távolabb, egy másik autóban rátalált egy párra. A férfit a BMW csomagtartójába kényszerítette, a férfi nő társát pedig meggyilkolta. Azután autóval megtett egy rövid távolságot a Seascape Cottage nevű panzióig — körülbelül délután 2.00-kor érkezett ide. Itt meggyújtotta a BMW-t, és túszul ejtette az elrabolt férfit, valamint a panzió tulajdonosait, egy idős házaspárt. Tizenkét embert ölt meg azóta, hogy elhagyta a kávéházat, s ezzel a halálos áldozatok száma 32-re emelkedett. Sokan mások megsebesültek.

Vasárnap délutáni prédikálás

Időközben Jenny Ziegler és családja, akik Jehova Tanúi Port Arthur-i Gyülekezetéhez tartoznak, délután 1.30-kor találkoztak, hogy felkészüljenek a szolgálatban való részvételre. Azután a család elindult a Port Arthur-i Történelmi Helyszín felé. Jenny meg akarta látogatni David Martint, a Seascape Cottage nevű panzió barátságos tulajdonosát. Korábban ő és egy másik keresztény testvérnő kellemes bibliai beszélgetést folytatott vele.

Nem sokkal délután 2.00 után, amikor Jenny, a férje és gyermekeik közeledtek a panzióhoz, észrevették, hogy a pázsiton egy égő autóból füst száll felfelé. Rendőrök állították meg őket, és mondták nekik, hogy forduljanak vissza azon az úton, amelyiken jöttek. „A légkör kezdett sejtelmessé válni körülöttünk — jegyezte meg Jenny. — Az utak furcsamód elhagyatottnak tűntek.”

A család azonban letért a főútvonalról, hogy egy kis tengerparton folytassa betervezett prédikálótevékenységét, ugyanis még mindig nem tudták, hogy valami tényleg nincs rendben. Ott látszólag minden a megszokott mederben folyt: a gyermekek úszkáltak, az emberek sétálgattak a homokos tengerpart túlsó végén, egy idős házaspár pedig az autójában ülve olvasgatott. „A férjem odament hozzájuk, és ezt kellemes beszélgetés követte — mondta Jenny. — Tájékoztatta őket arról, hogy úgy tűnik, valami gond van a főútvonalon, és javasolta nekik, hogy amikor elhagyják a tengerpartot, akkor egy másik úton menjenek. Én röviden elbeszélgettem egy fiatalemberrel, majd nem sokkal később elindultunk.”

Zieglerék továbbhaladtak az úton a Port Arthur-i Történelmi Helyszín felé. „Itt több autó eltorlaszolta a helyszín bejáratát — magyarázta Jenny. — Később megtudtuk, hogy azért torlaszolták el az utat, hogy ne lássuk a lelőtt emberek holttestét. Egy férfi tájékoztatott bennünket: »Egy ámokfutó pasas fegyverrel a kezében tombol; talán 15 halott van!« Azt tanácsolták, hogy azonnal távozzunk.”

Borzalmas végkifejlet

A megpróbáltatásnak még korántsem volt vége, ahogyan azt Jenny megjegyezte: „Idegtépő volt, amikor autóval mentünk hazafelé, ugyanis nem tudtuk, hogy hol van a fegyveres bandita. Minden egyes alkalommal, amikor láttunk egy másik autót, azon tűnődtünk, hogy vajon ő ül-e benne. Még amikor biztonságban hazaértünk, akkor is sebezhetőnek éreztük magunkat, mivel elszigetelt területen lakunk, ahol, ha valaki jártas a helyi terepen, akkor könnyen el tud rejtőzni. Azonnal kezdtek érkezni a telefonhívások, hiszen keresztény testvéreink és testvérnőink tudták, hogy délután hová indultunk, és ellenőrizni akarták, hogy biztonságban vagyunk-e.

Amikor elgondolkodtunk a történteken, ráeszméltünk, hogy ha néhány perccel korábban érkeztünk volna a panzió tulajdonosához tett látogatásunkkor, mi is a meggyilkolt emberek között lehettünk volna. Meghűlt bennünk a vér arra a gondolatra, hogy a gyilkos esetleg még célba is vett minket a puskájával, amikor ott beszéltünk a rendőrséggel!”

Végül azon a vasárnap éjjelen több mint 200 rendőr vette körül a panziót, és elrejtőzött, hogy elkerülje a fegyveres bandita által olykor leadott golyózáport. Úgy tűnt, hogy a férfi egy helikoptert követel a meneküléshez, ám az éjszaka folyamán kudarcba fulladtak a tárgyalások. Hétfőn, körülbelül reggel 8.00-kor, azt lehetett látni, hogy füst száll fel a házból. A fegyveres bandita élve kijutott, noha égési sérüléseket szenvedett. A három túszt, köztük a panzió tulajdonosát, akit Zieglerék próbáltak meglátogatni, később holtan találták a ház elégett maradványai között, s ezzel a halálos áldozatok száma 35-re emelkedett.

Miért történt?

Úgy hét héttel korábban, március 13-án Dunblane-ben (Skóciában) egy fegyveres bandita behatolt egy iskola tornatermébe, és lelőtt 16 kisgyermeket, valamint azok tanárát. Egy régi tévéhíradó szállóigéjével élve: „Ha véres, akkor a főbb hírek közé kerül” —, nos ebből nemzetközi hír lett. Néhány viselkedés-szakértő arra utal, hogy az ausztrál fegyveres bandita talán megpróbálta túlszárnyalni a dunblane-i gyilkosságok halálos áldozatainak számát. Az is jelentőségteljes, hogy az Egyesült Államokban az úgynevezett állatöv gyilkos, aki éveken át rettegésben tartotta New Yorkot, azt mondta, hogy megpróbált túlszárnyalni más gyilkosokat, akikről korábban olvasott.

Sokan azt mondják, hogy egy másik tényező, ami hozzájárul a gyilkosságok járványszerű terjedéséhez, a filmekben és videofilmekben ábrázolt szexualitás és erőszak. Az ausztrál Herald Sun így tudósított: „A gyanúsított Port Arthur-i tömeggyilkos, Martin Bryant házában összesen 2000, erőszakot bemutató és pornográf videofilmet foglaltak le . . . A titkos videofilm-rejtekhely leleplezése akkor történt, amikor a figyelem középpontjába került, hogy az erőszakot bemutató mozifilmek milyen szerepet játszanak a Port Arthur-i vérfürdőben.” A New York-i Daily News hasonlóan arról számolt be, hogy „két doboz pornográf videofilm hevert [a beismerő vallomást tett állatöv gyilkos] ágyán”.

Amikor a Port Arthur-i vérfürdő ismertté vált, némelyik tévéadó azonnal megváltoztatta beütemezett műsorát. Később Penelope Layland rovatvezető megírta „A tv képmutatása az erőszak és a bánat kapcsán” című cikket, s megjegyezte: „Azzal, hogy levették a műsorról azokat az erőszakot bemutató programokat, ha úgy vesszük, jelképesen egyperces csöndet tartottak. Másnap, a következő héten, a következő hónapban viszont megint az lesz a helyzet, ami általában.”

Ám ahhoz, hogy még nagyobb betekintést nyerjünk abba, hogy most miért olyan gyakori az erőszak, a Bibliához kell fordulnunk. Réges-rég megjövendölte, hogy „az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek . . . mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői” (2Timótheus 3:1–5). Ezért a napjainkban tapasztalt növekvő erőszak csak eggyel több bizonyíték arra, hogy az utolsó napokban élünk, és hogy közel van a dolgok eme rendszerének a vége (Máté 24:3–14).

Ahogyan sokan talán sejtik is, a démonoknak — láthatatlan gonosz szellemi erőknek — részük van a durva, embertelen viselkedés járványszerű terjedésében (Efézus 6:12). A Biblia ezt mondja, miután leírja, hogy Sátán és a démonai kiűzettek az égből: „Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van” (Jelenések 12:7–9, 12). Mi most a jajnak ebben a időszakában élünk, és Sátán meg a démonai felhasználnak minden eszközt, amit csak tudnak, annak érdekében, hogy az embereket egyre több és több erőszakos tett elkövetésére sarkallják.

Hamarosan azonban Sátán, a démonai és gonosz világuk megsemmisül, és Isten Királyságának uralma igazságos új világot hoz (Dániel 2:44; Máté 6:9, 10; 2Péter 3:13; 1János 2:17; Jelenések 21:3, 4). Jenny megjegyezte: „Jelenleg ’sírunk a sírókkal’, de az a vágyunk, hogy megosszuk a Királyság reménységét azokkal a környezetünkben élő emberekkel, akiket mélyen megrázott ez a tragédia” (Róma 12:15).

[Kép a 17. oldalon]

A Broad Arrow Café nevű kávéház, ahol a vérfürdő kezdődött

[Térkép forrásának jelzése a 16. oldalon]

Mountain High Maps® Copyright © 1995 Digital Wisdom, Inc.