A londoni Globe visszatérése
AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
A GLOBE-ot, azt a színházat, amely otthont adott William Shakespeare drámáinak, Londonban a Temze déli partján fekvő egykori helyszínéhez, Southwarkhoz közel építették újra. Az 1599-es eredeti építmény alapján ez a kör alapú épület, amelynek 20 oldalfala van, az egyik legfőbb turistacsalogató.
A londoni színházak megjelenése előtt a szórakoztatás egyik népszerű formája az volt, amikor medvéket vagy bikákat kutyákkal ingereltek. Az üvöltöző nézők ösztönzésére a kutyák megkínoztak egy póznához láncolt állatot. Ez kör alakú arénákban zajlott le, ahol lépcsőzetesen helyezték el az ülőhelyeket — ezek voltak a színházak előfutárai. Az állatokat a középső részen kikötötték, mely terület később a színpadnak adta át a helyet.
Ezután nem sokkal a színielőadások váltak népszerűvé, és új színházak épültek egész Londonban. Naponta ezrek látogatták őket. A főpolgármesterek azon az alapon próbálták meg betiltani a színdarabok előadásait, hogy azok világiasak és istentelenek. A munkaadók amiatt panaszkodtak, hogy az előadások elrabolják a munkásokat a munkájukból, mivel azok délután kettőkor kezdődtek. De I. Erzsébet királynőtől, a színház egyik pártfogójától támogatás érkezett. Titkos Államtanácsa annak biztosítására, hogy a gyakorlott színészek elérhetők legyenek a királynő szórakoztatására, védelmezte ezeket a színielőadásokat. Shakespeare társulatát gyakrabban választották a királyi udvarban történő előadások bemutatására, mint bármely más társulatot.
Shakespeare az V. Henrikjét abban az évben írta, amikor az eredeti Globe megnyitotta kapuit. Logikus volt hát, hogy az új shakespeare-i színháznak az első idényére ezt a darabot válasszák.
Az új Globe belseje
Mielőtt belépnénk, hogy megtekintsük a háromórás színdarabot, felnézünk a felhőkre, és abban reménykedünk, hogy nem fog esni, mivel nem szabad esernyőt vinni az épületbe, és a középső rész nyitott. A színpad 30 méter átmérőjű kör alakban nyúlik előre — e körül három emeleten van erkély, ahol úgy 1000 ember számára van elegendő ülőhely. Mi azonban a között az 500 földszinti néző között vagyunk, akik azért fizettünk, hogy a középső részen álljunk, és onnan nézzük a színdarabot. Az eredeti színházba 3000 fő zsúfolódott be. A modernkori biztonsági előírások azonban ezt nem engedélyezik.
A gyűrű alakban elhelyezkedő ülőhelyek fölötti tetőt vegyszerrel kezelték, hogy így ne fogjon tüzet. A tűzálló deszkák és tűzvédelmi berendezés további védelmet nyújt. Az eredeti Globe 1613-ban elpusztult, amikor egy színpadi ágyúból származó szikra lángra lobbantotta a tetőt.
A földszinti nézőknek engedélyezik, hogy ide-oda járkáljanak, karjukat pedig még meg is pihentethetik a színpad peremén. Négyszáz évvel ezelőtt a fékezhetetlen tömegek az előadások egész ideje alatt ettek és ittak, valamint gyakran verekedések törtek ki. Éles bírálattal szakították félbe az előadást — ezt tetszés szerint füttyel vagy tapssal tették meg. Egy korabeli író úgy jellemezte őket, mint akik „egész csődületet alkotva össze voltak zsúfolva”, és „büdös népségnek” nevezte őket.
A modernkori Globe alapszerkezete tölgyfából készült. Mintegy hatezer, ék alakú tölgyfaszeg tartja össze a csapolt illesztéseket. A tölgyfa könnyen elérhető volt ehhez, miután 1987 októberében több ezer fát gyökerestől kitépett egy hurrikán. A 13 méter hosszú gerendának való fát volt a legnehezebb megtalálni, amely gerendából a színpad előtti baldachin készült. Sok keresgélés után Londontól nyugatra, mintegy 150 kilométerre találtak megfelelő fát, amely több mint 20 méter magas volt.
Úgy látszik, mintha márványoszlopok tartanák a baldachint. De nem, mert ezek az oszlopok is fából készültek, éppen úgy, ahogy az első Globe-nál, amelyre egy rajongó szavai szerint „oly kiválóan festették meg a márványt utánzó mintát, hogy az még a legnagyobb szakértelemmel bíró mestert is képes félrevezetni”.
Mostanra már megteltek az ülőhelyek. Néhány földszinti néző tolong a színpad körül, míg mások nekitámaszkodnak az aréna fából készült falának. A zsivaj elcsitul, amint a muzsika betölti a teret. A színpad fölötti karzaton hat, középkori ruhába öltözött zenész játszik Shakespeare korából származó hangszereken: trombitákon, cinkeken és ütőhangszereken.
A színdarab
Amint a zene eléri a crescendót, színészek jelennek meg, és a zene ritmusára botukkal erőteljesen ütik a színpad padlózatát. A földszinti nézők is bekapcsolódnak ebbe, és dobognak a lábukkal. A dobogás hirtelen abbamarad. Egyetlen színész és egy rövid prológus vezeti be a színdarabot. A várakozás a tetőfokára hág. Hirtelen két, piros ruhába öltözött alak rohan a színpadra — Canterbury érseke és Ely püspöke. A színdarab elkezdődik, és az előadás folyamán az egyház kétszínűségének és Anglia királyával, V. Henrikkel kiagyalt cselszövésének tetőpontjaként Franciaország végül Azincourt vérrel szennyezett mezőjén vereséget szenved.
Hamar felállítják a királyi trónt, és azt látjuk, hogy Henrik király három udvaroncával beszélget. Amint az udvari hivatalnokok színre lépnek, továbbra is csodálattal tölt el bennünket a középkori jelmezük eredetisége. Nem tudunk azonban rájönni, mi olyan furcsa a szereposztásban. Megnézzük a műsorfüzetünket. Hát persze, minden színész férfi! Nők nem játszottak az Erzsébet korabeli drámákban. Ahogyan azt a társadalomtörténész, G. M. Trevelyan is kifejezi, a fiúkat „már gyermekkoruktól fogva szigorúan arra képezték ki, hogy méltósággal, vígsággal és ügyesen játsszák el a női szerepeket”. Ezt ma is így csinálják.
A tapsnak vége szakad, és elhagyjuk a színházat. Megfordulunk, hogy még utoljára megnézzük a Globe-ot, aranyszínű zsúptetőjét, valamint tölgyfából készült gerendáit, melyeknek színe már a szürke halvány árnyalataiba megy át. Rendkívüli élmény volt mintegy 400 évet visszamenni az időben.
Ezután bejárjuk a Shakespeare’s Globe Exhibitiont (Shakespeare Globe színházát bemutató kiállítást). Mindenhol Shakespeare nevével találkozunk. Amint végignézzük a kiállítást, azon a kérdésen merengünk, hogy ki is volt valójában a drámaíró William Shakespeare? A titokzatos William Shakespeare lesz az Ébredjetek! egyik következő számában megjelenő cikk témája.
[Kép a 25. oldalon]
Az eredeti Globe-ról készült rajz
[Forrásjelzés]
From the book The Comprehensive History of England, Volume II
[Képek a 26. oldalon]
Napjaink Globe-ja
[Forrásjelzés]
John Tramper
Richard Kalina