Olvasóink írják
Vese Szeretném elmondani nektek, mennyire meghatott a „Veséd — az élet fenntartásához szükséges szűrő” (1997. augusztus 8.) című cikk. Az orvosom tájékoztatott, hogy gond van a vesémmel. A cikknek köszönhetően most sokkal kevésbé érzem magam egyedül a betegségemmel.
V. M., Egyesült Államok
Vesebetegségem van, s ezért négy hónapra kórházba kerültem. A cikketek, miközben olvastam, segített felismernem, milyen keveset tudtam eddig a testemről. Most már jobban el tudom magyarázni másoknak az állapotomat.
H. S., Japán
Ez a cikk épp akkor jött, amikor a feleségemnek megmondták, hogy veserákja van. Bár a diagnózis sokkoló hatással volt ránk, amikor a sebész elmagyarázta nekünk a vese különböző funkcióit, képesek voltunk világosan megérteni. A feleségemnek eltávolították a veséjét, és most, a műtét után, már gyógyulófélben van.
G. S., India
Egy szobrász története Szívet melengető volt elolvasnom Celo Pertot „Valami jobb a világ elismerésénél” (1997. augusztus 22.) című tapasztalatát. Mielőtt kereszténnyé lettem, a zenei és a színházi pályán igyekeztem érvényesülni. A megkeresztelkedésem előtti estén egy népszerű televíziósorozat írói felhívtak telefonon. Amikor mondtam nekik, hogy már nem vagyok a szórakoztatóiparban, ezt mondták: „Te megőrültél?” Celo Pertothoz hasonlóan én is úgy érzem, Jehova bőségesen megáldotta döntésemet.
R. F., Egyesült Államok
Orosz teológus Hálásan köszönöm, hogy közzétettétek a „Jehova Tanúi Oroszországban” (1997. augusztus 22.) című cikket. Minden tiszteletem és csodálatom Szergej Ivanyenkóé, amiért szerette volna és volt is bátorsága megjelentetni az igazságot Jehova Tanúiról.
S. M., Egyesült Államok
Gyűlölet A „Miért van oly sok gyűlölet? Miért van oly kevés szeretet?” (1997. szeptember 8.) című cikksorozat címlapja egyike a legjobbaknak, amit valaha is nyomtattatok. A cikkek segítettek tisztábban látnom, miért bizalmatlanok az emberek az idegenekkel vagy a más kultúrájú emberekkel szemben.
J. M., Egyesült Államok
RSD — fájdalmas rendellenesség Most, hogy elolvastam az „RSD — egy rejtélyes, fájdalmas rendellenesség” (1997. szeptember 8.) című cikket, kötelességemnek érzem, hogy írjak nektek. Januárban megtudtam, hogy RSD-m van. Megpróbáltam valamilyen felvilágosítást találni erről. Így hát sírtam, amikor megláttam ezt a cikket. Gyakorlatias volt, és sok kérdésemre választ adott.
W. B., Anglia
Négy éve szenvedek RSD-ben. Köszönöm, hogy vettétek a fáradságot, és alapos kutatást végeztetek ebben a témában. Ezzel valóban kimutattátok a felebaráti szeretetet.
G. S., Németország
A férjem RSD-ben szenved, és nagyon nehéznek találtuk, hogy másoknak megmagyarázzuk a betegséget. Most, hogy oly alaposan ki lett fejtve a cikkben, jóval könnyebb lett a dolgunk. Orvosoknál és rehabilitációs intézetekben is elhelyeztük az anyagot. Mikor olvastam a beszámolót Karen Orf RSD-vel való küzdelméről, olyan volt, mintha a férjem életéről olvastam volna! Miként Karen, mi is örömmel várjuk az új világot, ahol nem lesz többé fájdalom.
K. P., Ausztrália
Hálás vagyok Karennek a történetéért. Gondolok rá, és imádkozom érte, és remélem, hogy továbbra is javulni fog az állapota. Az RSD megtámadta a hátamat és a lábaimat, egészen a talpamig. Az ülés az összejöveteleken vagy a járás a szántóföldi szolgálatban sok kellemetlenséget és fájdalmat okoz. De ez nem rettent el engem, mivel Jehova támogat.
C. K., Anglia