Ne szűnjünk meg hirdetni a jó hírt
1 A korai keresztények nagyon komolyan vették szolgálatukat. Lukács erről számolt be: „mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust” (Csel 5:42). Semmi, még az üldözés sem tudta visszatartani őket! (Csel 8:4). Mindennap beszéltek másoknak a jó hírről.
2 Mi a helyzet velünk? Tedd fel magadnak a kérdést: „Érzem az idő sürgősségét? Indíttatást érzek arra, hogy folytassam, és ne szűnjek meg hirdetni a jó hírt?”
3 Napjainkból vett példák arra, hogy nem szűnnek meg prédikálni: Egy testvérnőnek, aki gyermekbénulást okozó vírus áldozata volt, vastüdővel kellett élnie. Nem tudott elmenni a Királyság-terembe vagy kongresszuson részt venni. De rendkívül elfoglalt volt a jó hír hirdetésében. A 37 éven át tartó elszigeteltsége folyamán 17 embernek tudott segíteni, hogy megismerje az igazságot! Hogyan tette ezt? Bár képtelen volt ajtóról ajtóra menni, megtalálta a módját annak, hogy mindennap tanúskodjon kötetlen formában azoknak, akik kapcsolatba kerültek vele.
4 Boszniai testvéreinknek háborúval és nélkülözéssel kellett és kell megküzdeniük. Ők mégis továbbra is rendszeresen prédikálnak másoknak. Szarajevóban a hírnökök havonta átlag 20 órát beszélnek másoknak a jó hírről, és egyenként átlagosan két bibliatanulmányozást vezetnek. A zord körülmények ellenére nem szűnnek meg prédikálni és tanítani.
5 A fiatalok szintén buzgalmat mutatnak a szolgálat iránt. Ruandában egy Tanú családot egy szobába zártak, ahol a katonák felkészültek a kivégzésükre. A család engedélyt kért, hogy először hadd imádkozhasson. Ezt megkapta, és a kislány, Deborah hangosan imádkozott: „Jehova, ezen a héten papa és én öt folyóiratot helyeztünk el. Hogyan fogunk visszatérni ezekhez az emberekhez, hogy megtanítsuk nekik az igazságot, és segítsünk nekik elnyerni az életet?” Erőteljes hite és a szolgálat iránti szeretete miatt az egész családnak megkegyelmeztek.
6 Napjainkban szükség van arra, hogy éberen figyeljük az alkalmakat, amikor tanúskodhatunk másoknak, és keressük azokat, akik ’helyesen állnak hozzá az örökké tartó élethez’ (Csel 13:48, NW). A gyülekezeti vének, a helyi körülményeket figyelembe véve, alkalmas időpontokban csoportos tanúskodást szerveznek, legyen az délelőtt, délután vagy este. A mi Királyság-szolgálatunk cikkei és a Szolgálati Összejövetel programrészei, a körzet-, valamint a kerületkongresszusok időszerű javaslatokat kínálnak, és arra buzdítanak, hogy vegyünk részt a Királyság-tanúskodás különböző formáiban. Ezenfelül a körzet- és a kerületfelvigyázók az utcai tanúskodásra képezik a hírnököket, megmutatják, hogyan munkáljunk be üzleti területet, és még egyéb módokat mutatnak arra, hogyan tanúskodjunk az embereknek, bárhol találjuk is őket. Mindez nyomatékosítja, hogy ne szűnjünk meg hirdetni a jó hírt!
7 Jézus apostolai bátran kijelentették: „nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” Hogyan maradtak állhatatosak minden akadály ellenére? Jehovát kérték, hogy segítsen nekik — amit ő meg is tett —, és „egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala” (Csel 4:20, 29, 31). Bár talán nincsenek mindenkinek kiemelkedő tapasztalatai a szolgálatban, de ha valóban az a vágyunk, hogy ne szűnjünk meg hirdetni a jó hírt, és ha erőfeszítést teszünk ezért, és ráadásul mindennap, akkor Jehova segíteni fog nekünk.