„Soha ne mondja: az lehetetlen!”
A PRÉDIKÁTOR 9:11 [9:13, Károli] azt mondja, hogy „az idő és az előre nem látott esemény mindenkit utolér”. Ez esett meg a mi családunkkal is 1986. november vége felé. Három gyermekünk közül Tiarah három és fél éves volt akkor, amikor megfázott, legalábbis mi úgy gondoltuk, s ez erős köhögéssel párosult. Elvittük a gyermekorvoshoz, aki egy általános orvoshoz utalt minket. Ő is úgy gondolta, hogy Tiarah megfázott, s bár kis mellkasi vértolulása van, aggodalmomra nincs ok. Az orvos másik köhögéscsillapító gyógyszert írt fel, valamint antibiotikumokat.
Tiarah állapota rosszabbodott. 41 fokos láza volt, hányt, a belei nem működtek rendesen és mellkasi fájdalmai voltak. Mellkasröntgent készítettek és megemelték az antibiotikum adagokat. Amikor Tiarah röntgenfelvétele visszajött, a nővér behívott bennünket. Az orvosok lebenyes tüdőgyulladásra gondoltak. Ekkorra azonban már 42—43 fokra szökött Tiarah láza. Ez rendkívül alacsonyra, 2,0-re csökkentette a vörösvértest számot. December 16-án Tiarah-t kórházba szállítottuk.
Jehova Tanúi vagyunk és ragaszkodunk a Cselekedetek 15:29-ben a keresztényeknek adott tanácshoz, hogy „tartózkodjatok a vértől”. Azonban nem aggodalmaskodtunk fölöttébb a vérkérdés miatt. Tiarah gyermekorvosa vérspecialista volt és nagyon is tisztában volt azzal, hogy nem fogadunk el vérátömlesztést. Amikor Tiarah kórházba került, azonnal emlékeztettük a gyermekorvost a vérrel kapcsolatos álláspontunkra. Ezt válaszolta: „Igen, igen, tisztában vagyok az Önök hitnézeteivel, de nem hiszem, hogy aggódniuk kellene a vérkérdést illetően.”
Amikor megtörtént a kórházban a mellkasröntgen, az EKG és a vérvizsgálat, Tiarah-t egy kórterembe vitték. Megvártuk, amíg elalszik. Másnap reggel azzal fogadtak, hogy Tiarah-nak tüdőgyulladása van, méghozzá nagyon súlyos és minden bizonnyal 10—15 napig bent kell maradnia a kórházban. A láza 43 fok körül mozgott, amely nagyon aggasztotta az orvosokat. Újra áttanulmányozták a mellkasi röntgenfelvételt, az EKG-t és a vérvizsgálat eredményeit és úgy döntöttek, hogy további vizsgálatokra van szükség. Ezekből a vizsgálatokból kiderült, hogy nem tüdőgyulladása van, hanem valószínűleg valamiféle daganat van a tüdején.
Előtérbe kerül a vérkérdés
Mondanunk sem kell, hogy ez más megvilágításba helyezte Tiarah helyzetét. Vég nélküli vizsgálatokat végeztek el, többek között arra vonatkozóan is, nincs-e tuberkulózisa, de a lelet negatív volt. Készítettek ultrahang-felvételeket, tomográfiás rétegvizsgálatokat és több röntgenfelvételt. A legutolsó röntgenfelvétel a jobb tüdején terjedelmes fertőzést mutatott. A bal tüdő is úgy tűnt, mint ami közel áll ahhoz, hogy hirtelen elégtelenség lépjen fel, és ez a tüdőlebeny döntő fontosságú volt, mivel a légzés funkciójának legnagyobb részét ez látta el. Újra felmerült a vérátömlesztés kérdése. Már Tiarah kórházba szállításakor aláírtunk egy eskü alatt tett írásbeli nyilatkozatot felmentve a kórházat a vérátömlesztés elutasításával kapcsolatos felelősség alól. Mivel veszélyben forgott a gyermek élete, az orvosok úgy gondolták, hogy változtatni fogunk álláspontunkon.
Amikor kitartottunk elhatározásunk mellett, minden megváltozott. A kórház igazgatósága azt mondta: alkalmatlan szülők vagyunk, és szerezni fognak egy bírósági végzést, amely feljogosítja őket arra, hogy vérátömlesztést adjanak Tiarah-nak, és hogy a másik két gyermekünket is elvetetik tőlünk. Megvárják a bírósági végzést, és ha ez megérkezik, eltávolítják a fertőzött tüdőlebenyt. Úgy tűnt, hogy már 50-edszer mondjuk el nekik, hogy nem az orvosi kezelést kifogásoljuk, és bár vért nem fogadunk el, vérpótlókat azonban igen.
Mindez semmit sem használt. Az orvosok nem voltak hajlandók meghallgatni. Nyomást gyakorolva próbáltak rábírni bennünket véleményünk megváltoztatására. Széltében-hosszában mindenkinek arról beszéltek a személyzet körében és a kórház azon területén dolgozó személyeknek — az orvosoktól kezdve a nővéreken át egészen a takarító személyzetig — mindenkinek, hogy mit teszünk a gyermekünkkel. Ezek az emberek aztán odajöttek hozzánk és megkérdezték: miért akarjuk, hogy a gyermekünk meghaljon. A férjem és én elmondtuk az orvosoknak, hogy más orvos és más kórház után fogunk nézni Tiarah kezelése érdekében, olyat, ahol minden szükséges kezelést megkap majd, és mindezt vér nélkül. Azt mondták nekünk: egyetlen kórház sem fogja őt felvenni ilyen állapotban. Azt mondtam nekik: „Soha ne mondják: az lehetetlen!”
Még ha meghalna is, akkor sem akar vért
Elmagyaráztam Tirahnak a helyzetet, elmondtam, mit mondtak az orvosok, mi Jehova álláspontja ebben a dologban, és hogy milyen lépésre határoztuk el magunkat: olyan orvost és kórházat keresünk, ahol vérátömlesztés nélkül is segíthetnek rajta. Tiarah fiatal kora ellenére nagyon jól megértette a helyzetet. Jehovának akart engedelmeskedni. Még ha meghalna is, akkor sem akar vért. Kislányunk állásfoglalása, amelyet ilyen beteg állapotában nyilvánított ki, könnyeket csalt a szemembe. Akkor ismertem fel igazán azt, amit korábban nem fogtam fel, hogy mennyire fontos már zsenge gyermekkortól elkezdeni a gyermeknevelést a Biblia alapján, hiszen még a három és fél éves Tiarah is ki tudta fejezni az ő nagyon egyszerű módján, hogy minden eshetőség ellenére hű akar maradni Jehovához. (Efézus 6:4; 2Timótheus 3:15.)
Férjem beszélt az egyik gyülekezeti vénnel, miként lehetne Tiarah-t kihozni a kórházból, mielőtt a vérátömlesztést elrendelő bírósági végzés megérkezne. A vén beszélt egy orvossal, aki megígérte, hogy utánanéz, mit tehet az ügyben. Ez némi reményt öntött belénk.
Azon este óta, hogy Tiarah kórházba került, vele voltam. Lelkileg, testileg és érzelmileg teljesen kimerültem. Drága férjem ezt felismerve ragaszkodott ahhoz, hogy menjek haza és ő vigyáz majd Tiarah-ra az éjszaka folyamán. Hazamentem, de nem tudtam elaludni. Kitakarítottam a lakást, felhívtam a szüleimet és beszéltem néhány Tanú barátommal. Végül elaludtam — hogy meddig, nem tudom —, majd egyszer csak telefoncsörgés ébresztett fel. Nem mertem felvenni a kagylót attól tartva, hogy a férjem hív, hogy Tiarah halálhírét közölje.
Végül is felvettem. Az az orvos hívott, akivel a vén kapcsolatba lépett és elmondta, hogy talált egy orvost, aki kész tiszteletben tartani a vérrel kapcsolatos álláspontunkat és hajlandó Tiarah-t még ilyen leromlott állapotban is felvenni a kórházba. Már elrendezte a kórházunkkal, hogy kiadják Tiarah-t! Könnyek között mondtam neki köszönetet. Letettem a kagylót és térdre borulva adtam hálát Jehovának.
Az első kórházban eltöltött tíz nap után Tiarah-t New York City egy másik kerületében lévő kórházba vitték. Ez a kórház a gyermekeknél fellépő tüdőbetegségekre specializálódott. Amikor Tiarah megérkezett, már vártak rá. Azonnal egy sor tomográfiás rétegvizsgálatot, röntgenfelvételt, szonogramot, EKG-t és vérvizsgálatokat készítettek saját feljegyzéseik számára, majd megvizsgálták a másik kórházból hozott leleteket. Mindezek ellenőrzése után az orvosunk, egy tüdőspecialista úgy látta, hogy a vérátömlesztés hibás lépés lenne, és a kislány szervezete be sem fogadná.
Teljes gyógyulás vér nélkül
Kórházi bentléte alatt Tiarah rendkívül jó gondoskodásban részesült azok részéről, akik a tüdőbetegségben szenvedő kisgyermekek gyógyítására specializálódtak. Konzultáltak velünk az orvosi problémákról és tájékoztattak azokról a kezelésekről, amelyeket alkalmazni kívántak. Nem altatták el Tiarah-t, hanem helyi érzéstelenítést alkalmaztak. Ezután némi folyadékot szívtak le a tüdőből és ezt laborvizsgálatra küldték annak megállapítására, milyen antibiotikumokat alkalmazzanak. Végül egy egyszerű, megfázás esetén alkalmazott antibiotikum mellett döntöttek, amely megsemmisíti majd a kórokozókat. Tiarah többszörös dózist kapott ebből az antibiotikumból és tíz napig oxigénsátor alatt tartották. Fokozatosan javult az állapota.
Az orvosok a komputer-tomográfiás felvételek és a röntgenfelvételek vizsgálata alapján megállapították, hogy tályog van a jobb tüdő alsó részén. Bár az antibiotikum csökkentette a tüdőt körülvevő folyadék mennyiségét, a tályogot nem szüntette meg, sőt a tályog még több folyadékot termelt, úgyhogy az orvosok úgy érezték, szükségessé válhat a sebészi úton történő eltávolítás. De mindenekelőtt az antibiotikumos kezelést folytatták, egy másik fajtával kiegészítve. Közben vasat is kapott nagy adagokban és három napig intravénásan táplálták, amelyet könnyű diéta követett, most már szilárd étellel. Vörösvértest száma 5,0-re, majd 7,0-re emelkedett. A vérszakorvos és a tüdőspecialista meglepődött e gyors és folyamatos javulás láttán — olyannyira, hogy a pulmonológus ezt mondta: „Nem kétséges, hogy az Önök Istene segített.”
Mivel a tályogra nem hatottak a nagy dózisban adagolt antibiotikumok, megvizsgálták a tályogban lévő folyadékot. Megállapították, hogy egy másfajta antibiotikum használ ez ellen a különös kórokozó ellen. Mivel ez a náthát okozó vírus általában a szájban található, az orvos arra gondolt, hogy Tiarah bizonyára étellel együtt nyelte le, amely cigányútra tévedve a tüdejébe került. Az antibiotikumok megpróbálták legyőzni a kórokozót, amely erre szinte fallal vette körül magát és így keletkezett tályog. Az orvos szerint ez oly rendkívül szokatlan jelenség, hogy szükségesnek érezte minden általa észlelt megfigyelés és alkalmazott kezelés dokumentálását, és beszámolót nyújtott be az egyik orvosi folyóirathoz.
Egy hónapi kórházi kezelés után Tiarah-t mint járó beteget hazaengedték. További három hónapon keresztül hetente egyszer felülvizsgálatra kellett járnia a szakorvoshoz, miközben nagy adag antibiotikumot és vasat szedett. Műtétre azonban egyáltalán nem került sor. Teljesen meggyógyult és semmi folt nem maradt a tüdején.
Tiarah most hírnök Jehova Tanúi keresztény gyülekezetében. 1991. február 14-én tartotta meg első tanulóbeszédét a gyülekezeti Teokratikus Szolgálati Iskolán. A férjem és én hálásak vagyunk Jehovának, hogy megáldotta állásfoglalásunkat a vértől való tartózkodásra vonatkozóan, hogy engedelmeskedni tudjunk parancsára. Bárcsak valamennyien dicsőítenénk Jehovát, mivel ő valóban méltó a dicsőítésre. És ne feledd: Ha egy orvos azt mondaná neked, hogy vér nélkül semmiképp sem megy, mondd azt neki: „Soha ne mondja: az lehetetlen!” (Nina Hooks, Brooklyn, New York, beküldött cikke alapján.)