Az Egyházak Világtanácsa — Együttműködés vagy zűrzavar?

Az Ébredjetek! ausztráliai tudósítójától

A KONGRESSZUST 1991. február 7-én az Ausztráliai Nemzeti Egyetem festői szépségű területén Canberrában, az ország fővárosában nyitották meg. A kongresszuson becslés szerint 4000 laikus és körülbelül 316 egyházi vezető vett részt, akik több mint száz országból érkeztek. Az Egyházak Világtanácsának (EVT) előző hat kongresszusa az elmúlt 35 évben különböző országokban került megrendezésre, az első színhelye Amszterdam, Hollandia volt 1948-ban.

Mi az EVT? Nem szuperegyház. Az EVT az egyházak tömörülése, az eszmecserék fóruma. A hetedik kongresszust Ausztrália miniszterelnöke, Robert J. Hawke üdvözölte menyitó szavaival — bár saját bevallása szerint ő agnosztikus. E kéthetes kongresszus választott témája egy imádság szavaiban fogalmazódott meg: „Jöjj el Szent Szellem — újítsd meg az egész teremtést!”

A világ színpadán az események váratlan fordulata miatt azonban a küldötteknek a szent szellem megújító hatására szentelt hangulata, várakozása és figyelme áthelyeződött a perzsa Öböl-háború politikájára és erkölcsi kérdéseire. Mivel oly hamar eltértek a szellemi téma megvitatásától, ez arra indította Sir Paul Reeves anglikán érseket, Új-Zéland volt főkormányzóját, hogy e szavakkal fejezze ki megrökönyödését: „Ilyen kongresszuson arra hajlunk, hogy a hatalomról vitatkozzunk, amelynek semmi köze nincs a Szent Szellemhez.” Canberra érseke megpróbálta a véleményeltérés hasznos voltát menteni e szavakkal: „Az egység a Szent Szellem ajándéka. De az egészséges véleményeltérés is ugyanennek a Szent Szellemnek az ajándéka.”

David Gill, az egyházak ausztrál tanácsának főtitkára szintén aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az EVT osztatlansága veszélyben forog. Megjegyezte, hogy a szervezet egyre inkább kezd ügy-orientált csoportok kiszolgálója lenni, amely csoportok lehetőségeket keresnek arra, hogy hangjukat hallassák különleges gondjaikkal kapcsolatban.

Nők pappá szentelése — még több nézeteltérés

A napirendi pontok közé tartozott a nők szerepe a mai egyházakban, de a nők nem örültek ennek. Legtöbbjük olyan területnek tekinti a lelkészi hivatást, melyet a férfiak uralnak. A kanadai Lois Wilson zsémbesen így összegezte szavait: „Az EVT politikája erkölcsileg romlott, és véleményem szerint Jézus nem ilyesmire gondolt.” Mi okozta a felháborodását? A Canberra Times újságnak a következő mondanivalója volt erről: „A nők boldogtalanságukban és felindultságukban gyakran lakásuk egy félreeső zugába kénytelenek visszavonulni, hogy kiadják fájdalmukat — ugyanis megfélemlítették őket, nehogy véletlenül kinevezésük kérdése a Tanács központi bizottsága elé kerüljön. Az egyik nőt még az egyházból való kiközösítéssel is megfenyegették, ha megpróbálná jelöltetését elfogadni.”

Mi történt a szellemi témával?

Egyesek amiatt aggódtak, hogy a kongresszus nem emelte ki munkájában a bibliai vagy teológiai jelleget. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen a napirendi pontok java része politikai természetű volt. A kongresszusról közölt riportokban az olvasó mindössze egy rövid bibliai hivatkozást találhatott.

A National Outlook című vallási folyóirat szerint David Gill „azoknak a gondolkodását tükrözi, akik a múltban már részt vettek az EVT összejövetelein, és akik — ahogyan valaki a minap megjegyezte — nagy reményekkel mentek el a kongresszusra, de üresen, reményeik teljesülése nélkül távoztak”.

Ezzel ellentétben, amikor a szellemileg éhes és szomjas emberek Jézus Krisztussal kapcsolatba kerültek, ők nem „üres kézzel” távoztak. Felfrissülve mentek el! „Jöjjetek énhozzám, mindnyájan, akik fáradoztok és terhet cipeltek, és én felüdítlek titeket. Vegyétek fel az én igámat és tanuljatok tőlem, mert én szelíd természetű és alázatos szívű vagyok és felüdülést találtok lelketeknek. Mert az én igám kellemes és az én terhem könnyű” (Máté 11:28–30).