Okavango — Afrika sivatag-paradicsoma

Az Ébredjetek! dél-afrikai tudósítójától

A BENZINLÁMPA köralakú fénye kevés biztonságot jelentett, amikor egy elefántcsorda csendesen elvonult mellettünk a sötétben. Mély sóhajtásuk és az ágak zörrenése tanúskodott a jelenlétükről. Amikor leszállt a csendes afrikai éj, tudtuk, hogy több szempár is fürkész bennünket.

A sivatag

Autónk mélyen besüppedt a sárba az Okavango deltájában — itt ezen a páratlan vízivilágban, amely olyan hirtelen kezdődik, amilyen gyorsan véget is ér az észak-botswanai óriási Kalahári homoksivatagban. Bár ez a deltavidék akkora, mint Észak-Írország, a 260 000 négyzetkilométernyi járhatalan, feltáratlan Kalahári sivagtaghoz képest elvész kicsinysége miatt. Dél-Afrika határán átkelve, nehezen tettük meg ezt a 600 km-es utat a tüskés cserjék között, prérin és sós földteknőn át, óránként egyenletes 20 km-es sebességgel haladva. Csak a csalóka délibáb képe vibrált táncolva előttünk a látóhatáron.

Nagy örömünkre a negyedik napon a hely kezdett biztatóbb képet ölteni. Az égbolt zöldeskék színben ragyogott. Valahol a közelben víznek kell lennie. Méghozzá sok víznek! A mocsárvidék egy óriási kéz ujjaiként nyúlik ki, hogy a naptól kiégett sivatagból zöldellő kertet varázsoljon elő. A Közép-Angola hegyvidékén eredő Okavango folyó 1600 km hosszan kanyarog végig Afrikán át, hogy végül kijusson az óceánhoz. De nem éri el, mivel az óriási Kalahári sivatag szinte elnyeli a folyót. De még mielőtt teljesen elnyelné, a haldokló folyó egy páratlan ökoszisztémát hoz létre.

A deltavidék

A víz szabálytalanul folyik szerteszét a homokos földön szegélyezett csatornákat, félhold alakú tavakat és papirusz szegélyű vízi utakat képezve. Szokatlan formájú és színű fák és növények keltik fel figyelmünket. Elefántcsontszínű pálmák, vadfügefák, ébenfák és hurkafák szegélyezik a deltavidéket. Magas bölényfüvek, vízililiomok és lehullott fukszin virágok árasztanak szűrt fényt a téli reggelen. De ez még mindig Afrika, és hamarosan érezni fogjuk a nap perzselő hevét. A magas mopani erdők ritka lombozata alatt kellemes felüdülést találunk. Ezek a fák teszik lehetővé az átkelést e pusztaságon, mert ezek a himbálózó, recsegő fahidak jelentik az összekötő láncszemet a külvilág és mi közöttünk.

A deltavidék lakói

A deltavidék ragyogó változatossága szinte csábít bennünket. A terméketlen sivatag után úgy tűnik, itt a gondtalanság szelleme lebeg a levegőben, mivel minden állat vígan ugra-bugrál és hempereg, mitsem törődve a holnappal. A könnyed életmód miatt kövérre hízott 30 víziló mered ránk csipás szemével. Rövid, mély horkantásuk arra figyelmeztet bennünket, hogy tilos megzavarni epikureuszi életmódjukat. A több mint száz elefántból álló csorda nyomán viszont olyan hatalmas porfelhő támad, hogy a táncoló fénynyalábok szinte optikai érzékcsalódást okoznak.

Az Okavango deltája már az ott élő állatok nagy száma miatt is bámulatba ejtő vidék. 200 csordát is kitevő húszezer kaffer bivaly legelészik nagy megelégedettséggel a füves vízparton. Időnként ragadozó állatok — oroszlán, párduc, hiéna és a vadkutya — zavarják meg a csendet. A rendbontás rövid életű, és kora hajnalban csak a magasba szálló saskeselyűk vonulata jelzi az éjszakai mészárlást.

Nagy termeszkolóniák igyekeznek a delta homokjába épített, egyre növekvő halmokba. Amikor az Okavango vízei megáradnak, ezek a termeszhegyek termékeny szigetekké válnak. A deltavidék e szétszórtan elhelyezkedő termékeny szigetein a nagy változatosságban itt élő antilopok — dámálisz antilopok, gnúk, kuduk, lechwék, fakó lóantilopok és a ritkaságszámba menő sitatungák — igazi biztonságot és békés menhelyet találnak. Ez a félénk antilop elvonultan él a nádasban, és csak ritkán merészkedik ki a szabadba. A legkisebb veszélyt érzékelve rögtön lemerül a vízbe és csak az orrát dugja ki a vízből, hogy azon keresztül tudjon lélegezni.

Víz — életadó víz! Az Okavango deltavidéke minden, csak nem langyos ingovány! David Livingstone, kutató és misszionárius-orvos, aki 1849-ben áthaladt ezen a vidéken, felkiáltott: „Széles folyamhoz érkeztünk . . . Afelől tudakozódtam, honnan ered. ’Ó, egy olyan országból ered, ahol sok folyó van . . .’ A vizet annyira tisztának, hidegnek és lágynak éreztük,  . . . hogy az jutott eszünkbe, biztosan hóolvadék!” Dévérkeszegek és tigrishalak nagy bőségben fordulnak elő és jó étekül szolgálnak az afrikai deltavidék lakóinak.

Az eltelt évek alatt kevés változás történt itt, és úgy tűnik, hogy a cecelegyek és moszkitók sikeresen tartják vissza a modern embert attól, hogy tönkretegye a vadon élő állatok e paradicsomát. Valamikor a folyómenti busmanok voltak az Okavango igazi urai. Később csatlakoztak hozzájuk a bajik. Ma még azok közé a szerencsés emberek közé tartozhatunk, akik láthatták ezeket a tapasztalt evezősöket napnyugtakor a mekoro-jukat (kenujukat) hajtva. Van egy régi közmondás errefelé: „Aki túl mélyre süllyeszti a rúdját, az a rúdjával együtt ottmarad.” Mire még egyszer odanéznél, már el is tűntek a nádasok közt vágott titkos csatornákon át.

Az Okavango a madárkedvelők paradicsoma is. Több száz madárfaj tanyázik a deltában, legalábbis az év bizonyos szakában. Éjjel éles sivítás hangja vezethet el az éjszaka halászó ritka madárhoz, a halászbagolyhoz. Nappal a szarvcsőrű madár buta csiripelésébe vegyül a halászsas átható harsonakiáltása. Találhatunk itt törpe récéket, óriás gémeket, szent íbiszeket és csinos öltözetű liliom gázlómadarakat. A madarak végtelen sok változata él itt. Magas, jó kilátást nyújtó helyekről megfigyelve úgy tűnik, mintha a temetkezési vállalkozókéhoz hasonló öltözetű nagy afrikai gólyák álszent ábrázattal, rosszallóan néznék a frivol viselkedést.

A lenyugvó afrikai nap folyékony tűzgömbként tükröződik, s pihenést hoz e sivatag-paradicsomba az elkövetkezendő nap előtt. Valahonnan a lagúnák felől a kalimba (afrikai kézi zongora) ritmusos dallamát hozza felénk a hűs szél. Zebrák, zsiráfok és elefántok jönnek a zöld legelőkről, hogy egymás mellett állva szomjukat oltsák.

Meddig marad fenn?

Patakokban ömlik rólunk a porral elegy verejték, amikor megpróbáljuk Land Roverünkben a tengelyt kicserélni. A hintőpor finomságú homokszemek egészen az agyig beültek a tengelybe. Így tört el végül is a tengely. Az új tengely végül megnyugtató zökkenéssel a helyére került.

A feladat sürgőssége miatt nem is értünk rá figyelni a körülöttünk lévő elefántokra, de ők sem látszottak félni tőlünk. Mindez azt az időt juttatta az eszünkbe, amikor az ember és a vadállat újra tökéletes összhangban fog élni (1Mózes 2:19; Ésaiás 11:6-9). Csupán azt sajnáltuk, hogy hamarosan vissza kell fordulnunk, hogy megtegyük a hosszú poros utat hazafelé.

Itt is, miként földünk más szép helyein, egyre több az aggodalom az ember beavatkozása és modern vadászati módszereinek együttes hatása miatt. „Évente — írja Creina Bond az Okavango—Sea of Land, Land of Water című könyvében — 8000 állatot öl meg a deltavidéken az 1300 törzsi vadász és a szórakozásból vadászgató mintegy 200 férfi. Ezenkívül mások arról álmodnak, miként lehetne az Okavango vizeit emberi célra hasznosítani.

Bármit tesz is az ember, biztosan tudjuk, hogy e csoda Alkotója beteljesíti az egész földre vonatakozó szándékát és létrehozza a paradicsomot. Akkor még vonzóbb lesz e vidék szépsége, mivel „ujjong majd a pusztaság és a víztelen vidék; örvendezni fog a sivatag, és kivirul, mint a sáfrány. És a napégette föld olyanná lesz, mint a nádas tó, és a szomjúhozó föld olyanná, mint a vízforrások” (Ésaiás 35:1, 7).

[Térkép/képek a 24., 25. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

ANGOLA

ZAMBIA

ZIMBABWE

NAMÍBIA

BOTSWANA

DÉL-AFRIKA

ATLANTI-ÓCEÁN

INDIAI-ÓCEÁN