Pillantás az inkák aranykorára
Téli napforduló van — a napkultusz nagy ünnepének az ideje. Amint felragyog a felhőtlen téli égbolt Cuzco felett, a Naptemplomot körülvevő tömör ívelt falain belül már gyülekeznek a napkultusz hívei.
Most minden szem feszülten a főpapra szegeződik. Éppen most öli meg az áldozati lámát, majd kiemeli a még dobogó szívét és jósolni kezd belőle, mi lesz az elkövetkező új évben. Megcsillan kezében a ragyogóan fényes ezüsttükör, amint a napsugarakat egy darab gyapoton összpontosítja. Végül is egy füstcsík kezd felszállni és a szent tűz újra ég. Ezzel kezdetét veszi a kilencnapos ünnepség.
Az Ébredjetek! perui tudósítójától
AZ INKÁK és a civilizációjuk régóta csodálattal tölti el mind a felfedezőket, mind a történészeket és a történelem olvasóit egyaránt. A spanyol konkvisztádorok által elrabolt mesés inka kincsek, a töménytelen arany és ezüst, teljesen megváltoztatták egész Európa gazdasági rendszerét. A mérnöki csodák, például a titokzatos Machu Picchu fellegvár, a cuzcói Sacsahuaman erődítmény és a leleményes öntözőrendszer, mind ékes tanúbizonyságai az inkák fejlett műszaki tudományának. Egyesek még azt is állítják, hogy az inkák között ismeretlen volt a rablás, a lustaság és a bűnözés. Bármiként is volt, az a puszta tény, hogy egyetlen kormány ellenőrzése alatt tudta tartani a különböző törzseket, amelyek közül sok törzs a világ legmagasabb és legveszélyesebb hegyeinek a sziklahasadékaiban és zugaiban rejtőzött, már önmagában is figyelemreméltó.
Az eredetük — rejtély
De hát kik voltak az inkák? Honnan származtak? Mi idézte elő óriási birodalmuk összeomlását?
Igazából senki sem tudja az inkák eredetét. Egyesek némi hasonlóságot vélnek felismerni az inkák és az ősi egyiptomiak között. Miként a fáraót, az inka nagyúrt is a napisten fiaként tisztelték és ő is a húgát vette feleségül, hogy a „királyi vér” tiszta maradjon. Bizonyos vallási szokások is megegyeztek az egyiptomiakéval és az egykor a Titicaca-tavat átszelő inka hajók is nagyon hasonlítottak az egyiptomiak nádból készített csónakjaihoz. A hasonlóságok ellenére azonban rengeteg az eltérés az inkák és az egyiptomiak között. Így az inkák egyiptomi származása erősen kérdéses.
Érdekes módon egy inka legenda szerint az ősinkák özönvíz túlélői voltak. A Sociografia del Inkario című könyv ezt mondja: „Az Andok fennsíkján lakó emberek hagyományai mind egy vízáradatról számolnak be, amely az egész földet elborította.” Egy inka legenda szerint minden élőlény elveszett. Egy másik változat szerint voltak, „akik a legmagasabb hegycsúcson, egy sziklamélyedésben elrejtőzve megmenekültek és általuk népesült be a föld”.
Igen feltűnő a Biblia Vízözön beszámolójával az egybeesés. Az inkák ősei azonban minden bizonnyal valamikor a bábeli nyelvzavar után jöttek Dél-Amerikába (1Mózes 11:1–9).
Milyenek voltak az ősinkák? Hogyan éltek? Válasz végett menjünk vissza az inkák aranykorába.
Élet egy ayllu-ban az Inka Birodalom idején
1500-at írunk. Letekintünk a kis lakásokkal teli síkságra a völgybe. Íme, itt van egy inka ayllu, vagyis egy együtt élő és egy törzsi nemzetségben együtt dolgozó falu. Az egész Inka Birodalom ayllu-kra van felosztva, mindegyik élén a curaca, azaz a törzsfő áll. A családok szalmatetős, kőből és vályogból épített házakban laknak. Gyakorlatilag hiányzik a lakásban minden kényelem: nincs asztal, szék vagy más szükségleti cikk. Egyszerűen a földre ülve fogyasztják el a maguk szerény ételét naponta kétszer, ami szárított burgonyából, kukoricából, libatopból és szárított lámahúsból áll. Éjjel az egész család a földön alszik.
A gonosztól való titokzatos félelem majdnem mindenhol teljesen áthatja az inkák életét. Most közelebb megyünk egy embercsoporthoz, akik egy vályogháznak készített új alap körül állnak. Egy férfi a szertartásosan szárított lámamagzatot egy kis falmélyedésbe helyezi el. Ezzel kívánják kiengesztelni a Pacha-Mamát, vagy földanyát, és így akarják távoltartani házuktól a bajt. Állati csecsebecsékből, kagylókból és tollakból készült egyéb fétiseket szúrnak be a falak illeszkedéseibe vagy szőnek bele a zsúptetőbe.
Az inkák félnek attól, hogy a gonosz még alvás közben is meglepheti őket. Különös álmaikat a lélek kalandozásainak tartják, amely éjszakára átmenetileg elhagyja a testet. Másnap reggel felkeresik a varázslót és magyarázatot kérnek az ilyen álmokra.
Az inkák rövid életűek, de hisznek a reinkarnációban. A levágott körmöt, hajat és a kihullott fogakat gondosan elteszik, hátha szüksége lesz ezekre a visszajáró szellemnek. És ha valaki jó volt, a Hanan Pacha nevű várakozási helyre, ha nem volt annyira jó, a Hurin Pacha, és ha rossz volt, az Ucu Pacha nevű helyre kerül hasonlóan a kereszténység mennyországról, pokolról vagy a tisztítótűzről alkotott elképzeléséhez.
Cuzco dicsősége
Ezután elmegyünk a nagykiterjedésű Sacsahuaman erődítménybe, amely Cuzcót, az Inka Birodalom szívét védelmezi. A tömör, faragott köveket — némelyik közülük több mint száztonnás — az inka munkások tízezrei nagy távolságból, hegyeken és hegyszorosokon át vonszolták ide a kőfejtőkből. Ezekből a kövekből építették meg a három hatalmas falsorozatot. A falak zegzugos építése azt a célt szolgálta, hogy az esetleges behatolók kénytelenek legyenek háttal fordulni az inka íjászoknak és dárdavetőknek.
De íme, most a tömeg tolongani kezd a Naptemplom előtti téren és mindenki hangos kiáltással üdvözli a győzedelmes diadalmenet érkezését. Rémült és ijedt falusi emberek csoportját vezetik be foglyokként. A falusi emberek csodálkozva nézik a hatalmas nádfedelű templomépületeket, melyeket csillogó arany díszít.
A templomudvarban az inka könyvelők kötelességtudóan feljegyzik a foglyok, az állatok számát és számba vesznek minden zsákmányt, ami ebből a legújabb hódításból származott. Amikor a törzsfők békésen beszolgáltatják mindezeket, őket és fiaikat elvezetik az amautákhoz, a hivatásos tanítókhoz. Ott megtanulják az inka nyelvet, az inka vallás szabályait és az inkák törvényeit. Később visszaküldik őket a korábbi törzsükhöz — ez alkalommal már az inkák követeiként kell kormányozniuk a régi törzsüket. Gyermekeiknek továbbra is ott kell maradniuk Cuzcóban, továbbtanulás céljából. Ez biztosíték arra, hogy a törzsfők, kiszabadulva a fogságukból nem fognak fellázadni a fogvatartóik ellen.
Egy szomszédos törzs majdnem véget vetett az inkák uralmának az 1400-as évek elején. Az idős inka főúr, Viracocha kénytelen volt elmenekülni Cuzcóból. De fia, Pachacuti sereget toborzott és kiűzte a betolakodókat. Győzelmétől fellelkesedve, más törzseket is leigázott, így lett az Inka Birodalom soknemzetiségű birodalom.
De a birodalom jóléte nem kizárólag a hadizsákmánytól függ. Az inkák gazdagságának titka a mita. A mita vagy közszolgálat olyan kényszermunka, amelyet az inka uralkodó mindenkire kivetett. Mivel egy család saját szükségletének az előteremtése évente csak 60—70 napot igényel, idejének a többi részét a mitának kell szentelnie. Mindenki a kijelölt sorrend szerint dolgozik a templom tulajdonában álló földeken, a hídépítéseken, az útépítéseken, a templomépítéseken, a teraszépítéseken, vagy aranyat és ezüstöt bányászik. A birodalom olyan, mint valami nyüzsgő méhkas, a sok millió munkás végzi a maga munkáját, mialatt az inka főúr és nemesei Cuzcóból irányítják az egész munkát ezredeseken, századosokon és tizedeseken keresztül.
Az inkák törvénye segít működésben tartani ezt a rendszert. Az elítélt bűnözőket vérengző vadállatok elé lehet vetni. Nem meglepő tehát, ha a bűncselekmények száma igen alacsony. Persze vannak még hatékonyabb eszközök is a lázadás megelőzésére. Minden kilencedik nap ünnep, ilyenkor az inka főúr ingyen chichát, szeszes italt ad a munkásoknak.
Az Inka Birodalom alkonya
Az Inka Birodalom sok évig létezett ilyen formában, mígnem a birodalmon belül és kívül olyan fejlemények alakultak ki, amelyek a végső romlását idézték elő. Amikor az inka főúr, Huayna Capac meghalt, a trón fiára, Huáscárra szállt. De Huayna Capac Atahuallpa nevű törvénytelen fia fellázadt és polgárháborút robbantott ki. Ebben több ezer inka vesztette életét. Az elégedetlenség és a gyűlölet darabokra szaggatta az egykori békés birodalmat. Atahuallpa lett az inka főúr.
Atahuallpát nem igazán aggasztotta az a hír, hogy egy maroknyi vasba öltözött férfi nyomul kígyózva felfelé a hegyi utakon. Fogalma sem volt arról, hogy ezek egy nagy nemzetközi támadás élharcosai; azt sem tudhatta, hogy a világos bőrű látogatók olyan csapásokkal fertőzik meg a népét, amely elsöpri az Inka Birodalmat.
Mivel jövendőmondói győzelmet jósoltak neki, Atahuallpa elindult Cajamarcába (ma Észak-Peruban található), hogy megütközzék a behatoló spanyolok egy csoportjával. Bár több ezer híve vette körül, ő mégis teljesen fegyvertelen volt. Egy katolikus szerzetes akkor kilépett és felaljánlott neki egy szent könyvet. Ezzel az volt a szándéka, hogy katolikus hitre térítse őt. Az inka főúr azonban a földre dobta a könyvet. Erre a spanyol ágyúk tüzet nyitottak és 6000 inka holtan maradt a csatatéren.
Atahuallpát nem ölték meg, mert ki akarták csikarni belőle azt titkot, hogy hol tartja az arany kincseit. Atahuallpa a szabadságáért busás ajánlatot tett: megtölt egy egész nagy szobát aranytárgyakkal. A spanyolok elfogadták a bőkezű ajánlatot és Atahuallpa beváltotta a szavát. De nem így a spanyolok. Atahuallpát megfojtották és ezzel elérkezett az Inka Birodalom aranykorának alkonya.
Az eltelt évszázadok alatt megpróbálták egy kicsit romantikus színben feltüntetni az inkák életét. De vissza kell emlékezni arra, hogy bár nagy sikereket értek el, mégis a napkultusz és a babonaság fogságában éltek. Ma az Andok hegység egyes lakói között a vallási hagyományok, amelyeket csak egy kicsit módosított a katolicizmus, az igénytelen életmód és a babonaság, még mindig jellemző vonása az inka utódok életének.
Érdekes módon, sokan közülük szakítani tudtak babonás félelmükkel. Az ősi inkák számára a Teremtő egy távoli istenség volt, aki függött az alárendelt huacáktól (imádati tárgyaktól) és istenektől. De egyes leszármazottaik megismerték az igaz Istent, Jehovát, aki közel van mindazokhoz, akik őt keresik (Cselekedetek 17:27).
[Kiemelt rész a 27. oldalon]
Néhány tény az Inka Birodalomról
*Mit jelent az „inka” szó?
Az „inka” szó kezdetben a királyra vagy az uralkodóra vonatkozott, akit Capa inkának neveztek. Jelentése: „Egyedüli Úr.” De az „inka” szót vonatkoztatták a királyi vérből származó, minden férfiutódra is. Ma ez a kifejezés mindazokra utalhat, akik több száz évvel ezelőtt az Inka Birodalomban éltek.
*Hányan éltek az Inka Birodalomban?
Fénykorában állítólag 6 000 000 inka lakott a birodalomban, de van olyan forrásmű is, amely 12 000 000-t említ. Ebből az látszik, hogy valójában milyen nagy volt a birodalom, tekintve, hogy abban az időben a föld lakossága jóval kevesebb volt, mint manapság.
*Hogyan működött a hírközlés az inkák között?
Többnyire élőszóval, mivel az inkák nem tudtak írni-olvasni. A kecsua nyelv beszélt, de íratlan nyelv. Napjainkban, más nyelvekre alapozva megpróbálták az írott formáját is létrehozni. A rövid, hivatalos üzenet továbbítására a kipu szolgált. Ez egy hosszú, csomókkal ellátott zsinór volt s ez szolgált az információ rögzítésére.
[Kép a 25. oldalon]
Az inka napkultuszt Machu Picchuban, Peruban gyakorolták
[Képek a 26. oldalon]
A cuzcói Sacsahuaman erődítmény