Idegenek — Miért hagyják el hazájukat?

„SENKI sem tudja elképzelni, milyen veszélyekkel nézünk szembe a harmadik világban . . . és milyen nehézségekkel találkozunk itt ebben az országban, ahová kerültünk, miközben megpróbálunk boldogulni és igyekszünk otthon maradt családtagjainkat támogatni.” Így írt egy afrikai bevándorlónő, Elizabeth a National Geographic folyóirat szerkesztőjének. Szavaiból kitűnik, hogy főként milyen okból készek az emberek milliói a gyökereiktől megválni és egy idegen országban újból gyökeret verni.

Természetesen minden bevándorlónak megvan a maga kis külön története. Egyesek — miként a fent említett nő is — valószínűleg azért vándorolnak ki, mert így akarnak a saját hazájukban tapasztalt mostoha életkörülményektől megszabadulni. William Hance a Population, Migration, and Urbanization in Africa című könyvében kifejti, hogy Afrikából való mai tömeges kivándorlásnak főbb okai a következők: betegség, rovarfertőzés, kizsigerelt földek, aszály, árvíz, éhezés, háború és törzsi viszály. A föld más részein tapasztalható hasonló reménytelen állapotok szintén tömeges kivándorlásra késztetik az embereket.

A szociológusok szerint azonban a mostoha körülményektől való megszabadulás vágya csupán részben oka a mai tömeges kivándorlási jelenségnek.

Ami vonz, és ami késztet

A jobb életfeltételeket kínáló országoknak erős vonzó hatásuk van a kivándorlókra. Ez, valamint az a vágy, hogy a mostoha körülményektől megszabaduljanak, képezi együttesen a vonzó és egyben elvándorlásra késztető hatást. Az otthon tapasztalt nélkülözések elvándorlásra késztető erőként hatnak, viszont a külföld kínálta előnyök vonzerőt vagy húzóerőt gyakorolnak az egyénre a kivándorlás tekintetében. Vegyük például Nguyen Van Tue esetét. Ő tipikus esete a Japánba menekült vietnamiaknak. Bár rengeteget szenvedett amiatt, hogy idegenként kellett megélnie, de elismeri: „Elégedett vagyok. Velem van a családom, mindannyian élünk és jól megvagyunk egy olyan országban, ahol szabadság és békesség van.”

A kivándorlásra csábító legfőbb vonzerő a gazdasági tényező. Egy angol városka olasz közösségének helyzetét tárgyalva John Brown író a The Un-melting Pot című könyvében ezt írja: „Az elsődleges céljuk mindig is a pénzkeresés volt.” Hozzáteszi, hogy sikerült is pénzt keresniük, de csak „kemény és jó munkával”. Ha az ember azt vizsgálja, milyen szélsőséges eltérések mutatkoznak az egyes országok bérszínvonalában, aligha lehet csodálkozni azon, hogy az emberek kivándorolnak. Az Egyesült Államokban dolgozó mexikói munkásokról szólva a National Geographic elmondja, hogy „egyórai munkabér az [Egyesült Államok] határától délre az Egyesült Államokban kifizetett munkabérnek mindössze az egyötöde vagy egytizede”.

Vonzerő: a család és a barátok

Természetesen sokan egyszerűen azért költöznek el, hogy közelebb kerüljenek a családjukhoz vagy azokhoz, akik a kivándorlásban megelőzték őket. Sok szovjet zsidó például azért vándorolt ki Izraelbe, mert nagyobb biztonságban érzik magukat ott együtt, tömegesen. Egyesek még arra is hajlandók voltak, hogy életüket kockáztassák Izrael viszály tépte nyugati övezetében.

Sokan baráti és rokoni biztatásra vándorolnak ki. Különösen Ausztráliát szokták a bevándorlók figyelmébe ajánlani. Jelenleg a lakosságának közel 22 százaléka külföldi születésű.

Az egyik barbadosi kivándorló ezt mondta a barátjának, amikor az Egyesült Államokból meglátogatta: „Te úgy gondolod, hogy elég jól boldogulsz itt”, de közben azt bizonygatta, hogy a barátja csak „az időt . . . fecséreli” azzal, ha a szigeten marad. Több évvel később a barátja beismerte, hogy ezek a szavak hintették el benne az elégedetlenség magvát, és végső fokon ez késztette őt a kivándorlásra.

Gyakran sajnos csakis a dolgok szép oldalát ecsetelik a kivándorolni készülő embereknek. Ron, egy dél-afrikai fiatalember, aki azért ment Kanadába, hogy elkerülje az otthoni feszült politikai helyzetet, ezt mondja: „A barátok és a rokonok csak a jókat hangsúlyozzák . . . és érthető módon kihagyják a negatív dolgokat.”

Bármi legyen is valakinek az indítéka a kivándorlásra, nagyon gyakran az a helyzet, hogy az idegen sokat szenved. Amikor valaki előtt teljesen világossá válik, mivel jár a kivándorlás, igen erős honvágyat érez visszatérni a hazájába. Hogyan tud tehát egy külföldi sikeresen beilleszkedni új környezetébe, miközben honvágy kínozza, el van szakítva a családjától, kulturális sokkhatás éri, tapasztalja a nyelvi nehézségeket és egy sereg más gondjai is van?

[Oldalidézet a 6. oldalon]

A kivándorlásra csábító legerősebb vonzerő a gazdasági tényező

[Oldalidézet a 6. oldalon]

„Elégedett vagyok. Velem van a családom, mindannyian élünk és jól megvagyunk egy olyan országban, ahol szabadság és békesség van” (Egy vietnami Japánból).

[Oldalidézet a 7. oldalon]

Ha az ember azt vizsgálja, milyen szélsőséges eltérések mutatkoznak az egyes országok bérszínvonalában, aligha lehet csodálkozni azon, hogy az emberek kivándorolnak

[Kép a 7. oldalon]

Az új bevándorló számára minden idegennek és nehéznek tűnik