Segítség alkoholista szülők felnőtt gyermekeinek

„Ha alkoholista családban nőttél fel, a helyükre kell tenned a felnevelkedésed során szerzett eltorzult ismereteket és az érzelmi zűrzavart. Ez elkerülhetetlen” (Dr. George W. Vroom).

EGY súlyosan sebesült katona fekszik erősen vérző sebekkel a csatamezőn. Gyorsan megérkezik a segítség, és a sérült harcost rögtön kórházba szállítják. A katona életét sikerült megmenteni, de még távolról sem gyógyult meg. A sebei további gyógyításra szorulnak, és a megrázkódtatásból eredő lelki trauma még évekig elkísérheti.

Egy alkoholista szülő gyermeke számára az otthont olyan csatamezőhöz lehetne hasonlítani, ahol az alapvető emberi szükségletek kielégítése támadásnak van kitéve. Egyes gyermekek szexuális molesztálásnak vannak kitéve; másokat fizikailag bántalmaznak; sokakat érzelmileg hagynak magukra. „Némelyik gyermek ugyanolyan nagy rémületet él át, mintha bombák zuhanását vagy gépfegyverropogást hallana az otthona körül” — mondja a gyermekkorára visszagondoló egyik fiatalember. Aligha csodálkozhatunk azon, hogy az alkoholisták gyermekein sokszor ugyanolyan trauma utáni stresszhatás-tünetek mutatkoznak, mint a veterán harcosokon!

Igaz, hogy sok gyermek túléli ezeket a lelki traumákat és végül is elkerül otthonról. De olyan sebekkel lépnek be a felnőttkorba, amelyek, bár nem láthatók, éppen annyira valóságosak és maradandók, mint a sebesült katona sebei. „Hatvanéves vagyok — mondja Gloria —, és az életemre még mindig rányomja a bélyegét az a trauma, amely annak tulajdonítható, hogy egy alkoholista szülő gyermekeként nőttem fel.”

Mit tehetünk az ilyen személyek megsegítése érdekében? „Osztozzatok bánatukban” — ajánlja a Biblia (Róma 12:15, Phillips). De hogy ezt megtehessük, meg kell értenünk, mik azok a gyakran előforduló sebek, amelyeket azok szenvednek el, akik alkoholista környezetben nőnek fel.

„Soha nem volt gyerekkorom”

Egy gyermek igényli, hogy babusgassák, szeretgessék és állandóan törődjenek vele. Az alkoholista családban gyakran éppen ez a figyelmesség hiányzik. Bizonyos esetekben felcserélődnek a szerepek, és a gyermektől várják el, hogy előteremtse a táplálékot a szülő számára. Albert például 14 éves korában lett a család kenyérkeresője! Egy fiatal lány, Jan, mivel nem számíthatott alkoholista szülőjére, egyedül végezte el a háztartási teendők oroszlánrészét. Kistestvéreinek is ő lett a legfőbb támasza — s mindez már hatéves korától őrá hárult!

A gyermekek nem felnőttek, és képtelenek felnőttként ellátni a feladatokat. Amikor felcserélődnek a szülő-gyermek szerepek, a hirtelen felnőtt gyermekek úgy lépnek a holnap világába, hogy nincsenek kielégítve normális gyermekkori szükségleteik. (Vö. Efézus 6:4.) John Bradshaw családi tanácsadó ezt írja: „Megnőnek és felnőtt testük lesz. Külsőre olyanok és úgy beszélnek, mint a felnőttek, de belül olyanok, mint a bizonytalan kisgyermekek, akik soha nem kapták meg, amire szükségük volt.” Úgy érezhetnek, mint az a keresztény, aki ezt írta: „Végtelen fájdalmat hordozok magamban, mert gyerekkorban nem lettek kielégítve alapvető érzelmi szükségleteim.”

„Biztosan az én hibám”

Robert még csak 13 éves volt, amikor az édesapja meghalt egy baleset következtében. „Megpróbáltam jó lenni — emlékezik vissza Robert lesütött szemekkel. — Tudom, hogy tettem olyan dolgokat is, amiket nem kedvelt az apám, de nem voltam vásott gyerek.” Robertet súlyos bűntudat gyötörte, amiért az apja alkoholista lett, és ez évekig elkísérte. A fentieket Robert 74 éves korában mondta!

A gyermekeknél gyakran előfordul, hogy magukat tartják felelősnek a szülő alkoholizmusáért. Az önvád azt az illúziót kelti a gyermekben, hogy úrrá tud lenni a helyzeten. Ahogy Janice mondja: „Azt gondoltam, hogy ha jobb lennék, az édesapám nem inna többet.”

A valóság az, hogy egyetlen gyermek, vagy felnőtt sem tud befolyásolni, ellenőrizni bárkit is az ivásban, vagy meggyógyítani őt. Ha a szüleid egyike alkoholista, mindegy, hogy mit mondtak neked, vagy mire célozgatott valaki burkoltan, egyszerűen nem te vagy a hibás ezért! Esetleg azt is gondosan fontolóra kell venned, hogy mint felnőtt talán a kelleténél jobban felelősnek érzed magad mások tetteiért és viselkedéséért. (Vö. Róma 14:12; Filippi 2:12.)

„Senkiben sem tudok bízni”

A bizalom alapja a nyíltság és az őszinteség. Az alkoholista környezet titkolózásra és tagadásra épül.

Sara már fiatal korától tudta, hogy az apja alkoholista. Mégis így emlékezik vissza: „Már az ’alkoholista’ szó gondolatára is bűnösnek érzem magam, mivel a családban senki sem ejti ki szívesen ezt a szót.” Susan hasonló tapasztalatról számol be: „A családban soha senki sem beszélt arról, mi is folyik valójában, hogy mennyire boldogtalanok, vagy milyen dühösek voltunk [alkoholista mostohaapámra]. Gondolom, szándékosan nem akartam tudomásul venni a helyzetet.” A szülő alkoholizmusának a tényét ezért gyakran annak tagadásába burkolják. „Megtanultam nem meglátni dolgokat, mivel túl sokat láttam” — mondja Susan.

A bizalmat az alkoholistákra jellemző kiszámíthatatlan viselkedés is aláássa. Tegnap vidám volt, ma pedig dühöng. „Soha nem tudtam, mikor tör ki a vihar” — mondja Martin, egy alkoholista édesanya felnőtt gyermeke. Az alkoholista nem tartja meg ígéreteit, de nem azért, mert nem akarja; egész egyszerűen az alkohol miatt. Dr. Claudia Black így fejtegeti: „Az alkoholista számára az ivásba való belefeledkezés áll az első helyen. Minden más csak utána következik.”

„Titkolom az érzéseimet”

A gyermekek megtanulják elfojtani az érzéseiket, ha nem tudják azokat számukra megnyugtató módon megosztani másokkal. „Mosolygós arccal, de görcsbe rándult gyomorral” mennek iskolába — mondja az Adult Children​—The Secrets of Dysfunctional Families című könyv —, és nem merik megosztani másokkal a gondolataikat, nehogy fény derüljön a család titkára. Külsőleg minden szépnek látszik, belül viszont forrni kezdenek az elfojtott indulatok.

Ha egy felnőtt azzal próbálja meg palástolni az érzéseit, hogy úgy tesz, mintha „minden nagyszerű” lenne, az rendszerint nem tartható fenn sokáig. Ha valaki képtelen szavakba önteni az érzéseit, azok testi tünetekben fognak jelentkezni — gyomorfekélyben, krónikus fejfájásban és így tovább. „Az érzéseim szó szerint felemésztettek — mondja Shirley. — Mindenféle fizikai betegség kitört rajtam, amit csak el lehet képzelni.” Dr. Timmen Cermak így magyarázza: „A felnőtt gyermekek úgy próbálják leküzdeni a bennük levő feszültséget, hogy tagadják annak létét, de az Anyatermészetet nem tudják lóvá tenni . . . Az a szervezet, amely éveken át állandóan feszült stresszhatásoknak van kitéve, kezd felőrlődni.”

Ami a túlélés után van

Az alkoholisták felnőtt gyermekei erősek; erről tanúskodik az a tény is, hogy képesek túlélni a gyermekkori lelki sérüléseket. De a túlélés önmagában kevés. Új fogalmakat kell megtanulniuk a családi kapcsolatok terén. Fel kell készülniük arra, hogy esetleg bűntudat, harag- és kisebbségi érzések veszik majd elő őket. Az alkoholisták felnőtt gyermekeinek arra kell összpontosítaniuk az erejüket, hogy felöltsék a Biblia szerinti „új egyéniséget” (Efézus 4:23, 24; Kolossé 3:9, 10).

Ez pedig nem könnyű feladat. LeRoy, egy alkoholista szülő felnőtt gyermeke 20 éven át azon iparkodott, hogy alkalmazza családjában a Biblia alapelveit. „Bár a Társulattól nagyon sok szerető tanácsot kaptam a Család könyvön és egyéb kiadványokon keresztül, nem tudtam megérteni a dolgok lényegét.a Az eredmény az lett, hogy elég gyatrán alkalmaztam a kapott információkat . . . Érzelmek nélkül, gépiesen próbáltam alkalmazni a szabályokat, mint a farizeusok.” (Lásd Máté 23:23, 24.)

Egy olyan ember számára, mint LeRoy, nem elegendő az a puszta felhívás, hogy „nagyobb szeretettel viseltessenek mások iránt”, hogy „kommunikáljanak”, vagy hogy „fegyelmezzék gyermekeiket”. Miért? Mert egy felnőtt gyermek talán soha nem tapasztalta ezeket a tulajdonságokat, illetve nem volt bennük része, akkor pedig hogyan is tudná azokat kifejezni vagy utánozni? LeRoy végül is tanácsadóhoz fordult, hogy megértse, milyen hatást gyakorolt rá apja alkoholizmusa. Ez elhárította az akadályt szellemi fejlődésének útjából. „Még ha ez életemnek egy nagyon fájdalmas szakasza volt is, ez egyben a szellemi fejlődésem időszaka volt — mondja. — Életemben először éreztem igazán, hogy kezdem megismerni, mit jelent Isten szeretete.” (1János 5:3.)

Egy Cheryl nevű keresztény asszony is javára fordította egy szociális gondozó segítségét, aki jártas volt az alkoholista családokat érintő kérdésekben. Bizalommal fordult egy együttérző vénhez is. „Csak azután tudtam békességet érezni Jehovával és önmagammal, miután megszabadultam szégyenteljes titkaimtól — mondja. — Most már úgy tudok Jehovára tekinteni, mint Atyámra (ezt azelőtt el sem tudtam képzelni), és most már nem érzem becsapva magam amiatt, hogy soha nem kaptam meg földi édesapámtól azt a szeretetet és útmutatást, amelyre oly nagy szükségem lett volna.”

Amy, egy alkoholista apa felnőtt leánya azt tapasztalta, hogy ’a szellem gyümölcseinek’ megtermésére tett erőfeszítése nagy segítséget jelentett számára (Galátzia 5:22, 23). Azt is megtanulta, hogy gondolatait és érzéseit bizalmasan feltárhatja egy megértő vénnek. „Emlékeztetett arra, hogy igazában Jehova Isten és Jézus Krisztus tetszésének az elnyerésére kell törekednem — mondja Amy. — Az ő szeretetükre és elismerésükre való törekvés sohasem önpusztító.”

Teljes felgyógyulás

A Biblia tartalmazza Jézus Krisztus azon írásba foglalt ígéretét, hogy nála felüdülést találnak azok, akiket leterhelnek a gondok (Máté 11:28–30). Ezenkívül Jehováról azt olvassuk, hogy ő „a minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban” (2Korinthus 1:3, 4). Maureena ezt mondja: „Olyan Istennek ismertem meg Jehovát, aki sohasem hagy cserben sem fizikailag, sem szellemileg, sem érzelmileg.”

Most olyan korban élünk, amelyet a Biblia utolsó napoknak nevez, olyan időkben, amikor sokan — még a családi körön belül is — ’becsmérlők, természetes vonzalom nélküliek és kegyetlenek’ lesznek (2Timótheus 3:2, 3, The New English Bible). De Isten azt ígéri, hogy hamarosan egy békés új világot vezet be, ahol letöröl minden könnyet és bánatot (Jelenések 21:4, 5). Egy alkoholista otthonban felnevelkedett keresztény ezt mondja: „Reméljük, hogy valamennyien bejutunk az új világba, ahol teljesen meggyógyulunk; s ezt egyedül Jehova adhatja meg.”

EGY KÓRTÖRTÉNET

„Egy alkoholista szülő immár felnőtt gyermeke vagyok. Édesapám 8 éves korom óta alkoholista. Amikor ivott, mindig kegyetlenül viselkedett. Emlékszem, milyen rémületet élt át az egész család. Abban az időben, amikor boldog gyermekként kellett volna élnem, megtanultam eltemetni az érzéseimet, a vágyaimat, a kívánságaimat és a reményeimet. Anyát és apát túlságosan lekötötte apa baja. Rám nem jutott idejük. Az az érzés kezdett felülkerekedni bennem, hogy semmit sem érek. Nyolcéves koromban a rám kényszerített szerep megfosztott gyermeki mivoltomtól — hirtelen felnőtté váltam és családi felelősségek hárultak rám. Az életem zsákutcába jutott.

Apám annyira szégyenteljesen viselkedett, hogy az rám is szégyent hozott. Ennek ellensúlyozásaképpen megpróbáltam tökéletes lenni. Mindig csak adtam, hogy megpróbáljak szeretetet vásárolni, mert soha nem éreztem magam méltónak arra, hogy önzetlenül szeressenek. Az életem olyanná vált, mint egy érzelmek nélküli színházi előadás. Évekkel később a férjem és a gyermekeim azt mondták rólam, hogy olyan vagyok, mint egy robot, akár egy gép. 30 éven át gürcöltem értük, feláldoztam érzelmi szükségleteimet az övékéért, mindent megadtam nekik, mint ahogyan a szüleimnek is mindenkor csak adtam. És ez lenne érte a köszönet? Ez volt az utolsó tőrdöfés számomra!

Haraggal, zűrzavarral és kétségbeeséssel a szívemben elhatároztam, hogy utánajárok, hol van bennem a hiba. Amikor olyanokkal beszélgettem, akik alkoholista szülők gyermekeiként nőttek fel, kezdtek feltörni belőlem azok a régen felgyülemlett érzések, amelyekre sohasem gondoltam azelőtt, és amelyek gyakran késztettek harcra a lebetegítő depresszió ellen. Ez olyan volt, mintha tehertől szabadultam volna meg, mint egy katarzis. Milyen megkönnyebbülés volt az a tudat, hogy nem vagyok egyedül, hogy mások is átélték és megértik azt a lelki megrázkódtatást, amit azért kellett elszenvednem, mert alkoholista családban nőttem fel!

Ezután felkerestem az Alkoholisták Felnőtt Gyermekei elnevezésű csoportot és alkalmazni kezdtem néhány általuk javasolt gyógyterápiát. A szakkönyvek segítettek megváltoztatni elferdült nézeteimet. Naplót vezettem, hogy felszínre hozzak minden rejtett érzést, azokat az érzéseket, amelyeket évekig magamba temettem. Olyan magnószalagokat hallgattam, amelyek megtanítottak arra, hogyan segíthetek magamon. Megnéztem egy tévé-szemináriumot, amelyet egy olyan férfi tartott, aki maga is alkoholista szülő felnőtt gyermeke. A Pennsylvaniai Egyetem orvostudományi kara által kiadott Feeling Good című könyv visszaadta az önbecsülésemet és segített helyreigazítani torz gondolkodásmódomat.

Ezek az új gondolkodásminták eszközként szolgáltak olyan kijelentések megtételére, amelyekkel sikerült megküzdenem az élettel és a kapcsolataimmal. A megtanult és alkalmazott gondolattípusok a következők voltak: Nem az számít, ami a múltban történt velünk, hanem az, hogyan tekintjük vagy fogjuk fel a történteket. Az érzelmeinket nem kell kihűteni magunkban, hanem meg kell vizsgálni és építő módon kifejezni, vagy elvetni. Egy másik javaslat ez a kitétel volt: ’Gyakorold magad a helyes gondolkodásmódban.’ Egy cselekvés ismétlése új elmebeli mintákat alakíthat ki.

De a legfontosabb eszköz: Isten Szava, a Biblia volt. A Bibliából és Jehova Tanúi gyülekezeteitől, a vénektől és más érett Tanúktól segítséget kaptam a szellemi gyógyuláshoz, és megismertem a felém irányuló igazi szeretetet. Azt is megtanultam, hogy a személyiségem révén külön egyéniség vagyok, és a világmindenségben mindenki más különbözik tőlem. A legfontosabb az, hogy megtanultam: Jehova szeret engem, és hogy Jézus értem is és másokért is meghalt.

Most, másfél évvel később elmondhatom, hogy 70 százalékkal jobb a közérzetem. Teljes felépülésre csakis Jehova igazságos új világában számítok, amely felváltja e jelenlegi gonosz világot és annak istenét, Sátánt, az Ördögöt eltávolítja.”

VÉGKÖVETKEZTETÉS

A Biblia ezt mondja: „Mint mély vizek, olyan a tanács az ember szívében, de a bölcs merít belőle” (Példabeszédek 20:5). Minden bizonnyal jó ítélőképesség szükséges ahhoz, hogy sikeresen segíteni tudjunk egy depressziósnak abban, hogy szívének mély vizéből a felszínre kerüljenek nyugtalanító gondolatai. Nagyon értékes, ha ’sok, jó ítélőképességű tanácsadó’ van (Példabeszédek 11:14). A következő példabeszéd is megmutatja, mennyire értékes másoktól tanácsot kérnünk: „A vasat a vassal élesítik. Így élesíti az egyik ember a másik orcáját” (Példabeszédek 27:17). Ha bajba jutott emberek beszélgetnek egymással, ’kölcsönösen felbuzdulhatnak’ (Róma 1:12). Annak érdekében, hogy a vigaszt nyújtó meg tudjon felelni annak a bibliai parancsnak, hogy „vigasztaljátok a lesújtott lelkeket”, meg kell értenie a vigaszra szoruló személy depressziójának az okát és az abból szerteágazó dolgokat (1Thessalonika 5:14).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 8. oldalon]

Az alkoholisták gyermekein sokszor ugyanolyan trauma utáni stresszhatás-tünetek mutatkoznak, mint a veterán harcosokon!

[Oldalidézet a 10. oldalon]

Az alkoholista környezet titkolózásra és tagadásra épül

[Oldalidézet a 10. oldalon]

„Mosolygós arccal, de görcsbe rándult gyomorral” mennek iskolába

[Oldalidézet a 11. oldalon]

„Most már úgy tudok Jehovára tekinteni, mint Atyámra (ezt azelőtt el sem tudtam képzelni)”

[Oldalidézet a 12. oldalon]

A legfontosabb eszköz: Isten Szava, a Biblia

[Kép a 9. oldalon]

„Az érzéseim szó szerint felemésztettek”