Hogyan fejleszd a memóriádat?

REMEK memóriád van! Nem akarod talán elhinni? Akkor állj meg egy pillanatra és gondolj arra, mi mindenre tudsz könnyen visszaemlékezni: gyermekkori jelenetekre, barátaid és rokonaid nevére, sőt még könyvek és filmek kitalált szereplőire is, melódiákra és kedvenc dalaid szövegeire, az ábécére, számokra és több ezer szóra. Igen, magad bizonyítottad, hogy képes vagy millió és millió dologra visszaemlékezni!

’De ha a memóriám ilyen csodálatos — kérded valószínűleg —, akkor miért felejtek el annyi mindent? Miért teszem el gyakran úgy a tárgyakat, hogy aztán nem találom meg? Miért van az, hogy elmegyek az üzletbe és közben elfelejtem, mit is akartam vásárolni? S ami még ennél is rosszabb: miért van az, hogy nehezen jut eszembe egy-egy név, nem beszélve a telefonszámokról és megbeszélt találkozókról?’ Ezek mindennapos gondok. Ennek ellenére a memóriád sokkal jobb, mint gondolnád — és ráadásul tökéletesíthető.

A felejtés oka

Isten az emlékezés csodálatos képességével ruházott fel bennünket. Az agy a Biblia költői nyelvén szólva olyan, mint egy kis „arany palack” — az emlékezet értékes tárháza (Prédikátor 12:6 [12:8, Károli]). Miért hagy hát cserben időnként a memóriánk? Gyakran az érdeklődés hiánya miatt. Arturo Toscanini híres karmester egész szimfóniákat vezényelt emlékezetből. Charles Schwab iparmágnás emlékezetből tudta 8000 dolgozójának a nevét. De vajon a memóriájuk ugyanilyen jó volt azokon a területeken is, amelyek kívül estek érdeklődési körükön? Aligha! Bármilyen jó legyen is valakinek a memóriája, rendkívül nehéz megtanulni és emlékezetbe vésni olyan dolgokat, amelyek nem érdeklik.

Egy másik tényező, amely feledésre késztet az, ha egy szituáció vagy hely megváltozik. Azokra a dolgokra tudunk a legjobban visszaemlékezni, amelyek szoros kapcsolatban álltak a tanultakkal. Egy férfit a gyermekkora helyszínén tett látogatás alkalmával üdvözölt egy idegen nő. Természetesen úgy gondolta: olyan valakivel találkozott, akivel együtt nőtt fel és a szomszédságban lakott. Majd hirtelen rájött, hogy ezt a nőt nap mint nap látja — az egyik munkatársa! A körülmények véletlen alakulása folytán ő is odautazott. Ebben az új környezetben a férfi egy pillanatra elfelejtette, ki is az a nő.

Szerencsére nem szükséges mindarra a millió és millió adatra visszaemlékezned, ami naponta az elmédbe áramlik; legtöbbjük lényegtelen. De ha valami fontos adatról van szó, azt jó maradandóan megjegyezni. Hogyan? Úgy, hogy különleges figyelmet szentelsz neki.

Az emlékezés módja

Tegyük fel, hogy egy fontos hívást kell ma este lebonyolítanod. Ha csak hevenyészve rögzíted ezt, valószínűleg elfelejted. Aztán megállsz és elkezdesz gondolkodni, kinek is akartál telefonálni. Jeff Budworth Instant Recall​—Tapping Your Hidden Memory Power című könyve szerint valószínűleg „perceket, s nem másodperceket” fog igénybe venni, míg elmédbe vésődik ez a fontos információ. Mondogasd magadban, hogy feltett szándékod emlékezni erre a hívásra! Ha ennyire komolyan odafigyelsz a dolgokra, valószínűleg nem feledkezel el róla.

Milyen más módon lehet még odafigyelni arra, amit nem akarunk elfelejteni? A következő javaslatok megszívlelése esetén ezek hamarosan második éneddé válnak.

Értsd meg világosan a kapott tájékoztatást: Egy számítógép csak olyan adatokat tud pontosan visszaidézni, amelyeket helyesen tápláltak be. Nagyjából ez a helyzet a te emlékeiddel is. Vedd szemügyre például a nevek megtanulását. Dr. Bruno Furst Stop Forgetting című könyvében megjegyzi: „Ha nem jegyzünk meg tisztán és pontosan egy nevet, nem beszélhetünk sem emlékezésről, sem felejtésről. Csak arra tudunk jól emlékezni vagy arról tudunk elfelejtkezni, amit már megtudtunk. Ezért első lépésként úgy kell megjegyeznünk egy nevet, hogy később ne legyen kétségünk afelől, hogyan kell kiejtenünk vagy kibetűznünk.” Ha valaki a bemutatkozásnál elmotyogja a nevét, haladéktalanul kérdezzünk rá és kérjük meg, hogy ismételje meg. Kérdezzük meg, hogyan kell betűzni.

Idézd fel a képét magadban: Próbáld magad elé idézni azt, amire vissza szeretnél emlékezni. Van-e olyan háztartási munka, amiről nem szabad elfeledkezned? Nos, képzeld magad elé annak elvégzését. Minél több részletből áll össze ez a szellemi kép, annál könnyebb lesz a visszaemlékezés.

A megelevenítés nagy segítség abban is, hogy a látszólag össze nem tartozó dolgok között kapcsolatot tudj teremteni. Képzeld el, hogy arra kell visszaemlékezned, hogy tejet és fogkrémet kell vásárolnod. Nos, próbáld magad elé képzelni egy tehén képét, amint éppen a fogát mossa. Ezt a képet valószínűleg nem felejted el soha, még akkor sem, ha nagyon akarnád!

Mondd ki hangosan: Az emlékezésnek egy másik módja az, amikor hangosan kimondod a szavakat: ’Ma este fel kell hívnom Jánost.’ Vagy gyakran előfordul, hogy elfelejted becsukni az ajtót vagy lezárni a kályhát? Dr. James b. Weinland How to Improve Your Memory című könyvében ezt mondja: „A gond zöme megoldódik azzal, ha hangosan felsoroljuk, milyen teendőket kell ellátnunk . . . Amikor felhúzod az órát és csörgőre állítod, mondd magadnak: ’Felhúztam az órát csörgőre.’ Vagy ha becsukod az ajtót, mondd magadnak: ’Becsuktam az ajtót.’ ” Lehet, hogy ostobának tűnik mindez, de segíthet az emlékezésben.

Kelts érdeklődést magadban a téma iránt: Lehet, hogy természetednél fogva nem érdekel a szóban forgó téma, de ha emlékezteted magadat, miért kell megtanulnod azt az anyagot és mi lesz a következménye, ha nem tanulod meg, akkor könnyebben elsajátítod. Ezenkívül minél többet tudsz egy bizonyos témáról, annál lenyűgözőbb lesz számodra. Ezt mondja a Biblia: ’Az értelmes számára a tudás könnyű dolog’ (Példabeszédek 14:6).

Számolj: Tegyük fel, hogy több dolgot is el kell végezned másnap reggel. Ha pontosan megjegyzed magadnak, hány feladat vár rád másnap, valószínűleg nem marad el egyik sem.

Szervezd meg: Ha különféle dolgokat kell vásárolnod az élelmiszerüzletben, próbálj csoportosítani. Például megállapíthatod, hogy háromféle tejterméket, kétféle húst és még két egyebet vásárolsz. Ha így csoportosítod a dolgokat, biztosan jobban oda tudsz figyelni ezekre.

Használd és ismételd: Valószínűleg soha nem felejted el a nevedet, az ábécét vagy azt, hogyan kell használni a villát vagy a ceruzát. Miért? Mert ezt a tudásodat többször is használod. Valaminek a gyakori használata erősíti az emlékezetet, megkönnyíti a visszaemlékezést. Időről időre gondolatban ismételd át vagy használd azokat a tárgyakat, amiket meg akarsz jegyezni. Ha bemutatkozol valakinek, használd többször is az illető nevét. Vagy amikor új ismeretet sajátítasz el, próbáld beépíteni a beszélgetésedbe, de ügyelj arra, hogy ne tűnjön úgy, mintha fitogtatni akarnád a tudásodat.

Az emlékezés értéke

’De miért bajlódjon annyit ezzel az ember? — kérdezhetnéd. — Nem egyszerűbb, ha csak leírom magamnak?’ Naptárak, listák, ébresztőórák, írott feljegyzések — mindezek jó célt szolgálnak. De időnként egyszerűen nem praktikus mindent leírni: például amikor társas összejövetelen találkozol emberekkel. Vagy ha jól átgondolt bevásárlási listád korrigálásra szorul, viszont nincs nálad ceruza. Ráadásul a cédulát könnyen el is lehet veszíteni. És mi van akkor, ha elfelejted megnézni, mi van feljegyezve a naptáradban? A memóriád edzése megéri a fáradságot.

Minél gyakrabban készteted munkára a memóriádat, annál kisebb erőfeszítéssel sikerül majd a dolgokat megjegyezni. Hamarosan azt tapasztalod majd, hogy inkább az emlékezetbe rögzítést választod, mintsem a papírra való lejegyzést. Ne félj attól, ha némi kavarodás van az agyadban és nem tudod olyan hatásosan vagy kreatívan azt visszaadni. Dr. Joan Minninger ezt mondja: „A legtöbb ember úgy gondol a hosszútávú emlékre, mint egy nagy ruhásszekrényfiókra, amit rendszeresen ki kell üríteni ahhoz, hogy újabb dolgok beleférjenek. Pedig ez tévedés. Nincs ismert határa az agy emlékezettároló kapacitásának. Egész életedben képes vagy arra, hogy tanulj és új dolgokat jegyezz meg.”

Dr. Furst úgyszintén rámutat arra, hogy „tévedés lenne azt gondolni, hogy agysejtjeink gondos óvása céljából bölcs dolog kímélni azokat és nem használni. Épp az ellenkezője igaz.” Emlékezeted a használattal erősödik. (Vö. Zsidók 5:14.) Némelyek, miként Harry Lorayne a The Memory Book című könyv társszerzője is úgy vélekedik, hogy „emlékezetünk egyre jobb lesz, ahogyan öregszünk”.

Akár igaz, akár tévedés ez az állítás, azzal semmit sem vesztesz, sőt inkább nyersz, ha használod a memória Istentől kapott képességét. Felejthetetlen hasznod származik belőle.