Fiatalok kérdezik:

Miért nem elég jó soha semmi, amit csinálok?

„Nagyon nehéz volt édesapám kedvében járni, amikor elkezdtem neki dolgozni. Csak 15 éves voltam, és a munka nagyon bonyolult volt; amikor hibáztam, akkor meg elkezdett bírálgatni” — Randy.

„Édesanyám olyan volt, mint egy rendőrnyomozó — állandóan azt leste, hol hibázok. Mielőtt még befejezhettem volna a házimunkát, már ellenőrizni akarta, mit végeztem, a hibák után kutatva” — Craig.

„A szüleim állandóan kioktattak valami felől. Azt mondták, képtelen vagyok bármit is összehozni. Az iskola, az otthon, a gyülekezet, egyik témakör sem volt kivétel” — James.

ÚGY tűnik-e néha, hogy semmi sem elég jó a szüleid számára, amit csinálsz? Folyamatosan úgy érzed-e, mintha minden egyes mozdulatodat mikroszkóppal vizsgálnák, mindig figyelnének, állandóan bírálnának, de sosem felelsz meg, amikor ellenőriznek? Ha igen, talán úgy érzed, hogy a szülői rosszallás árnyékában élsz.

Helyzeted alig különbözik másokétól. Dr. Joyce L. Vedral megjegyzi: „A legtöbb tizenéves szerint a szülők állandóan korholják őket . . . Folyton minden témán lovagolnak, kezdve attól a témától, hogy mennyire rendetlen a szobád, egészen addig a témáig, hogy vidd le a szemetet, a fürdőszoba-használattól kezdve, addig, hogy milyen ruhát veszel fel, a barátaid megválasztásától kezdve az osztályzataidig és a házifeladatodig.” Ez talán már az idegeidre megy, de attól még nem szükségszerűen rossz. Az csak természetes a szülők részéről, hogy nevelik a gyermekeiket és kijavítják a hibáikat; ez az egyik módja annak, ahogyan kimutatják a szeretetüket irántuk. Ahogyan a Biblia is megfogalmazza, az apa megdorgálja „az ő fiát, akit kedvel” (Példabeszédek 3:12).

Ha sosem kapsz szóbeli helyreigazítást a szüleidtől, nem tűnődnél-e el azon, egyáltalán törődnek-e veled? (Példabeszédek 13:24; vö. Zsidók 12:8). Hálás lehetsz tehát, hogy vannak szüleid, akik annyira törődnek veled, hogy helyreigazítsanak! Végül is fiatal és viszonylag tapasztalatlan vagy; a kiigazítás néha helyénvaló lehet. Irányítás nélkül könnyen elragadhatnak „az ifjúkori kívánságok” (2Timótheus 2:22).

Vegyünk szemügyre néhány olyan gondot, amit ezek a kívánságok okozhatnak a fiataloknak. Clayton Barbeau író ezt mondja: „Ez egy veszélyes világ a tizenévesek számára: minden órában egy fiatal életét veszti autóbalesetben ittas vezetés miatt; becslések szerint minden évben tizenkétezer tizenéves követ el öngyilkosságot; évente körülbelül egymillió lány esik teherbe; ma hárommillió gyermek alkoholista; a szexuális úton fertőző betegségek egyre szélesebb körben terjednek el” (How to Raise Parents). Nem csoda, ha a szüleid azon vannak, hogy állandóan fegyelmezzenek! Ahogy a Biblia mondja: „Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását . . . a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg” (Példabeszédek 1:5, 7; vö. Példabeszédek 10:17, New World Translation).

Amiért bántó

Mégis, „bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek” (Zsidók 12:11). Ez főleg akkor igaz, ha fiatal vagy. Végül is személyiséged még nem alakult ki teljesen; még fejlődésben vagy, és csak most fedezed fel magadról, hogy ki is vagy valójában. Így a bírálat, bármilyen óvatosan is próbálják megfogalmazni és bármilyen kedvesen is próbálják elmondani, talán haragot vált ki benned. A How to Survive Your Adolescent’s Adolescence című könyv következtetése szerint a tizenévesek „különösen érzékenyek a bírálatra”. Ahogy az egyik fiatal mondja: „A kritika fáj.”

És ha ez pont a szüleidtől jön, különösen mély fájdalmat tud okozni. Dr. Bettie Youngs a Helping Your Teenager Deal With Stress című könyvében figyelmeztet bennünket, hogy a fiatal „a másoktól jövő elismerésen vagy rosszalláson keresztül alakítja ki az önértékelését, és saját lényének, mint emberi lénynek az értékét”. Mégis a szülőnek van a legnagyobb szerepe abban, hogy segítsen a fiatalnak kialakítani ezt az önbecsülést. Ezért amikor a szülőd kijavít, vagy megbírál valamiben, az lesújtó és fájdalmas lehet.

Ha még így is van, úgy kell-e következtetned, hogy soha semmi sem elég jó, amit te csinálsz? Vagy úgy érzed, te magad teljes balsiker vagy, csupán azért, mert a szüleid rámutattak néhány hiányosságodra? Valójában, minden ember sajnálatos módon tökéletlen (Róma 3:23). És ha hibázol, ez jó alkalom lehet arra, hogy megtanuld feldolgozni. (Vö. Jób 6:24.) A baj az, hogy a szüleid talán nem adnak hangot annak, ha valamit jól teszel, de annál inkább hangoztatják, ha hibázol! Ez bántó, de aligha jelenti azt, hogy te magad vagy a sikertelenség. Tanuld meg kellő módon elfogadni a jogos bírálatot, ne kicsinyeld le, de ne is hagyd, hogy lehangoljon. (Vö. Zsidók 12:5.)

Igazságtalan bírálat

Mit tegyél, ha a bírálat igazságtalan? Néhány szülő ésszerűtlenül magas mércét állít fel a gyermekei elé. Idegesítő lehet gyermekeik számára, ha állandóan, minden apróság miatt korholják őket. És a szülő, amikor jogosan oka van a panaszra, esetleg nyers és megalázó módon osztja a bírálatot. Dr. Bettie Youngs azt is elmondja, hogy a szülői „szidalmazás, leckéztetés, gúnyolódás, megszégyenítés, felelősségre vonás és fenyegetés a kommunikáció romboló mintája . . ., aláássa a gyermek önbizalmát és összetöri az értékítéletét”.

Amikor az igaz embert, Jóbot az igazságtalan bírálgatás sorozata érte, így kiáltott fel: „Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?” (Jób 19:2). Hasonlóképpen, amikor a szülők állandóan rendreutasítanak, vagy ésszerűtlenül magas mércét állítanak fel, ez elkeserítheti a fiatalt és „kedvetlenné válhat” (Kolossé 3:21, Csia fordítás). Kathleen McCoy Coping With Teenage Depression című könyve még azt is állítja, hogy „ha a fiatal képtelen megfelelni a magas szintű szülői elvárásoknak, az jelentős mértékben hozzájárulhat az önbecsülés elvesztéséhez, és a serdülőkori depresszió kiváltó oka lehet”.

Az ilyen igazságtalan bírálat valóban véget nem érő láncolattá válhat: Szüleid hibát vesznek észre nálad. Ennek hatására úgy érzed, használhatatlan vagy. Mivel hasznavehetetlennek érzed magad, hajlamos vagy arra, hogy még többet hibázz, amikor a szüleid megkérnek valamire. És mi az eredmény? Még több bírálat!

Ami a bírálat hátterében áll

Hogyan tudsz véget vetni ennek a lehangoló folyamatnak? Először is próbáld megérteni, miért éreznek így a szüleid. Vajon a korholásaik és a bírálataik valóban olyan rosszindulatúak? Nem valószínű. Dr. Joyce L. Vedral felteszi a kérdést: „Miért zsörtölődnek? Azért zsörtölődnek, mert senki sem figyel rájuk, vagy mert senki sem ismeri el, hogy ők is léteznek. Minél inkább azt érzik, hogy nem veszik őket figyelembe, annál inkább zsörtölődnek.” Te vajon visszajelezted a szüleidnek, hogy meghallgattad a panaszaikat? Vagy szavaik süket fülekre találnak? Ha így van, ne légy meglepve, ha a hibakeresés még gyakoribbá és erőteljesebbé válik! Lehet, hogy mégis megállíthatod egyszerűen azzal, hogy megfogadod a Példabeszédek 19:20 tanácsát? Ez a vers így szól: „Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.”

A szülők néha túlságosan is bírálgatóvá válnak, de nem azért, mert különösen súlyos hibát követtél el, hanem mert egyszerűen rossz kedvük van. Nehéz napja volt anyukádnak a munkahelyén? Akkor a szokásosnál is hajlamosabb lehet arra, hogy beléd kössön, mert a szobád rendetlenül néz ki. Mérges és csalódott az apukád, mert rosszul áll a család anyagilag? Akkor akaratlanul is mondhat meggondolatlan dolgokat, „hasonlókat a tőrszúrásokhoz” (Példabeszédek 12:17). Biztos, hogy ez igazságtalan. De „mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember” (Jakab 3:2). Szóval, ha az apukád, vagy az anyukád feszültnek, vagy idegesnek tűnik, az a legbölcsebb dolog, ha óvatosan elkerülöd azokat a lehetőségeket, amelyek bírálatra adnak okot.

Mivel tökéletlen emberek, a szülőket is sújthatja az alkalmatlanság érzése. Úgy érezhetik, hogy a te kudarcod az ő kudarcuk is! Dr. Vedral így magyarázza: „Talán rossz bizonyítványt viszel haza és az édesapád esetleg ezt mondja: ’Őrült vagy? Van egy idióta fiam.’ Édesapád biztosan nem gondolta komolyan, hogy te egy idióta vagy. Amit valójában mondani akart, az ez: ’Attól félek, nem serkentelek eléggé a tanulásra, pedig ez az én feladatom.’ ”

Az ilyenfajta aggodalmak arra is késztethetik a szülőket, hogy ésszerűtlenül magas mércét állítsanak fel. Az egyik fiatal, Jason, így siránkozott: „Sosem elég jó, bármit is csinálok. Ha az avart szedem össze, a papám azt akarja tudni, hogy miért nem takarítottam ki a garázst utána. Ha ötös alá osztályzatot hozok haza az iskolából, szüleim azt akarják tudni, hogy miért nem ötös, és azt mondják rám, hogy sikertelen vagyok.” De egy iskolai tanácsadó beszélt Jason szüleivel és a következő észrevételt tette: „Túlságosan nagy elvárásaik a fiukkal szemben a saját elégedetlenségüket és csalódásaikat tükrözik vissza, az életpályájuk megválasztásával és az anyagi helyzetük sikertelenségével kapcsolatban” (Coping With Teenage Depression).

Bármilyen is legyen a helyzeted otthon, talán jobban megérted, hogy a saját szüleid miért hajlanak néha arra, hogy bírálgatóak legyenek. De milyen módon tudsz megbirkózni azzal, hogy a szüleid mindenben hibát keresnek? Vannak-e olyan esetek, amikor hasznosnak bizonyul a bírálatuk? Ezeket a kérdéseket egy jövőbeni cikkben fogjuk megvizsgálni.

[Kép a 26. oldalon]

Lehangoló lehet, amikor a szülő kifogásolja, ahogyan csinálsz valamit