Gyilkosok szabadon

MARGARET kétségbeesetten keresett gyógymódot, amikor a fia, Tito elkapta a maláriát. Három gyógyszert, köztük a rendkívül dicsért kloroguanint adták be neki. Tito mégis meghalt — csupán kilenc hónapos korában.

Kenyában, Margaret hazájában mindennapos az ilyen tragédia. A „Newsweek” így tudósít: „Az Anopheles gambiae, a maláriahordozó szúnyogok uralkodó fajtája egyre gyarapszik a világnak ezen a részén. Nem így a gyermekek. Öt százalékuk hal meg maláriában, mielőtt elérné az iskoláskort.”

New York államban, az Egyesült Államokban 1991-ben tizenkét rabot és egy őrt ölt meg a tuberkulózis. „Meg fogjuk fékezni a börtönökben — mondja dr. George DiFerdinando, Jr. —, de az igazi kérdés az: hogyan fékezik meg az emberek most, hogy már a társadalomban is megvetette a lábát?”

Az Egészségügyi Világszervezet jelenti, hogy 1,7 milliárd ember — a világ népességének majdnem egyharmada — hordozza a tuberkulózisbaktériumot. Közülük minden évben nyolcmilliónyi emberben fejlődik ki az aktív betegség, és hárommillióan halnak meg.

Egy New York-i kórházban egy kislány 11 héttel korábban született, de ez a problémájának csak az egyik oldala volt. A kezein a lehámló bőr, a lábán a sebek, a megnagyobbodott mája és lépe mind világos bizonyítékát adták annak, hogy elkapta a szifiliszt, amíg az édesanyja méhében volt.

„Néhány csecsemőt olyan súlyosan károsít a betegség, míg az édesanyja méhében van, hogy halva születik — jelenti a „The New York Times”. — Néhányan nem sokkal a születés után halnak meg, egyesek súlyos sebekkel a bőrükön, amelyek a szülés alatt kifakadnak.”

Malária, tuberkulózis és szifilisz — mind a háromról azt hitték néhány évtizeddel ezelőtt, hogy megfékezték és közel van ahhoz, hogy megsemmisítsék. Miért térnek most vissza, hogy újra pusztítsanak?