Vajon károsak a tévében látható erőszakos rajzfilmek?
Az Ébredjetek! nagy-britanniai tudósítójától
„TAPSI Hapsi a felelős az iskolai verekedésekért” főcímmel jelent meg a londoni The Times. Az újság arról írt, hogyan érez néhány tanár azon fiatalok viselkedését illetően, akik állítólag erőszakos jeleneteket utánoznak a tévében látható rajzfilmekből.
„A legtöbb rajzfilm erőszakos — erősítette meg az egyik általános iskola igazgatóhelyettese —, és még ha a jó győz is a végén, az a mód, ahogy győzött, sok kívánnivalót hagy maga után.” Te vajon ugyanígy érzel a tévében látható rajzfilmek irányzata iránt?
A videón ma már széles körben megszerezhető animáció növekvő népszerűségével szembenézve sok szülő aggodalmat érez. Néhányukat aggasztja fiataljaik „rajzfilmeken alapuló gondolkodásmódja”, sőt az erőszak, a félrevezetés és az engedetlenség előmozdításáért is a rajzfilmeket vádolják.
Vajon tényleg káros lehet a rajzfilmek megtekintése, még ha az tartalmaz is néhány erőszakos jelenetet?
Okoz-e valamilyen kárt?
A BBC (British Broadcasting Corporation) irányelvei szerint a tv-producereknek gondosan figyelembe kell venniük bármilyen erőszakhatást, amelyet az általuk bemutatott műsorok gyakorolnak, és ezekbe beletartoznak a rajzfilmek is. „Az érzelmi felindultság az erőszak eredményeként a néző azon hajlamával együtt növekszik, hogy azonosuljon a helyzettel” — hangzik a hivatalos nézet.
Természetüknél fogva a rajzfilmek fantázia szülte helyzeteket mutatnak be; vajon a veszély így minimális? A legtöbb fiatal, aki mohón nézi a tévében látható rajzfilmeket, nyilvánvalóan a szórakozásért teszi. A rajzfilmek tényleg szórakoztatnak. De vajon többre is képesek? Igen, minden bizonnyal, mivel valamennyi rajzfilm képes maradandó benyomást hagyni. Dr. Gregory Stores, aki az Oxfordi Egyetemen dolgozik, a TV Times-nak, egy tévéműsort tartalmazó újságnak elmondta, hogy azok a rajzfilmek, amelyeket a gyermekek néznek, az egyik forrása azoknak a „szörnyeknek, kísérteteknek és vadállatoknak”, amelyek igencsak megjelennek a gyermekek rémálmaiban.
Ehhez hasonlóan a brit kormány Screen Violence and Film Censorship (Erőszak a képernyőn és filmcenzúra) nevű tanulmánya elismeri, hogy az a társaság, amelyben a gyermek megnéz egy filmet, befolyásolja azt a hatást, amellyel a film van rá. Ezért a felügyelet nélküli rajzfilmnézés is veszélyt rejthet magában a gyermekek számára.
Ugyanez a tanulmány megerősíti, hogy az iskoláskor előtt levő gyermekek készségesen utánozzák azokat az erőszakos mozdulatokat, amelyeket látnak, és hogy „bizonyos érzelmi »kényszer« hatására” az idősebb, öt-hat év körüli gyermekek azokat az agresszív cselekedeteket kezdik majd el játszani, amelyeket megismertek.
Következésképpen a televíziós társaságok beismerik annak a lehetőségét, hogy egy idő után a televízióban lefestett erőszak nézése „megszokottá válhat vagy érzéketlenné teheti különösen a gyermekeket”, függetlenül attól, hogy milyen idősek. Ez érzések nélkülivé teheti őket, amikor erőszakos cselekedetekbe keverednek, vagy megszokottá teheti számukra azt, amikor másokat erőszakos zaklatás ér.
Az a „Tapsi Hapsi” vagy „Tom és Jerry” rajongó, aki évekkel ezelőtt látta először ezeket a szereplőket a mozivásznon, most talán maga is szülő, és egy gombnyomásra be tudja állítani a tévét a szereplők modern bolondozásaira. Az irányadó mértékek azonban megváltoztak. Amikor a gyermekeikre gondolnak, a szülők biztosan törekedni fognak arra, hogy ellenőrizzék a napjainkban bemutatott rajzfilmek tartalmát.
Vegyük például a „Tini Nindzsa Teknőcök” esetét. Ezeket az amerikai filmszereplőket túl erőszakosnak tartották több európai közönség számára. Következésképpen, mielőtt bemutatták volna a mozifilmből készült rajzfilmsorozatot Nagy-Britanniában, a BBC kivágott néhány jelenetet. Még a „Nindzsa” szót is törölte, mivel ez japán harcosokra utal. Helyette „Tini Hős Teknőcök”-nek nevezte el őket.
A szülők még így is bizonyos nyugtalanságot fejeznek ki. Egy anyuka ezt mondta el a Scotsman újságnak: „A gyermekek nagyon könnyen becsaphatók. Van egy ötéves fiam, aki teknőc-mániás. Amikor elhozom őt az iskolából, a gyermekek a játszótéren a teknőcöket utánozva próbálják rugdosni egymást.”
A szülők és a tanárok által érzett aggódásban meglepő módon osztozott néhány játékbolt-tulajdonos is. Egy brit áruház tilalmat rendelt el ezeknek a hüllő harcosoknak az eladására vonatkozóan attól való félelmében, hogy a gyerekek „karate rugásokkal terrorizálják egymást, és az életüket kockáztatják azáltal, hogy szennycsatornákban bújnak el”. Van egyéb veszély is?
Rejtett veszélyek
„Minden idők talán legcinikusabb módon elért gyermekekre épülő üzleti húzása” — így írta le egy újság a kapcsolatot a „Teknőc”-rajzfilm és az ehhez társított termékek üzlete között. Bár az ilyen kapcsolat nem új, „ami valóban új a Teknőcökkel kapcsolatban, az ennek az [üzletnek] óriási mérete”.
Ebben az esetben a gyártási engedéllyel rendelkezők alig várják, hogy eladják a megigézett fiataloknak a körülbelül négyszázféle Teknőc-terméket, mint például képregényeket és pólókat. Nos, ha a rajzfilm megnézése ennyire készteti a gyermekeket, hogy kívánják ezeket a dolgokat, akkor azok a jelenetek, amelyeket ugyanabban a rajzfilmben látnak, teljesen bizonyos, hogy ugyanolyan hatást váltanak ki! Néhányan azonban azt mondhatják, hogy ezek a legújabb divatfigurák nem maradnak meg sokáig.
Még ha az ilyen divatfigurák nem is maradnak fenn, a régi rajzfilm-kedvencek megőrzik varázsukat. „A Teknőcök talán jönnek és mennek, de a Tom és Jerry örökké tart” — jelenti ki a londoni The Times. Ezért lehet, hogy fel kell tenned néhány kérdést magadnak. Vajon az ilyen rajzfilmek megtekintése otthonodban nem azt jelzi a gyermekeid felé, hogy elfogadható előtted minden lefestett cselekedet? Mi a helyzet az állatokkal szembeni kegyetlen bánásmódot ábrázoló jelenetekkel? Természetesen úgy érvelhetsz, hogy a rajzfilmet nem lehet egyenlővé tenni a valóságos élettel. De vajon tudod-e azt, hogyan készülnek napjainkban a rajzfilmek? Animatronikával!
Az „animatronika” olyan elektronikus varázslás, amely a rajzfilm képzeletbeli dolgait valóságosnak tűnővé teszi, annyira valóságosnak, hogy a közönség nehezen tudja megkülönböztetni a rajzfilmet a valóságtól. „Az animatronikus birodalom még a közelképekben is oly meggyőző — jelenti a The Sunday Times Magazine —, hogy a legcinikusabb nézőknek, akik hozzászoktak a fantasztikus mozitrükkökhöz, sem terelik el figyelmét a mesterkéltnek tűnő pórusok vagy arcredő-utánzatok.” Az ezzel a módszerrel bemutatott erőszakos jelenetek megdöbbentően valósághűek.
Vedd figyelembe a viselkedési irányadó mértékeket is, amelyeket a modern rajzfilmek a következő nemzedéknek kínálnak. A londoni The Times közlése alapján az egyik igen népszerű, új rajzfilmben a főszereplők „a nagyhangúak, a semmirekellők és a »féleszűek« egy visszataszító családját” alkotják. Ők „részben [azért vonzóak], mert annyira a fennálló hatalmi rendszer ellen vannak”.
Igen, nektek, szülőknek, alapos okotok lehet az aggodalomra, amikor figyelembe veszitek gyermekeitek rajzfilm nézését. Mi az, amit megtehettek?
Száműzzétek az „erőszakon alapuló szórakozást”!
Mérd fel a készen felkínált szórakozási program előnyeit és a hátrányait! A család jólétét szem előtt tartva néhány szülő elhatározta, hogy a tévé nélkül szórakoznak. Mások segítenek gyermekeiknek felmérni azon műsorok mellett és ellen szóló érveket, amelyeknek engedik a megtekintését. „Minél felkészítettebb egy gyermek (de akár egy felnőtt is) egy rajzfilm, egy hirdetés vagy egy új hírműsor kritikus és elemző megtekintésére — fejti ki a londoni The Independent —, annál többet fog nyerni a médiából.” Természetesen a szülők vannak a legjobb helyzetben, hogy segítsenek így tenni gyermekeiknek.
Egy nemrég készült tanulmány a televíziónak a családi életbe való beépülésére vonatkozóan a tanítás két különböző módszerére összpontosított. Az egyik magában foglalta az érvelést és a megmagyarázást, ugyanakkor hatott a gyermek sikerérzetére. A másik alapvetően büntetést és fenyegetést alkalmaz. Mit mutattak az eredmények?
Azok a gyermekek, akiket a szüleik büntetéssel fenyegettek, előnyben részesítették a „televízióban látható társadalomellenes tartalmat”, viszont, ahol „a gyermekeknek olyan édesanyjuk van, aki elsősorban azzal fegyelmezett, hogy érvelt és magyarázott, a legkevesebb hatást fejtik ki” az ilyen jelenetek. Ezért a gyermekeikkel törődő szülők megmagyarázzák nekik, miért nem bölcs dolog erőszakos rajzfilmeket nézni. Emlékezz azonban arra, hogy a fiatalok született utánzók, és ez komoly felelősséggel terheli a szülőket, hogy őrizkedjenek az erőszakon alapuló szórakoztató műsorok nézésétől! Ha te megnézed, akkor gyermekeid sem fognak semmi rosszat látni abban, hogy ők maguk is megnézzék.
„Hogyan tudok ezek után gondoskodni gyermekeim szórakozásáról?” — kérdezheted. Egy javaslat: Miért nem kerestek szórakozást az élő állatok bohóckodásainak a megfigyelésében? Esetleg közel éltek egy természetvédelmi területhez vagy egy állatkerthez, amelyet mint család együtt látogathattok meg? Ha nem, akkor még mindig kiválaszthatsz a vadvilágról szóló, megfelelő videókat, hogy megnézzétek otthon.
Sajnos senki sem tud jelenleg elmenekülni ezen világ erőszakos dolgai elől, amelyben élünk. Legyünk azonban akár fiatalok, akár idősek, akkor is bölcsen választhatunk, ha el akarjuk kerülni, hogy bármi olyasmit nézzünk meg, ami erőszakot táplál.
[Kép a 12. oldalon]
Vajon a rajzfilmek elősegítik az erőszakot?