Állást foglal Isten a sportokban?

A GYŐZTES futónő letérdel és imádságos kézmozdulatokkal köszönetet mond teljesítményéért. Mégis el kell fogadnunk azt, hogy más futók közül is imádkoztak néhányan Istenhez a verseny alatt a győzelemért — és vesztettek.

Két ökölvívó térdel az ökölvívóring ellenkező sarkában küzdelmük első menete előtt. Mindketten keresztet vetnek, egy csendes imát mondanak Istenhez a siker érdekében. Ezek után az egyik kiüti a másikat. Egy másik küzdelemben csak az egyik küzdő kéri Istent a győzelemért, mégis legalább olyan gyakran nyer, mint ahányszor veszít.

A csapatjátékokban a játékosok csoportja talán a játszma előtt, közben vagy utána imádkozik. Például az amerikai futballjátékok „világbajnoki döntő” (Super Bowl) mérkőzésének utolsó másodperceiben az egyik labdarúgó úgy készülődött a döntő gól berúgásához, hogy vagy megnyeri a meccset csapata számára vagy elveszíti azt, ha hibázik. A labdarúgó később ezt mondta: „Imádkoztam érte.” De az ellenfél csapatából is imádkoztak érte néhányan — az ellenkező kimenetelért.

Bár mindkét oldalon imádkozhatnak, az egyik oldalnak veszíteni kell. Még a nyerő csapat is, amelynek játékosai a győzelemért imádkoztak, elveszítheti a következő játszmát. Valójában, amint az nyilvánvaló, a szezon végére egy csapaton kívül az összes csapatnak veszítenie kell, mert csak egy lehet győztes a bajnoki mérkőzésen. Mégis, a legtöbb vesztes csapatban vannak olyan játékosok, akik imádkoztak a győzelemért.

Egy cikkben, amelynek a címe: „Kérünk, oltalmazd a hozzád imádkozókat”, egy sportrovatvezető ezt írta: „Csak azért, mert fellengzősen azzal kérkedsz, hogy milyen szoros kapcsolatban vagy Istennel, még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az igaz is . . . A II. világháborúban a német katonáknak egy mondat volt a derékszíjuk csatjára írva: Gott mit uns. Ez lefordítva azt jelenti: »Velünk az Isten«.” Egy másik sporttudósító megjegyezte: „Isten nem foglal állást a futballjátékokban. Az ilyen földi dolgokat férfiak és nők döntik el és nem a Mindenható.”

Péter apostol ezt mondta: „Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetből szívesen fogadja azokat, akik félik őt és igazságosságot cselekesznek.” Az erőszakos sportokban való részvétel nem az ’igazságosság cselekvése’ (Cselekedetek 10:34, 35, Csia fordítás; Róma 14:19). Ha Isten meghallgatná azok imáit, akik a győzelmet kérik tőle, és a játékban egy versenyző megsérülne vagy talán meg is halna, Isten lenne annak az oka?

Isten Szava kijelenti: „ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket” (1János 5:14). Ahhoz, hogy valakinek az imái meghallgattassanak, az illetőnek ismernie kell Isten akaratát és szándékait, és cselekedeteinek összhangban kell lenniük azokkal. (Vö. Máté 6:9, 10.)

Nem, Isten akarata és szándékai nincsenek kapcsolatban a sporteseményekkel. Amikor tehát imákat mondanak a győzelemért, vajon meghallgatja azokat Isten? A leghatározottabban nem.

[Kép forrásának jelzése a 31. oldalon]

UPI/Bettman