Inkvizíció Mexikóban — Hogyan jött létre?

KÉPZELD el, hogy egy vallási bíróság előtt állsz, amely rád akarja erőltetni, hogy higgy abban, amit az a vallás tanít. Nem tudod, ki vádol téged, vagy hogy mik a vádak ellened. Ahelyett, hogy megmondanák neked mindezeket, arra kényszerítenek, hogy magad mondd meg letartóztatásod okát, magad magyarázd meg, hogy szerinted mi a vád ellened, és magad jelöld meg, ki a vádolód.

Légy óvatos, hogyan válaszolsz — esetleg valami olyat vallasz be, amiért eddig nem vádoltak, és most rosszabbá teszed helyzetedet! Olyan embereket is belekeverhetsz, akiknek semmi közük sem volt az ellened felhozott vádakhoz.

Ha nem vallasz, akkor azzal kínozhatnak, hogy tetemes mennyiségű vizet erőltetnek le a torkodon. Vagy lekötözhetik karjaidat és lábaidat egy kínpadra, hogy egyre jobban megfeszítsék azokat, míg a fájdalom elviselhetetlenné nem válik. Vagyonodat már lefoglalta a bíróság, és nagyon valószínű, hogy sohasem fogod visszakapni. Mindent titokban csinálnak. Ha bűnösnek találnak, akkor száműzhetnek az országból vagy akár még meg is égethetnek elevenen.

Most, a XX. században nehéznek találhatod, hogy megérts egy olyan borzasztó vallási tevékenységet, mint ez. Több évszázaddal ezelőtt azonban ilyen embertelenségek történtek Mexikóban.

A bennszülött lakosság „megtérítése”

Amikor a spanyolok a XVI. században elfoglalták a mai Mexikó területét, akkor ezzel egy időben egy vallási hódítás is a kezdetét vette. A bennszülött népek vallási megtérítése nem jelentett sokkal többet, mint hogy a hagyományokat és rítusokat helyettesítsék, mivel kevés katolikus pap viselte szívén a Biblia tanítását. Nem törődtek azzal, hogy megtanulják a bennszülöttek nyelvét, vagy hogy megtanítsák őket a latinra, amelyen elérhető volt a vallási tanítás.

Egyesek úgy gondolták, hogy az indiánoknak teljes vallási oktatásban kellene részesülniük. De mások egy véleményen voltak Domingo de Betanzos szerzetessel, aki Richard E. Greenleaf Zumárraga y la Inquisición Mexicana című könyve szerint „úgy gondolta, hogy az indiánoktól meg kell tagadni a latin oktatást, mert az oda vezetne, hogy rájönnének, mennyire tudatlan a papság”.

Inkvizíció a bennszülött lakosság ellen

Ha az őshonos mexikóiak nem tették magukévá az új vallást, akkor bálványimádóknak tekintették őket, és kegyetlen üldözéseket szenvedtek. Például egyikük száz korbácsütést kapott nyilvánosan pogány bálványai imádatáért, amelyeket a kereszténység egyik bálványa alá ásott el, hogy a „keresztény” imádat aktusát színlelje.

Másrészről Don Carlos Ometochtzin, Texcoco törzsfője és Netzahualcóyotl azték király unokája szóban támadta az egyházat. Greenleaf azt állítja, hogy „Don Carlos különös módon megsértette az egyházat, mivel a szerzetesek kicsapongásairól prédikált a bennszülötteknek”.

Amikor Juan de Zumárraga szerzetes, aki inkvizítor volt abban az időben, értesült erről, elrendelte Don Carlos elfogatását. Don Carlost azzal vádolták, hogy „dogmatizáló eretnek”, és 1539. november 30-án máglyán elégették. Sok más bennszülöttet is megbüntettek boszorkányság vádja miatt.

Inkvizíció az idegenek ellen

A Mexikóban élő idegeneket, akik elutasították, hogy elfogadják a katolikus vallást, azzal vádolták, hogy eretnekek, lutheránusok vagy a zsidó törvényeket követők. A portugál Carvajal család volt erre az egyik példa. A zsidó vallás gyakorlásának vádjával majdnem mindannyiukat megkínozta az inkvizíció. A következő ítélet, amelyet e család egyik tagja ellen hirdettek ki, rávilágít a szörnyűségre: „A fent említett Doña Mariana de Carvajalt garotte-ra [megfojtásra használt nyakszorító vas] ítélem, míg természettől fogva meg nem hal, utána lobogó tűzben égessék el, ameddig hamuvá nem lesz, még emléke se maradjon meg.” Így is történt.

Ha egy idegen fenyegette az egyház hatalmát, mindig perbe fogták. Egy férfit — név szerint Don Guillén Lombardo de Guzmant — azzal vádoltak, hogy fel akarja szabadítani Mexikót. A Szent Hivatal általi elfogatására és perbe fogására felhozott vád azonban azt állította, hogy asztrológus és Kálvin eretnek, szektás követője. Börtönbüntetése alatt megbolondult. Végül máglyán égették meg elevenen 1659. november 6-án.

Don Artemio de Valle-Arizpe Inquisición y Crímenes című könyve így írja le ezt az alkalmat: „Megkötözték a vádlottakat, és vaspánttal a nyakuk körül odaerősítették őket a karóhoz . . . A hit szent máglyái lángolni kezdtek piros és fekete förgetegben. Don Guillén . . . hirtelen elengedte magát, és a pánt, amely visszatartotta a nyakánál fogva, megfojtotta, majd teste eltűnt a lobogó tűz rettenetes ragyogásában. Maga mögött hagyta ezt az életet, miután tizenhét évet töltött lassú és folytonos szenvedéssel a Szent Hivatal sötét börtöneiben. A máglyák lassan kialudtak, lángjaiknak bíborvörös kavargása elhalványult, és mikor a lángok kihunytak, csupán egy halom ragyogó parázs maradt izzásban éjszakára.”

A „Szent Hivatal” felállítása

Amint már említettük, sok bennszülöttet és idegen származású mexikóit büntettek, sőt egyeseket meg is öltek, mert bírálták az új vallást vagy mert nem fogadták el. Ez hozta létre a szerzetesek, később püspökök által vezetett inkvizíciót. Az első mexikói főinkvizítor, Don Pedro Moya de Contreras azonban Spanyolországból jött 1571-ben, hogy hivatalosan felállítsa ott az Inkvizíció Szent Hivatalának Törvényszékét. Ez a bíróság 1820-ban abbahagyta működését. Így 1539-től mintegy háromszáz éven át tartó zaklatás, kínzás és halál következett azokra, akik nem osztották a katolikus hitnézeteket.

Amikor valakit megvádoltak, addig kínozták, míg nem vallott. A bíróság elvárta tőle, hogy megtagadja katolikusellenes gyakorlatait, és elfogadja az egyház hitnézeteit. A vádlottat csak akkor engedték el, ha bebizonyította ártatlanságát, ha bűnösségét nem tudták rábizonyítani, vagy végül ha vallott és bűnbánatot gyakorolt. Az utóbb említett esetben kijelentését, miszerint meggyűlölte vétkét, és megígérte, hogy jóváteszi mindazt, amit tett, nyilvánosan felolvasták. Ettől eltekintve elvesztette vagyonát, és komoly pénzbírságot kellett fizetnie. Amikor bűnösnek találták, akkor átadták a világi hatóságoknak a büntetés végrehajtása céljából. Ez általában máglyán való elégetéssel végződött, melynek során vagy még élve ment a tűzhalálba, vagy néhány másodperccel előtte ölték meg.

Az ítéletek nyilvános végrehajtása céljából hatalmas autodafét rendeztek. Nyilvánosan hirdették mindenütt a városban, hogy mindenkit értesítsenek a napról és a gyülekezési helyről. Azon a napon az elítéltek kijöttek a Szent Hivatal Törvényszékének börtöneiből, sambenitóba (egyfajta ujj nélküli köpenybe) voltak öltözve, gyertyát vittek a kezükben, kötelet viseltek a nyakukban, és egy coroza (kúp alakú kalap) volt a fejükön. Miután felolvasták a katolikus hit ellen elkövetett bűnöket, meghatározott bűntetést szabtak ki minden egyes áldozatra.

Ily módon sokakat ítéltek el és büntettek meg a vallás nevében. A papság kegyetlensége és türelmetlensége nyilvánvalóvá vált a tömegek előtt, akik látták az áldozatokat meghalni a máglyán.

Nyílt szembehelyezkedés a keresztényiséggel

Krisztus Jézus azzal bízta meg tanítványait, hogy az igaz keresztényiségre térítsenek meg embereket. Ezt parancsolta: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek” (Máté 28:19, 20).

Jézus azonban soha nem utalt arra, hogy erőszakkal kell megtéríteni az embereket. Jézus inkább ezt mondta: „ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le” (Máté 10:14). Ezeknek az embereknek a végső ítélete a Mindenható Istenre, Jehovára hárul a keresztények fizikai beavatkozása nélkül.

Ezek után világos, hogy mindenütt a világon, ahol az inkvizíciót működtették, nyíltan szembehelyezkedtek a keresztény alapelvekkel.

A vallási tolerancia légköre, amely most diadalmaskodik Mexikóban, lehetővé teszi, hogy az emberek szabadságot élvezzenek a tekintetben, hogy milyen módon imádják Istent. Az úgynevezett Szent Inkvizíció évszázadai azonban a Mexikói Katolikus Egyház történetének gonoszsággal átitatott lapjai maradnak.