Titkos levéltárak nyíltak meg

Az Ébredjetek! olaszországi tudósítójától

„Inkvizíciós levéltárak nyíltak meg”. Ekként jelentették a hírközlő eszközök, hogy a Vatikán megnyitotta a tudósok előtt az 1965-ig Szent Hivatalként ismert Hittani Kongregáció levéltárának ajtajait.

KIJELENTETTÉK, hogy e lépést „a történelmi revízió hosszú és rendszerezett folyamatának az összefüggésében kell értelmezni, melyet II. János Pál szándékozik véghezvinni még a 2000-ik év előtt”.a Miért oly nagy az érdeklődés ezek iránt a levéltárak iránt? Miféle titkokat sejtenek bennük?

A Szent Hivatalt III. Pál pápa alapította 1542-ben. Ezt az „eretnekség” elfojtására létrehozott pápai hivatalt római inkvizíciónak is nevezték, hogy megkülönböztessék az 1478-ban bevezetett spanyol inkvizíciótól.b Az 1542-ben alakult bíborosok testülete arra volt hivatott, hogy „az eretnekség kérdésével foglalkozzon a kereszténység egészén belül” — fejti ki Adriano Prosperi, a téma egyik szaktekintélye. A XVI. században működő inkvizíciók közül egyedül a római inkvizíció tevékeny még ma is, jóllehet megváltozott a neve, és megváltoztak a feladatai.

Az inkvizíciós feljegyzéseket összegyűjtötték. Idővel ezek alkották a Szent Hivatal titkos levéltári gyűjteményét. 1559-ben Róma lakosságának egy része — amely fellázadt, hogy „megünnepelhesse” IV. Pál pápa halálát, akit a római inkvizíció fő támogatójának tartottak — feltúrta ezeket a levéltárakat. I. Napóleon 1810-ben, Róma elfoglalását követően Párizsba költöztette át e levéltári gyűjteményt. Sok anyag veszett el vagy semmisült meg ekkor, majd akkor is, amikor később a levéltári gyűjteményt visszaszolgáltatták a pápának.

Mit tartalmaznak?

A levéltári gyűjteményt alkotó több mint 4300 okirat két szobát foglal el a Szent Péter-bazilika közelében. Joseph Ratzinger bíboros, e vatikáni hivatal vezetője szerint a levéltárak anyagai közvetve történelmi kérdéseket érintenek, de „főként teológiai jellegűek”.

A történészek egyetértenek abban, hogy nem számíthatnak sok felfedezésre a levéltárakban. Prosperi professzor elmondja, hogy a római inkvizíció üléseinek jegyzőkönyvei ott vannak, de „a beadványok, a feljegyzések s majdnem az összes tárgyalási jegyzőkönyv hiányzik. A legtöbbet monsignor Marino Marini parancsára semmisítették meg Párizsban 1815 és 1817 között, akit azért küldtek Rómából, hogy visszajuttassa a Napóleon által elvitt iratokat.”

A Vatikán olyan okmányokhoz engedi hozzáférni a tudósokat, amelyeket XIII. Leó 1903 júliusában bekövetkezett halála előtt gyűjtöttek össze. Ahhoz, hogy beléphessenek, a kutatóknak ajánlóleveleket kell benyújtaniuk valamely vallási vagy akadémiai tekintélytől.

Kritika

Noha a levéltárak megnyitásának hírét általános tetszés kísérte, kritikus hangok is hallatszottak. A katolikus teológus, Hans Küng, azon töprengve, hogy miért csak 1903 előtti okiratokat tettek hozzáférhetővé, a következőket kérdezi: „Lehetséges-e, hogy éppen 1903-tól kezdenek a dolgok érdekesebbé válni, hiszen X. Pius pápa, aki abban az évben ült a pápai székbe, egy modernistaellenes kampányt indított, amelynek teológusok egész sora esett áldozatul; nehézségeket okozott az olasz, francia és német püspököknek, s számtalanul sok embert idegenített el az egyháztól?”

Italo Mereu jogtörténész szerint annak ellenére, hogy megváltoztatták a nevet, s megnyitották a levéltárakat, „a [Hittani Kongregáció] tevékenysége megegyezik a régi inkvizícióéval, annak régi módszereivel”, mint például, hogy a kivizsgálás alatt álló személyek nem láthatják a reájuk vonatkozó okiratokat.

’Nincs olyan titok, mely ki ne tudódna’

A történészek általában véve nem hiszik, hogy szenzációs felfedezéseik lesznek az „inkvizíciós levéltárakban”. Azért mégis figyelemre méltó, hogy a katolikus egyház kötelességének érzi, hogy alávesse magát a nyilvánosság véleménye általi megítéltetésnek.

Isten véleménye azonban ennél sokkal fontosabb. A maga idejében ítéletet hoz majd a felett a vallás felett, amely ugyan kereszténynek állítja magát, ám évszázadokon át megszegte Isten parancsolatait, s megsértette Jézus tanításának a szellemét azzal, hogy rosszindulatú inkvizíciókat vezetett. Ezekben sok-sok ártatlan embert kínoztak és gyilkoltak meg rettenetes módon, egyszerűen azért, mert nem fogadta el az egyház tanait vagy gyakorlatait (Máté 26:52; János 14:15; Róma 14:12).

Nem számít, mennyire lesznek mélyrehatóak a tudósok elemzései, feltárásuk mindig is hiányos marad. Másrészről „semmilyen teremtett dolog nem marad előtte [Isten előtt] rejtve; minden föl van fedve és nyitva van az előtt, akinek számadással tartozunk” (Zsidók 4:13, Katolikus fordítás). A vele szemben álló vallásvezetőkre utalva ezért mondhatta Jézus a tanítványainak: „ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék” (Máté 10:26).

[Lábjegyzetek]

[Kép forrásának jelzése a 12. oldalon]

A Szent Hivatal palotája Rómában (Olaszország)

Rajzok: From the book Bildersaal deutscher Geschichte