Olimpiai játékok Norvégiában — Beváltották az eszmények a hozzájuk fűzött reményeket?

AZ ÉBREDJETEK! NORVÉGIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

AMIKOR száz évvel ezelőtt megalapították a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB), nagy ábrándképeket engedtek láttatni. A cél a testvériség és a béke előmozdítása volt azáltal, hogy a világ minden tájáról érkező fiatalokat négyévenként egybegyűjtsék a sportpályára minden anyagi haszon nélkül. Azt remélték, hogy a sportszerű küzdelem a népek közötti összetartást és megbékélést fogja eredményezni. Ezen az alapon élesztették fel az antikvitás olimpiai játékait a modern időkben.

Az 1896-os görögországi, athéni szerény kezdetből a nyári játékok a legnagyobb sportfesztivállá fejlődtek a világon, melyeken a jelenlevők csúcslétszáma 11 000 fő volt több mint 170 nemzetből. Az első téli játékokat a franciaországi Chamonix-ban rendezték meg 1924-ben, és mindig is a nyári játékok „kisöccseként” tartották számon. Mindazonáltal közel hetven nemzetből körülbelül kétezer sportoló gyűlt össze a téli játékokra a norvégiai Lillehammerben 1994. február 12. és 27. között.a

A testvériség és a barátság — amint azt a híres olimpiai karikák jelképezik —, valamint „az ép testben ép lélek” gondolatára úgy tűnik most nagyobb szükség van, mint valaha. Milyen szerepet játszottak ezek az eszmények a Lillehammerben tartott olimpiai játékokon?

Olimpia és nagy üzlet

A mindenre kiterjedő beszámoló a nyilvánosság roppant érdeklődését váltotta ki az olimpia iránt. Négyszer annyian jöttek a médiától, mint amennyi sportoló jelen volt Lillehammerben, és rekordnak számító, közel kétmilliárd ember követte nyomon a téli játékokat a tévéképernyőn. Így az olimpia hasznot hozó üzletté vált a nagy hatalommal bíró kereskedelmi érdekeltségek számára, a tévétársaságok és a szponzorok pedig különleges kiváltságokért és szerződésekért versengenek.

A világ minden tájáról érkező kereskedelmi és ipari megbízottak voltak jelen a játékokon Lillehammerben, és közülük sokan úgy tekintették ezt a nemzetközi tömeggyűlést, mint egy lehetőséget arra, hogy üzleti kapcsolatokat ápoljanak, szemináriumokat és konferenciákat szervezzenek. A kis- és nagyvállalkozások egyaránt látszólag határtalan alkotóképességet mutattak fel az eladásra került megszámlálhatatlan, különböző olimpiai termékben — mindenben, a kitűzőktől és a képeslapoktól kezdve a konyhai edényekig és a ruhaneműig.

A helyi lakosok számára persze teljesen a feje tetejére állt minden a játékok ideje alatt. Az olimpiai munkások, résztvevők és vezetők hatalmas áradata megkétszerezte Lillehammer lakosságát, amely általában jóval több mint húszezer lelket számlál. Ráadásul még ott volt a százezer néző naponkénti „inváziója”. Néhány helybeli inkább vakációra ment, hogy elmeneküljön a felfordulás elől, és viccesen úgy utaltak rájuk, mint „sportmenekültekre”.

Mi a helyzet a játékok és az olimpiai eszmények sportbeli oldalával?

Citius, altius, fortius

Az olimpia jelmondatával összhangban — Citius, altius, fortius (Gyorsabban, magasabban, erősebben) — egy olimpiai játékos megpróbál rekordokat dönteni és túlszárnyalni versenytársait. Ahhoz, hogy ma ezt elérjék, az olimpiai sportolók úgy találják: általában nem elég a sportot csupán a szabadidőben végzett tevékenységként űzni. Ez teljes idejű foglalkozás és megélhetés a legtöbb olimpiai sportoló számára, a reklámszerződésekből származó jövedelmük pedig jelentős mértékben függ az általuk elért eredményektől. Az eredeti amatőr sportolás eszményének utat kellett engednie a pénznek és a hivatásszerű sportolásnak.

A közönség viszont megkapja mindazt a drámát és szórakozást, amit akar. A nemrég lezajlott olimpia több rekorderedményének felállítása olyan teljesítményekről tanúskodik, amelyek még elképzelhetetlenek voltak néhány évtizeddel ezelőtt. Ez nemcsak a megnövekedett edzésmennyiségnek és nagyobb mértékű szakosodásnak tudható be, hanem a tökéletesített felszereléseknek és a jobb létesítményeknek is. A lillehammeri játékok alatt például négy világrekordot és öt olimpiai rekordot állítottak fel a férfi gyorskorcsolyázás öt versenyszámában. Az érdem egy részét az új korcsolyapálya csarnokának tulajdonították, ahol tudományos eljárásokat alkalmaztak, hogy a jeget ideálissá tegyék a hivatásos korcsolyázáshoz.

Sajnálatos, hogy néhány sportoló azáltal tűnik ki, hogy nem a „sport dicsőségére váló igazi, sportszerű szellemmel” versenyez, ahogy azt megfogadja az olimpiai esküben. Ebben az évben a téli játékokon volt néhány rosszindulatú vesztes, egyes sportolók pedig megpróbáltak versenytársaik kárára tenni. Az elmúlt években szükségessé vált a drogok és a szteroidok elleni harc. Lillehammerben egy résztvevőt hazaküldtek a nyitónapon, mivel doppingszert szedett. A játékok alatt azonban egyik sportoló tesztje sem volt pozitív.

Ami az olimpiai eszményeket illeti, néhány új megközelítési módot alkalmaztak a lillehammeri játékokkal kapcsolatban.

Környezetvédelem, segélynyújtás és béketörekvések

Egy olyan óriási szervezést igénylő rendezvény, mint amilyen az olimpia — beleértve ebbe a kiterjedt fejlesztési munkálatokat és a hulladékanyag nagyarányú felhalmozását —, „nem takarékoskodik az erőforrásokkal, és nem is környezetbarát” (Miljøspesial, a lillehammeri olimpia idejére kiadott környezetvédelmi közlöny). Rengeteg ember érezte ennek összeférhetetlenségét az olimpiai szellemmel, és azt javasolták, hogy az 1994-es téli játékokat tegyék környezetvédelmi bemutatóvá. Elfogadták ezt az ötletet, és a lillehammeri játékok kezdték magukra vonni a nemzetközi figyelmet, mint az „első »zöld« profilú olimpiai játékok”. Mit foglalt ez magában?

Úgy mérlegelték az új sportterületek elhelyezését, kialakítását és hosszú távú működtetését, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a környezetet érő káros hatásokat. Minden területen nagymértékben környezetbarát és újra hasznosítható anyagokat alkalmaztak, például fát, követ és papírtáblákat, valamint magas környezetvédelmi mércéket állítottak fel az összes szponzornak és szállítónak. Az épületeken belül mindenütt tilos volt a dohányzás.

Az olimpiai célok figyelembevétele szintén oda vezetett, hogy létrehozták a Lillehammeri Olimpiai Segítség segélyalapítványt. Azzal kezdték, hogy gyűjtést szerveztek a bosznia-hercegovinai Szarajevóban — a korábbi olimpiai városban — élő gyermekek megsegítésére, és ezt később kiterjesztették a világ minden fiatal háborús áldozatának támogatására. Ez a tevékenység óriási lendületet kapott, miután az egyik aranyérmes versenyző az egyik versenyszámban szerzett győzelméért kapott összes pénzjutalmát (körülbelül 30 000 dollár) felajánlotta támogatásul. A kezdeményezők abban reménykednek, hogy az Olimpiai Segítség folytatni fogja működését a további játékok folyamán.

A galambok szabadon engedése, mely az olimpia nyitóünnepségének szokásos szertartása, egy csendes békeüzenetet küldött a világ felé. A béke eszményét továbbra is a középpontba állították az 1994-es téli játékokkal kapcsolatban, mivel a NOB elnöke, a katalán Juan Antonio Samaranch ismételten beszélt arról, hogy legyen béke a földön minden ember számára.

Eszmények, amelyek valósággá válnak

Az olimpiai eszmények azt a vágyat tükrözik vissza, amely mélyen gyökerezik az emberekben — ez a testvériség, a béke, az igazságosság, az öröm, valamint a fizikai és elmebeli egészség iránti vágy. Ebben az évben a téli játékok elnyerték az emberek dicséretét, mivel visszahozták a figyelem középpontjába az olimpia eredeti céljait, és úgy beszéltek az eseményről, mint „a valaha tartott legjobb téli olimpiai játékokról”. Mindazonáltal az olimpiai mozgalom újból megbukott az eszményeit illetően.

A tekintély és az üzleti szellem igyekezett diadalmaskodni a sport alapvető eszményein. A mérkőzés gyakran megfeszített versennyé vált, ami egoizmust és nacionalizmust szült a testvériség és a megbékélés helyett.

Van mód arra, hogy az olimpiai törekvések valóra váljanak? A Biblia megmutatja, hogy az eszményi világ elérésére tett emberi erőfeszítések kudarcot vallanak. Isten Királysága azonban hamarosan tevékenykedni kezd és tökéletes, paradicsomi állapotokat hoz a földre (Jeremiás 10:23; 2Péter 3:13). Egy ilyen világ nem a sport fejlődésén és nem is az olimpiai alapelvekhez és hagyományokhoz való lojalitáson nyugszik, hanem a Teremtő iránti igazi odaadáson. Pál apostol ezt mondta: „A test gyakorlásának ugyanis van némi haszna, de az Isten iránti odaadás mindenre hasznos, mivel magában foglalja mind a jelenlegi, mind az eljövendő élet ígéretét.” Ezért ma azok, akik gyakorolják magukat „az Isten iránti odaadásban, mert ez a cél[juk]”, valóban ép testben ép léleknek fognak örvendeni ennek eredményeképpen (1Timótheus 4:7, 8, NW).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 26. oldalon]

Az olimpia vallási kavarodása

Az olimpiai játékok a görög vallásban gyökereznek. Zeusz, a görög főisten tiszteletére rendezett vallási ünnep nyomán jöttek létre. A modern játékok különböző vonásai vallásosságot sugároznak: az olimpiai zászlónak rendezett ünnepélyes rítusok, a „szent” láng és az olimpiai eskü. A játékok megnyitóján énekelt, közel százéves görög himnuszt norvég nyelvre fordították le a lillehammeri nyitóünnepségre. Ennek az olimpiai himnusznak erőteljes, vallásos mellékértelme van. Zeuszhoz intézett himnusznak gondolják. A szöveg a következő kijelentéseket foglalja magában: „Antikvitás halhatatlan szelleme, / Az igaz, a szép és a jó Atyja, / Ereszkedj le, jelenj meg, áraszd ránk fényedet / . . . Adj életet és lendületet ezeknek a nemes játékoknak! / . . . A nemzetek mind összesereglenek, hogy imádjanak téged, / Ó, antikvitás halhatatlan szelleme!”

A norvégiai evangélikus egyház saját olimpiai bizottságán keresztül nagyszabású zenei és vallási programot szervezett. Az összes főbb egyházi szervezet képviselte magát a vallásköziség egy nagyszabású tervében. A hivatalos olimpiai káplán és a nemzetközi ökumenikus lelkészek közössége elérhető volt a lillehammeri olimpiai faluban.

[Képek a 24., 25. oldalon]

Fent: Gyorskorcsolyázó az aranyéremért küzd a tízezer méteres versenyben

Középen: A síakrobatika új olimpiai versenyszámként szerepelt

Lent: Lesiklóverseny — a sebesség több mint 120 kilométer/óra

[Forrásjelzés]

Fotók: NTB