Ahogyan az érzésekkel bánhatunk

JELENLEG gondozol egy súlyosan beteg, szeretett hozzátartozót? Ha igen, lehet, hogy némileg zavaró és ijesztő érzelmeket tapasztalsz magadban. Mit tehetsz? Figyeld meg azt, hogy milyen érzésekkel küszködik néhány gondozó, és azokat a gyakorlatias javaslatokat is figyeld meg, amelyek segítettek nekik megállni a helyüket.

Zavarba jönnek. Olykor előfordul, hogy egy beteg személy viselkedése zavarba hoz mások előtt. Ám ha elmagyarázod a barátoknak és a szomszédoknak, hogy a szeretett hozzátartozódnak milyen jellegű a betegsége, az segíthet nekik megérteni a helyzetet, és talán még arra is indítja őket, hogy „rokonérzelműek” és türelmesek legyenek (1Péter 3:8). Amennyiben lehetséges, beszélj más családokkal, amelyek a tiédhez hasonló helyzetben vannak. Lehet, hogy kevésbé érzed magad zavarban, ha tapasztalatokat cseréltek. Zsuzsa kifejti, hogy neki mi segített: „Annyira sajnáltam az édesapámat, hogy ez felülmúlt minden zavarba ejtő érzést. És a humorérzéke is segített.” Igen, a beteg és az őt gondozó személyek részéről megnyilvánuló humorérzék az idegesség feloldásának csodálatos módja. (Vö. Prédikátor 3:4.)

Félelem. Ha nem ismered a betegséget, akkor az szörnyen ijesztő lehet. Amennyiben lehetséges, kérj szakszerű tanácsot azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatsz a betegség előrehaladtával. Tanuld meg, hogy olyan körülmények között miként kell gondoskodni a betegről. Elzának az volt a legfontosabb tényező a félelem kezelésében, hogy beszélt más gondozókkal, valamint az otthonban dolgozó ápolónőkkel arról, hogy mire számíthat a beteg állapotának súlyosbodása folyamán. Jeanny ezt tanácsolja: „Nézz szembe a félelemérzéseiddel, és tartsd őket ellenőrzés alatt. Az attól való félelem, hogy mi történhet, gyakran rosszabb a valóságnál.” Dr. Ernest Rosenbaum azt javasolja, hogy bármi okozza is a félelemérzéseidet, azokról „rögtön akkor beszélni kell, amikor jelentkeznek”. (Vö. Példabeszédek 15:22.)

Bánat. Nem könnyű kezelni a bánatot, különösen akkor nem, ha abban a helyzetben vagy, hogy gondozol valakit. Talán bánkódsz amiatt, hogy elveszíted a beteg, szeretett hozzátartozód társaságát, főleg ha már nem tud beszélni, nem érti meg világosan a dolgokat, vagy nem ismer meg. Lehet, hogy mások nem könnyen értik meg az effajta érzéseket. Ha beszélsz a bánatodról egy megértő baráttal, aki türelmesen és együttérzőn végighallgat, az elhozhatja a megkönnyebbülést, melyre oly nagy szükséged van (Példabeszédek 17:17).

Harag és bosszúság. Amikor valaki egy súlyosan beteg személyt gondoz, akinek a viselkedése időnként talán nehézséget okoz, akkor ezek természetes reakciók. (Vö. Efézus 4:26.) Ismerd fel, hogy gyakran a betegség, és nem a beteg felelős a gyötrelmet okozó viselkedésért. Lucy így emlékszik vissza: „Amikor igazán dühbe gurultam, a végén könnyekre fakadtam. Aztán igyekeztem emlékeztetni magam a beteg állapotára és betegségére. Tudtam, hogy a betegnek szüksége van a segítségemre. Ez segített abban, hogy folytassam.” Az effajta éleslátás ’hosszútűrővé tehet’ (Példabeszédek 14:29; 19:11).

Bűntudat. A bűntudat érzése gyakori a gondozók között. Viszont biztos lehetsz benne, hogy fontos, de ugyanakkor nagyon nehéz munkát végzel. Fogadd el azt a tényt, hogy nem mindig fogsz tökéletesen reagálni a szavaidban vagy a tetteidben. A Biblia erre emlékeztet bennünket: „mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni” (Jakab 3:2; Róma 3:23). Ne engedd, hogy a bűntudat érzése megakadályozzon abban, hogy most pozitív lépéseket tegyél. Ha mérges vagy amiatt, amit mondtál vagy tettél, minden valószínűség szerint azt fogod tapasztalni, hogy ha azt mondod: „Bocsánat”, mind te, mind a beteg jobban fogjátok érezni magatokat. Egy férfi, aki egyik beteg rokonát gondozta, ezt a tanácsot adta: „Tedd meg a körülményeidhez képest a tőled telhető legtöbbet.”

Depresszió. A depresszió nagyon gyakori — és érthető — azokban a családokban, ahol valakinek a súlyos betegségével küzdenek. (Vö. 1Thessalonika 5:14.) Egy gondozó, aki depresszióban szenved, elmagyarázza, hogy eddig mi segített neki: „Sokan köszönetet mondanak a gondoskodásért. Mindössze néhány buzdító szó is lendületet adhat ahhoz, hogy tovább folytasd, amikor nagyon fáradt, illetve depressziós vagy.” A Biblia kijelenti: „Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja” (Példabeszédek 12:25, Újfordítású revideált Biblia). Lehet, hogy mások nem mindig érzik meg, hogy buzdításra van szükséged. Ezért időnként lehet, hogy először nyíltan ki kell fejezned ’szíved aggodalmát’ ahhoz, hogy buzdító „jó szót” kapj másoktól. Ám ha a depresszió érzései nem múlnak el, vagy súlyosabbá válnak, ajánlatos lehet orvoshoz fordulnod.

Tehetetlenség. Talán tehetetlennek érzed magad a gyöngítő betegséggel szemben. Fogadd el a valós helyzetedet. Ismerd el a korlátaidat — a beteg egészségi állapotát nem te irányítod, de együtt érző gondoskodást nyújthatsz. Ne várj el tökéletességet magadtól, a betegtől vagy a segítőidtől. A kiegyensúlyozott megközelítés nemcsak a tehetetlenség érzésén, de a munka terhén is könnyít. Sokan, akik gondozták egyik szeretett hozzátartozójukat, bölcsen ezt a tanácsot adják: tanulj meg egyszerre csak egy nappal szembenézni (Máté 6:34).

[Oldalidézet a 8. oldalon]

„Nézz szembe a félelemérzéseiddel, és tartsd őket ellenőrzés alatt. Az attól való félelem, hogy mi történhet, gyakran rosszabb a valóságnál.”

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Buzdító szavak a gondozóktól

„NE EMÉSZD magad amiatt, hogy negatív gondolataid vannak magadról. Ilyen körülmények között ez normális dolog. Semmi esetre sem szabad elfojtanod az érzéseidet. Avass a bizalmadba valakit azzal kapcsolatban, hogy mit érzel, és ha tudsz, tarts egy kis pihenőt — menj el egy időre —, hogy felfrissültnek érezhesd magadat” (Lucy, akinek egy klinikán a munkájába beletartozik, hogy számos gondozót és beteget támogat).

„Ha vannak olyan családtagok vagy barátok, akik elérhetők és készségesek, hagyd, hogy segítsenek. Létfontosságú megosztanod a terhet másokkal” (Zsuzsa, aki az édesapját ápolta, mielőtt az Hodgkin-kórban elhunyt).

„Tanuld meg ápolni a humorérzéket” (Mária egy kedves barátnőjének az ápolásában segített, aki rákban halt meg).

„Maradj erős szellemileg. Közeledj Jehovához, és szüntelenül imádkozz (1Thessalonika 5:17; Jakab 4:8). Ő a szelleme, a Szava, földi szolgái és ígéretei által gondoskodik segítségről és vigaszról. Próbálj meg annyira szervezett lenni, amennyire csak tudsz. Például segítséget jelenthet, ha időtervet készítesz a gyógyszerbevételről, és névsort írsz azokról, akik segíteni tudnak” (Hjalmar, aki haldokló sógorát gondozta).

„Tudj meg mindent, amit csak lehet, a beteg személy betegségének természetével kapcsolatban. Ez aztán segíteni fog abban, hogy tudd, mit várhatsz el a betegtől és magadtól, és hogy hogyan kell gondozni a betegedet” (Joan, akinek a férje Alzheimer-kórban szenved).

„Légy tisztában azzal, hogy előtted már mások is megállták a helyüket, és hogy Jehova tud segíteni abban, hogy megálld a helyedet, bármi történjék is” (Jeanny, aki a férjéről gondoskodott, mielőtt az meghalt).

[Kép a 8. oldalon]

Ahhoz, hogy csillapítsd félelmedet, deríts ki a betegségről annyit, amennyit csak tudsz

[Kép a 9. oldalon]

Nagy megkönnyebbülést hozhat, ha beszélsz egy megértő baráttal