Törődés a gondozóval — Ahogyan mások segíthetnek

„LAWRIE és én már hosszú ideje, 55 éve vagyunk házasok, és micsoda boldog évek voltak ezek! Hacsak lehetőségem lett volna rá, hogy otthon tartsam, megtettem volna. De az egészségi állapotom romlani kezdett. Végül intézkednem kellett, hogy szociális otthonba menjen. Számomra szinte már túl sok az az érzelmi fájdalom, amit ennek kimondása jelent. Szeretem és mélységesen tisztelem őt, és amilyen sűrűn csak tudom, meglátogatom. Fizikailag képtelen vagyok ennél többet tenni” (Annaa, 78 éves asszony, aki több mint 10 éven át gondozta Alzheimer-kórban szenvedő férjét, és aki az elmúlt 40 év során Down-kórban szenvedő lányukat is gondozta).

Anna esete semmiképpen sem rendkívüli. A Brit-szigeteken készült egyik felmérés feltárta, hogy „némelyik korosztályban (a 40-es és 50-es éveikben járók között) minden második nő gondozó”. Amint azt korábban már tárgyaltuk, időnként elviselhetetlennek tűnhetnek a felkavart érzelmek és a nehézségek, amelyekkel a gondozók szembenéznek.

„Én úgy gondolom, hogy a gondozóknak legalább az 50 százaléka a gondozás első évében depresszióba esik” — jelenti ki dr. Fredrick Sherman, az Amerikai Geriátriai Társulat munkatársa. Az olyan idősek számára, mint amilyen Anna, számottevően megnehezítheti a helyzet kezelését az, hogy nekik maguknak is fogy az erejük, és romlik az egészségük.

Ahhoz, hogy segítsünk a gondozóknak megküzdeni felelősségeikkel, tudatában kell lennünk a szükségleteiknek. Mik ezek a szükségletek, és hogyan tudunk reagálni ezekre?

A gondozóknak szükségük van arra, hogy beszéljenek

„Meg kell szabadulnom a terheimtől” — mondta egy asszony, aki haldokló barátnőjének a gondozásában segített. Amint az előző cikk rámutatott, gyakran könnyebben lehet szembenézni és megküzdeni a gondokkal, ha az ember meg tudja beszélni azokat egy megértő baráttal. Sok gondozó, aki úgy érzi, hogy a helyzet foglya, úgy találja, hogy ha beszél a helyzetéről, az segít tisztázni az érzéseit, és könnyíteni a felgyülemlett nyomáson.

„Nagyra értékeltem, amikor a barátaink rájöttek, hogy mindkettőnknek szükségünk van erkölcsi támogatásra” — emlékszik vissza Jeanny arra az időre, amikor férjét gondozta. Elmagyarázza, hogy akik gondoskodnak valakiről, azoknak buzdításra van szükségük, és időnként arra, hogy valakinek a vállán kisírhassák magukat. Hjalmar, aki beteg sógorának az ápolásában segített, egyetért ezzel: „Szükségem volt valakire, aki meghallgatja a félelmeimet és a gondjaimat, és megérti, hogy mit érzek.” Egyik bizalmas barátjával kapcsolatban Hjalmar még hozzáfűzi: „Nagyon jó volt meglátogatni, még ha csak egy fél órára is. Meghallgatott. Tényleg törődött velem. Utána felfrissültnek éreztem magam.”

A gondozók óriási buzdítást meríthetnek abból, ha van egy megértő hallgatójuk. „Legyen . . . gyors a hallásra, késedelmes a szólásra” — tanácsolja bölcsen a Biblia (Jakab 1:19). A The Journals of Gerontology című folyóiratban megjelent egyik beszámoló rámutatott, hogy „sokszor már az is elég ahhoz, hogy nagy megkönnyebbülést szerezzenek, ha tudják, hogy elérhető a támogatás”.

A halló fül és az erkölcsi támogatás mellett azonban mire van még szükségük a gondozóknak?

Gyakorlati segítség nyújtása

„A beteg és a család minden olyan módból hasznot merít, amellyel szeretetet és buzdítást lehet kifejezni” — jegyzi meg dr. Ernest Rosenbaum. Először is ilyen „szeretetet és buzdítást” lehet kifejezni egy személyes látogatás vagy egy telefonhívás során, illetve egy (lehetőség szerint virág vagy más ajándék kíséretében küldött) rövid üzenetben.

„Vigasztaló volt, amikor a barátaink rövid látogatásokat tettek nálunk” — emlékszik vissza Zsuzsa arra a támogatásra, amelyet a családja kapott, amikor az édesapja Hodgkin-kórban haldoklott. Majd így folytatja: „Az egyik barátnőm fölvette a telefont, segített a mosásban, és mindannyiunk ruháját kivasalta.”

A gondozók támogatása konkrét és kézzelfogható segítséget foglalhat magában, és kell is hogy magában foglaljon. Elza így idézi fel: „Hasznosnak találtam, amikor a barátaink gyakorlati segítséget ajánlottak fel. Nem csupán azt mondták: »Ha bármikor tehetek érted valamit, csak szólj.« Inkább azt mondták: »Vásárolni megyek. Mit hozhatok neked?« vagy »Gondozhatom a kertedet?« vagy »Ráérek üldögélni a beteggel és olvasni neki.« És amit még gyakorlatiasnak találtunk, hogy úgy intéztük, hogy a látogatók hagyjanak írott üzeneteket egy jegyzetfüzetben, ha beteg barátnőm fáradt volt, vagy aludt. Ez mindannyiunknak sok-sok örömet szerzett.”

A konkrét segítség felajánlása számos házimunka bármelyikét magában foglalhatja. Róza kifejti: „Nagyra értékeltem, ha segítettek az ágyazásban, a beteg leveleinek megírásában, a beteget látogató személyekkel való foglalkozásban, a gyógyszerek beszerzésében, a hajmosásban és fodrászkodásban, valamint a mosogatásban.” A család és a barátok azzal is segíthetnek a gondozónak, ha felváltva gondoskodnak az étkezésekről.

Ahol helyénvaló, ott az is gyakorlatias lehet, ha az ápolás alapvető területein nyújtunk segítséget. Például a gondozónak segítségre lehet szüksége a beteg etetésében vagy mosdatásában.

A betegség kezdetén talán gyakorlati segítséget nyújtanak az aggódó családtagok és barátok, de mi a helyzet akkor, ha a betegség hosszú lefolyású? Ha belemerülünk saját, zsúfolt időtervünkbe, akkor könnyen elkerülheti a figyelmünket a folyamatos — és esetleg felgyülemlő — nyomás, amellyel a gondozók szembenéznek. Milyen szomorú lenne, ha hanyatlana a segítség, melyre oly nagy szükség van!

Amennyiben ez történik, tanácsos lehet a gondozó számára, ha összehívja a családot egy összejövetelre, hogy megtárgyalják a beteg gondozását. Gyakran igénybe lehet venni azoknak a barátoknak és rokonoknak a segítségét, akik jelezték, hogy szívesen segítenek. Ezt tette Zsuzsa és a családja. „Amikor felmerültek bizonyos szükségletek, visszaemlékeztünk azokra, akik felajánlották a segítségüket, és felhívtuk őket — meséli. — Úgy éreztük, megkérhetjük őket, hogy segítsenek.”

Biztosítsuk nekik a pihenést

A The 36-Hour Day (36 órás nap) című könyv ezt írja: „Elengedhetetlenül fontos mind önnek [a gondozónak], mind neki [a betegnek], hogy rendszeres időközönként »elmenekülhessen« a krónikus beteg személy 24 órán át tartó gondozásától . . . A pihenés, távol a [beteg] gondozásától, az egyik legfontosabb dolog, amit megtehet annak érdekében, hogy tovább folytathassa valakinek a gondozását.” Vajon egyetértenek ezzel a gondozók?

„Feltétlenül — válaszolja Mária, aki egy rákban haldokló, bizalmas barátnőjének a gondozásában segített. — Időről időre szükségem volt »egy kis nyugalomra«, és arra, hogy egy időre valaki átvegye a gondozását.” Joan, aki Alzheimer-kórban szenvedő férjét gondozza, ugyanezen a véleményen van. „Az egyik dolog, amire a legnagyobb szükségünk van, az, hogy időről időre pihenjünk” — jegyzi meg.

De hogyan juthatnak hozzá a pihenéshez, amely mentes a felelősségeik nyomásától? Jennifer, aki idős szüleinek a gondozásában segített, említést tesz arról, hogy ő miként könnyebbült meg: „A család egyik barátja néha egy napra vigyázott anyukára, hogy pihenhessünk.”

Azzal is pihenésről gondoskodhatsz a gondozó számára, ha felajánlod, hogy elviszed a beteget egy időre, amennyiben ez megvalósítható. Joan ezt mondja: „Felfrissítőnek találom, amikor valaki elviszi a férjemet, és hébe-hóba magamban lehetek.” Másrészt lehet, hogy a beteg otthonában tölthetsz el vele valamennyi időt. Bármelyikről legyen is szó, tedd lehetővé a gondozó személy számára, hogy hozzájusson a kikapcsolódáshoz, amelyre oly nagy szüksége van.

Emlékezz azonban arra, hogy a gondozóknak nem mindig könnyű pihenőt tartaniuk. Talán bűntudatot éreznek amiatt, hogy távol vannak szeretett hozzátartozójuktól. „Nem könnyű elmenekülni a helyzet elől, és kikapcsolódással vagy pihenéssel foglalni el magadat — ismeri be Hjalmar. — Úgy éreztem, hogy mindig ott akarok lenni vele.” De nagyobb elmebeli békét tapasztalt, ha olyankor tartott pihenőt, amikor a sógora a legkevesebb figyelmet igényelte. Mások intézkedtek, hogy a szeretett hozzátartozójuknak néhány órára egy felnőtteknek való napközi otthonban viseljék gondját.

Mindenféle betegség vége

Biztos, hogy óriási felelősséget jelent egy súlyosan beteg, szeretett hozzátartozó gondozása. Mindemellett nagyon kielégítő lehet, és megelégedésül szolgálhat. A kutatók, valamint a gondozók a megerősödött családi és baráti kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt. A gondozók mindig új tulajdonságokat és képességeket tanulnak. Sokan szellemi előnyöket is tapasztalnak.

Ami a legfontosabb, a Biblia rámutat, hogy Jehova és Fia, Jézus Krisztus a legegyüttérzőbb gondozó. A bibliai prófécia biztosít bennünket arról, hogy mindenféle betegség, szenvedés és halál vége közvetlen közel van. Rövidesen az ember törődő Teremtője örök élettel jutalmazza meg a föld igazságos lakosait egy tökéletesen egészséges új világban — amelyben „nem mondja a lakos: beteg vagyok!” (Ésaiás 33:24; Jelenések 21:4).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 11. oldalon]

A beteg személy jólléte közvetlenül függ a te jóllétedtől

[Oldalidézet a 12. oldalon]

A jó barátok támogatása sokat segít abban, hogy folyamatosan átsegítsen a legnehezebb időszakokon

[Kiemelt rész a 12. oldalon]

A gondozás kielégítő lehet

„KIELÉGÍTŐ? — tűnődhetnek el néhányan. — Hogy lehet az?” Kérünk, figyeld meg, hogy a következő gondozók mit mondtak az Ébredjetek!-nek:

„Ha valaki lemond a saját törekvéseiről és vágyairól, az nem jelenti azt, hogy kevésbé boldog. »Jobb adni, mint venni« (Cselekedetek 20:35). Nagyon kielégítő lehet gondozni valakit, akit szeretsz” (Joan).

„Hálás voltam, hogy segíthettem a nővéremnek és a sógoromnak, amikor nagy szükségük volt rá — anélkül, hogy vissza tudták volna fizetni. Közelebb hozott bennünket egymáshoz. Remélem, hogy egy napon felhasználhatom az ebből szerzett tapasztalatot, hogy segítsek valaki másnak, aki hasonló helyzetben van” (Hjalmar).

„Amint azt többször is mondtam beteg barátnőmnek, Bettinek, jóval többet kaptam, mint amennyit adtam. Együttérzést és türelmet tanultam. Megtanultam, hogy még a legnehezebb körülmények között is lehet pozitív magatartást tanúsítani” (Elza).

„Erősebb személy lettem. Még jobban megismertem, hogy milyen naponta Jehova Istenre támaszkodni, és milyen az, amikor kielégíti a szükségleteimet” (Jeanny).

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

Amikor meglátogatsz egy gondozót

• Hallgass beleéléssel

• Szívből dicsérd meg

• Ajánlj fel konkrét segítséget

[Képek a 10. oldalon]

Támogasd a gondozókat azáltal, hogy bevásárolsz és főzöl helyettük, vagy segítesz nekik a beteg gondozásában