Vadászgepárd — A leggyorsabb macska
AZ ÉBREDJETEK! KENYAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
A FORRÓ levegő mozdulatlanul állt a napsütötte szavanna fölött. Látcsövünket egy csorda Thomson-gazellára szegeztük; aranycsíkos horpaszuk ragyogott a lenyugvó napból áradó utolsó fénysugaraktól. Nem messze, egy termeszdombon gubbasztva egy másik megfigyelő is a gazellák felé meresztette szemét. Egy pöttyös macska volt a kölykeivel. Aranysárga szeme feszülten tanulmányozta a jelenetet. Izmai hirtelen megfeszültek, lassan felemelkedett, és a csorda irányába indult. Úgy látszott, hogy a kölykei tudják, hogy várniuk kell, amíg visszatér.
A kis bokrok és a hosszú fűcsomók mögött rejtőzködve, óvatosan haladt előre. Mozdulatai könnyedek és magabiztosak voltak. Amikor zsákmányát 200 méterre megközelítette, hirtelen megmerevedett. Az egyik gazella felnézett, és abba az irányba bámult, ahol a macska volt; majd folytatta az evést. A macska megint közeledett. Ötven méternél is közelebb került a gyanútlan állatokhoz, mielőtt úgy döntött, hogy futásnak ered. Mint amikor az összeszorított rugót elengedik, a macska előretört az elhalványuló fényben. A gazellacsorda minden irányba szétszaladt, ám a macska nem vette le tekintetét kiszemelt zsákmányáról. Átszáguldott a síkságon, megközelítve a gyors lábú gazellát.
A rémült állat cikcakkban szaladt, hogy kijátssza üldözőjét, ám kitérő manőverei nyomába sem léphettek a villámgyors macska mozgékonyságának. Azután úgy egy méterre a prédától a macska kinyújtotta mellső mancsát, hogy felbuktassa leendő áldozatát. Abban a pillanatban a macska kissé megbotlott. A gazella egy szempillantás alatt eltűnt.
A lihegő vadászgepárd lassítva megállt, leült, és éhes kölykei felé tekintett. Elképedve néztem a feleségemre. Épp az imént voltunk szemtanúi a bámulatos vadászgepárd őrült sebességének.
Gyors macska
A vadászgepárd tényleg szélsebesen tud futni. Hihetetlen, hogy álló helyzetből mindössze két másodperc alatt körülbelül 65 kilométeres óránkénti sebességre fel tud gyorsítani! Még a 110 kilométeres óránkénti sebességet is el tudja érni! Ő a szárazföld leggyorsabb állata. Hasonlításképpen: egy versenyló kicsivel több mint 70 kilométeres óránkénti sebességet tud elérni, egy agár pedig mintegy 65 kilométeres óránkénti sebességgel tud sprintelni. A vadászgepárd azonban csak rövid távon tudja tartani bámulatos sebességét.
A vadászgepárdnak karcsú teste, hosszú, vékony lábai és ruganyos, ívelt háta van. Hosszú, pöttyös farka egyensúlyban tartja őt, amikor a nagy sebességnél bedől és fordul. Amikor teljes sebességgel száguld, több mint 6 méteres lépésekkel képes szökkenni. Ehhez a gyorsasághoz az egyik segítség, hogy különleges lába van: inkább hasonlít a kutya lábára, mint a macskáéra. Karmai segítségével a nagyobb tapadás érdekében belekapaszkodik a földbe.
Pöttyös szépség
A vadászgepárd pofája kétségtelenül egyedülálló és szép. Két finom, fekete vonal húzódik lefelé a szemétől a szájszögletéig, melytől a macska szomorúnak, majdhogynem szánalmasnak néz ki. Apró, egyszínű pöttyös bundája rövid, a testén gyakran világos vörösesbarna, a hasán viszont fehéres. A kölykök sokkal sötétebbek születéskor, és sűrű, hosszú, kékesszürke szőrű sörényük van, mely nyakuktól a farkukig tart.
A vadászgepárd ciripelő, vagy egy madár csiripeléséhez hasonló hangot ad ki. Ezt még két kilométeres távolságban is lehet hallani, és arra használja, hogy a kicsinyeivel és más vadászgepárdokkal kommunikáljon.
A vadászgepárd természete macskatársaiéhoz, az oroszlánéhoz és a leopárdéhoz képest szelíd és békés. Amikor elégedett, úgy dorombol, mint egy nagy házimacska. Könnyen alkalmazkodik az ember jelenlétéhez, sőt már szelídítettek is meg vadászgepárdot. De természetesen nem házimacska. Teljesen kifejlett állapotban 45 kilogrammot vagy még többet nyom, éles fogai és karmai pedig veszélyes állattá teszik — olyanná, amellyel óvatosan kell bánni.
A vadászgepárd nem születik a vadászás képességével, hanem az anyukájának alaposan meg kell tanítania őt erre. Ha egy kölyök fogságban nevelkedik, hiányozni fog belőle az a képesség, hogy lopakodni tudjon, és el tudja ejteni a zsákmányát. Amikor az anyukával együtt esznek a kölykök, ezt békésen teszik, nem civakodnak és nem verekszenek, ahogyan az az oroszlánok között megszokott. A vadászgepárdok még arról is ismertek, hogy a száraz területeken lédús dinnyét esznek.
Az afrikai vadvédelmi területeken a turistákat bámulatba ejti, hogy ezek a békés macskák mennyire nem félnek. Nem szokatlan egy kifejlett vadászgepárdtól, hogy a turisták mikrobuszának árnyékába húzódjon, vagy felugorjon a motorháztetőre, és a szélvédőn keresztül meressze a szemét a meglepődött, s gyakran megrémült utasokra.
Szülői macskagondozás
A nőstény vadászgepárd hat pici kölyköt szülhet egyszerre. Bátran védi, és jól elrejtett helyen tartja őket, életük első néhány hónapjában gyakran költöztetve őket. Ám a vadászgepárdmamák azon erőfeszítése ellenére, hogy megvédjék kicsinyeiket, úgy látszik, hogy a kölyköknek csak az egyharmada éli meg a felnőttkort.
A vadászgepárdmamának nem könnyű feladat gondoskodni a vadászgepárdkölykökből álló családról. A kölykök tele vannak energiával, és rendkívül játékosak. Sokszor odalopakodnak pihenő anyjuk farkához, és lecsapnak rá, amint a mama a macskák jellemző módján suhintgat a farkával. A kölykök birkóznak, harapdálják és üldözik egymást, s gyakran megfeledkeznek a ragadozók részéről jövő, állandóan fenyegető veszélyről.
A vadászt vadásszák
A vadászgepárdnak sok ellensége van a vadonban, köztük az oroszlán, a leopárd és a hiéna. A vadászgepárd legádázabb ellensége azonban az ember. Pompás, pöttyös bundáját igen nagyra becsülik ruhának, szőnyegnek és trófeának. Ezt a fürge lábú állatot csapdába ejtették, és sportszerű vadászatra képezték ki. Mivel a vadászgepárd fogságban nem hajlandó szaporodni, a fennhatósága alá tartozó terület végső határáig üldözték, csak hogy kielégítsék ezt az igényt. Természetes lakóhelyének az elvesztése szintén nyomást gyakorol a vadászgepárdra, úgyhogy Kelet-Afrikában ma főleg a vadvédelmi területeken található meg.
Becslések szerint 1900-ban 100 000 vadászgepárd volt 44 országban. Ma már talán csak 12 000 maradt életben 26 országban, többnyire Afrikában. Az emberek erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megvédjék ezt a gyönyörű, pöttyös macskát, melynek száma mégis tovább csökken.
Egyesek úgy vélik, hogy a vadászgepárdot talán nem fogják megvédeni a kipusztulástól. Megnyugtató azonban az a tudat, hogy közeledik az idő, amikor az ember teljesen el fogja fogadni az Istentől kapott felelősségét, hogy ’uralkodjon a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon’, gondozza és védje őket (1Mózes 1:28). Csak akkor lesz teljesen biztosítva, hogy az olyan gyönyörű macskák, mint amilyen a vadászgepárd, örökre gyönyörködtetni fogják a föld lakóit.