Fiatalok kérdezik:

Hogyan tudok boldogulni a szüleim nélkül?

„Én három-, nővérem pedig négyéves volt, amikor szüleim elváltak. A bíróságon harcoltak azért, hogy melyiküknél helyezzenek el bennünket, s végül anyukámhoz kerültünk. Mikor azonban hétéves voltam, a nővéremmel úgy határoztunk, hogy apához megyünk lakni” (Horacio).

NÉHÁNY évvel később Horacio apja és apjának az élettársa elmentek — Horaciót és nővérét a sorsára hagyták. Horacio így emlékszik vissza: „Így lettem 18 évesen családfő abban a családban, ahol én, a 19 éves nővérem és a 12 éves féltestvérem élt, aki úgy döntött, hogy velünk marad.”

Mint ahogyan egy korábbi cikka feltárta, a világon több millió fiatal kerül olyan helyzetbe, hogy szülő nélkül marad. Horacióhoz hasonlóan vannak olyan fiatalok, akiket a sorsukra hagytak. Mások viszont a halál miatt vesztették el szüleiket, vagy háborúk, illetve természeti katasztrófák választották el őket egymástól. Bármi legyen is a helyzet, nehéz és lelki megrázkódtatással járó élmény lehet szülők nélkül lenni. És ez a helyzet hatalmas felelősségeket róhat rád.

„Ki fog gondot viselni rám?”

Hogy mennyire sikerül felülkerekedned a nehézségeken, az nagyrészt azon múlik, hogy hány éves vagy, és milyenek a körülményeid. Nyilván sokkal nehezebb a helyzet, ha még a gyermekéveidben vagy tizenéves korod elején jársz. Még ekkor is lehet, hogy nem maradsz teljesen egyedül. Talán egy nagybácsi, nagynéni vagy egy idősebb fiú- vagy lánytestvér hajlandó magához venni téged.

Jehova Tanúi az imádatuk részének tekintik az árvákról és az özvegyekről való gondoskodást (Jakab 1:27; 2:15–17). És gyakran a gyülekezetben levő személyek nyújtanak segítséget. Horacio és testvérei például Jehova Tanúival tanulmányozták a Bibliát, és eljártak az összejöveteleikre. Ott találkoztak egy keresztény családdal, amely kezdett segíteni nekik kilábalni nehéz helyzetükből. „Mennyire hálás vagyok Jehovának a naponként megmutatkozó vezetéséért és szerető törődéséért! — mondja Horacio. — Az az áldás ért bennünket, hogy a gyülekezetben egy nagyon szellemi beállítottságú család segített nekünk, ahol korunkbeli fiatalok is voltak. Szinte örökbe fogadtak bennünket, és így életünkben akkor először éreztük úgy, hogy része vagyunk egy családnak, amelyre számíthatunk.”

De nem minden fiatal ilyen szerencsés. Az Egyesült Nemzetek Gyermekvédelmi Alapjának egyik beszámolója ezt írja: „Néha az egyedül élő gyermekeket olyan családok veszik magukhoz, amelyek fizikailag bántalmazzák őket, úgy dolgoztatják őket, hogy nem adnak nekik ezért semmit, vagy nem adják meg nekik a lehetőséget az előrehaladásra, prostituáltaknak használják őket, sőt még rabszolgasorba is döntik őket.” Ha tehát van valaki, aki viszonylag jól viseli a gondodat, legyél hálás.

Az biztos, hogy szörnyű veszteség, ha nem a szüleiddel élsz. És talán természetedből fakadóan neheztelsz azért, hogy nincsenek veled, hogy a gondodat viseljék. Az pedig csak növelheti a felháborodottságodat, ha egy rokon vagy idősebb testvér mondja meg, mit csinálj. De ne azokra neheztelj, akik megpróbálnak gondot viselni rád. A Biblia ezt mondja: „a harag ne ragadjon téged csúfkodásra . . . Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz” (Jób 36:18, 21). Emlékezz a Bibliában szereplő fiatalasszonyra, Eszterre. Árvaként idősebb unokatestvére, Márdokeus nevelte fel. Bár nem a természet szerinti szülője volt, Márdokeus ’parancsot adott neki’, melynek Eszter engedelmeskedett még akkor is, amikor már felnőtté vált (Eszter 2:7, 15, 20). Próbálj meg engedelmeskedni és legyél együttműködő. Ez nagyban csökkenti a feszültségeket, és minden érdekeltnek megkönnyíti az életét.

Családi felelősség

Ha van idősebb testvéred, vagy ha már te magad is elég idős vagy, talán meg lehet oldani, hogy te és a testvéreid önállóan éljetek együtt. Talán neked kell elvállalnod még a családfői szerepet is, mely hatalmas felelősségnek tűnhet! Ilyen körülmények közepette azonban sok fiatal nagyszerű munkát végez a testvérei felnevelésében.

Érthető, hogy talán némi nehezteléssel kell megküzdened. Ha elgondolkozol azon a tényen, hogy szereted a testvéreidet, és gondoskodsz róluk, talán segíteni fog abban, hogy kedvezőbb nézőpontod legyen a helyzetedről. Az is segíthet, ha a róluk való gondoskodást Istentől kapott feladatnak tekinted. Végül is a keresztények arra kapnak parancsot, hogy gondoskodjanak az övéikről (1Timótheus 5:8). De bármennyire is keményen próbálkozol azzal, hogy testvéreid apja vagy anyja légy, valójában sohasem lehetsz az igazi szüleik.

Nem reális elvárni a testvéreidtől, hogy úgy viselkedjenek veled, mint ahogy a szüleiddel tették. Valójában sok időbe telik, míg hozzászoknak a helyzethez, és egyáltalán komolyan vesznek téged. Ezalatt tehát tégy meg mindent, hogy ne keseredj el. Kerüld a „rosszindulatú keserűséget, haragot, dühöt, üvöltözést”. Példamutatással tanítsd meg testvéreidnek, hogy ’legyenek egymáshoz kedvesek, gyengéden könyörületesek és olyanok, akik készségesen megbocsátanak egymásnak’ (Efézus 4:31, 32, NW).

Horacio beismeri, hogy követett el hibákat: „Időnként nagyon szigorú voltam a testvéreimmel. Ez azonban bizonyos fokig védelmül szolgált, és továbbra is úgy viselkedtünk, ahogy az helyes Jehova szemében.”

Gondoskodás saját magadról

Ha nincsenek veled a szüleid, akik gondodat viselnék, kétségkívül az az egyik fő feladatod, hogy anyagilag gondoskodj magadról. Talán a keresztény gyülekezet néhány felnőtt tagja segíthet megtanulni neked, és ha vannak, akkor a testvéreidnek is, hogyan kell főzni, takarítani, és hogyan kell a házimunkákat elvégezni, amelyek most már rád várnak. De mit fogsz csinálni, hogy pénzt szerezz? Talán nincs más választásod, meg kell próbálnod munkát keresni.

Azoknak a fiataloknak azonban, akiknek nincs sok iskolájuk, tapasztalatuk és nincs szakmai ismeretük, nem nagyon van munkalehetőségük. Ha tehát lehetséges, hogy valahogy befejezd az alapképzést, vagy lehetőséged nyílik arra, hogy némi szakképzést kapj, akkor azt nehogy elszalaszd. Horacio így emlékszik vissza: „A nővérem és én dolgoztunk, s így álltuk az iskoláztatásomat és a féltestvéremét is.” Ha valamelyik fejlődő országban élsz, talán találékonyságra van szükség, hogy munkát találj. (Lásd az Ébredjetek! 1994. október 22-ei számában a „Munkalehetőségek teremtése a fejlődő országokban” című cikket.)

A gazdaságilag fejlettebb országokban talán még arra is lehetőség nyílik, hogy anyagi támogatást kapj a kormánytól. Gyakran vannak olyan kormány- vagy magánképviseletek, amelyek annak szentelik energiájukat, hogy segítsék a szülő nélküli vagy a magára hagyott gyermekeket. Egyes képviseletek például abban segíthetnek, hogy táplálékhoz vagy lakóhelyhez juss. Természetesen minden anyagi segítséget bölcsen kell felhasználnod. „Oltalom . . . a pénz” — írja a Biblia (Prédikátor 7:12, Újfordítású revideált Biblia). És hacsak nem vigyázol a költségvetésre és arra, hogy mennyit költesz, a pénz gyorsan ’szárnyakat szerez magának és elrepül’ (Példabeszédek 23:4, 5).

Talán nem olyan nagy dolog gondoskodni magadról anyagilag, ha egy felnőtt törődik veled. A jövőben viszont eljön az idő, mikor neked kell magadról gondoskodnod. Mivel többé nincsenek szüleid, akik a tanulásra bátorítanának téged, igazi erőfeszítést követelhet meg, hogy a tanulmányaidra összpontosíts. Az a tanács, amelyet a keresztény Pál apostol adott Timótheusnak a szellemi előmenetellel kapcsolatban, az iskolai tanulmányaidra is alkalmazható: „Ezekről gondoskodjál, ezeken légy, hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenek előtt” (1Timótheus 4:15). Ha így teszel, jó példát mutatsz a körülötted levőknek, és te magad is hasznot meríthetsz ebből.

Mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy gondoskodnod kell magadról szellemileg. Próbáld meg, hogy kiegyensúlyozott mértékben a szellemi tevékenységeknek is helyük legyen a mindennapi teendőid között (Filippi 3:16). Például Jehova Tanúi családjaiban szokás, hogy mindennap megbeszélnek egy bibliaidézetet. Miért ne vennéd te is bele a napi munkamenetedbe ezt? Az is segít szellemileg erősnek maradnod, ha a Biblia tanulmányozásának és a keresztény összejövetelek rendszeres látogatásának is helye van a mindennapi teendőid között (Zsidók 10:24, 25).

Szembenézve a kihívással

Nehéz szülő nélkül élni, de nem kell, hogy az életed emiatt csupa lehangoltság és boldogtalanság legyen. A húszéves Paola anyukája akkor halt meg, mikor Paola még csak hatéves volt. Édesapja halálakor pedig tízéves volt. Egy kedves asszony menedéket adott neki és négy lánytestvérének. Teljesen szerencsétlen lett az élete? Nem. Paola ezt mondja: „Talán nem lehet azt mondani, hogy tipikus család vagyunk, de elég kielégítően élünk. Tulajdonképpen a köztünk lévő szeretet erősebb annál, mint amely a legtöbb családban tapasztalható.”

Paola nővére, Irene még hozzáfűzi: „Bár a szüleink nélkül élünk, éppen olyanok vagyunk, mint a többi fiatal.” Hogy mit tanácsol azoknak, akik ugyanilyen helyzetben vannak? „Ne érezd úgy, hogy hátrányos helyzetben vagy.” Horacio hasonlóképpen ezt mondja: „Ez a helyzet nagyon gyorsan érett emberré nevelt.”

Az egyik legfájdalmasabb esemény, amit csak el lehet képzelni az, ha valaki elveszti a szüleit. De legyél biztos benne, hogy Jehova segítségével boldogulni tudsz majd, és az áldásában fogsz részesülni.

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

Támaszra lelhetsz a keresztény véneknél