Rio de Janeiro — Gyönyörű és elbűvölő

AZ ÉBREDJETEK! BRAZÍLIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

RIO DE JANEIRÓBAN minden megtalálható — tengerpart, dombok, tavak és trópusi erdők. Egy ide látogató így kiáltott fel: „Ez a város olyan szép látványt nyújt, hogy azt se tudom, merre nézzek!” Rio de Janeirót vagy egyszerűen csak Riót, sokan a világ egyik leggyönyörűbb városának tartják. Bár a „rio” szócska ’folyót’ jelent, a város valójában egy öbölben helyezkedik el. (Lásd a 18. oldalon található bekeretezett részt.)

Persze mivel 11 millióan laknak a metropolis területén, Riónak gondjai is vannak: erőszak, munkanélküliség és lakáshiány, nem is beszélve a szennyezésről és a feje tetején álló forgalomról. Ennek ellenére a riói lakosok büszkén a Cidade Maravilhosa (Csodálatos Város) névvel utalnak erre a városra. Az egyik cariocaa szavai szerint „Rio boldog város. Jó érzéssel tölt el bennünket a tengerpart és dombok látványa, amelyben munkába menet és jövet van részünk egy napsütéses napon.” Romantikusan hangzik? Vizsgálódjunk egy kicsit.

Öblök, tengerpartok és rengeteg napfény

Kiindulópontunk a Guanabara-öböl — ez Rio bölcsője. Erdő borította szigetek tűzdelik tele 380 négyzetkilométeres területét, valamint dombok és hegyek övezik, melyek közül a Corcovado (jelentése: ’púpos’) és a Cukorsüveg hegy (portugálul: Pão de Açúcar) a leghíresebb. A Corcovado csúcsa 704 méter magasan van az öböl fölött, melynek koronája a 30 méter magas, 1145 tonna súlyú, széttárt karokkal álló Krisztus-szobor. A Cukorsüveg hegy csupán 395 méter magas, és kúp alakjáról kapta a nevét, ilyen kúpformát használtak a gyarmatosító cukorfinomítók. Az idelátogatók kisvonattal vagy autóval juthatnak fel a Corcovadóra, és egy drótkötélpálya viszi fel a városnézőket a Cukorsüveg tetejére. Rio lélegzetelállító látványt nyújt, mivel egyik oldalról a mélykék tenger, a másikról pedig az élénkzöld színű erdő és a kacskaringós szélű Rodrigo Freitas nevű tó fogja közre.

A finom szemcséjű, fehér homok borította tengerpart és a sok napfény Riót a turisták álomvilágává varázsolja. Ahogyan arra számítani lehet, mikor nyáron a hőmérséklet eléri a 40 °C-ot, a Rio 90 kilométer hosszú partvonalán található több mint 70 tengerparti strand zsúfolásig megtelik. Melyik a legjobb? A válasz attól függ, melyik strandolót kérdezed meg. A cariocáknak a tengerparton van a találkozóhelyük, az olvasószobájuk, a futball- és a röplabdapályájuk, ott vannak a bárjaik, éttermeik, játszótereik, hangverseny- és tornatermeik, hivatalaik, illetve ide jönnek úszni. Rio sétányai minden reggel megtelnek kocogó és kerékpározó emberekkel. Napos időben pedig a tengerparti strandok mindig tele vannak. Bár a cariocák látszólag könnyed életet élnek, nekik is keményen kell dolgozniuk azért, hogy jól éljenek.

A XIX. század végéig Rio városa a Guanabara-öböl tengerpartja köré épült házakból állt. Majd alagutakat építettek, hogy összekössék az öbölt az óceán partján lévő strandokkal, s ezzel a város déli irányban kezdett terjeszkedni. Miután 1923-ban felavatták a Copacabana Palace Szállót, Dél-Amerika egyik legelső luxusszállóját, a Copacabana, a „Tenger Hercegkisasszonya” vált elsőként híressé a tengerparti strandok közül. Később, a 60-as években az ipanemai tengerpart lett az értelmiséghez tartozók és a bohém emberek találkozóhelye. Ha valamit nem tartottak az Ipanemán divatnak, az egyszerűen nem is volt divatos. A 18 kilométer hosszú Barra da Tijuca nevű rész Rio legújabb és legnagyobb tengerparti strandja, mely a brazil Miami becenevet kapta. Itt vannak a város legnagyobb bevásárlóközpontjai és sok új lakóház.

Várossal körülvett erdő

A növényzet fontos része a riói tájnak, és a békés, 141 hektáros botanikus kert, mely a város központjában helyezkedik el, csak pár percre van a nyüzsgő tengerpartoktól. Ezt a kertet a XIX. században hozták létre, és több mint 6200 trópusi növényfajta található itt.

A város határain belül található egy másik menedékhely is, a Floresta da Tijuca (Tijucai erdő). Rio központjától úgy 20 kilométerre van, több mint 100 négyzetkilométernyi területet foglal el, és talán ez a világ legnagyobb, városban található erdeje. Ez az Atlanti-esőerdő egy részét foglalja magában, mely egykor az egész brazil parton végighúzódott. A látogatók megtekinthetik a méltóságteljes, rózsaszín Cariniana legalist és a gyönyörű, sárga virágú Vochysia opagnatát. Majd itt vannak az azúrlepkefajok közé tartozó, szembetűnő, kék színű pillangók is. A madarak közül a színes, zöld fejű vagy vörös nyakú éneklő kántormadarakat lehet gyakran látni.

Látogatás a központba

Rio központja egy nagy forgatag — emberek sietnek mindenfelé, nagy a zaj és a hőség. A gyalogosoknak tolongva kell kikerülniük a kufárokat, akik a külföldről behozott elektronikai cikkektől kezdve a ruhákon, fűszereken és tyúkszemre való orvosságon keresztül gyakorlatilag mindent árusítanak. Élvezetes lehet számodra az Arcos da Lapa néven ismeretes, több mint 42 tömör, gránitból készült árkád fölött villamossal utazni. Ezt az építményt 1712 és 1750 között indiánok és rabszolgák építették — eredetileg akvadukt volt, amely vizet szállított Rio központjába. 1896-ban azonban villamos kezdett járni az akvadukton, s ezzel az építmény viadukttá alakult.

A központban található a város európai jellegű része. A Szépművészeti Múzeum 1906 és 1908 között épült, és ennek az építménynek a homlokzata a párizsi Louvre-ra, festett faburkolata és mozaikkirakása pedig az itáliai reneszánszra emlékeztet. Egy másik jelentős épület az 1909-ben felavatott, 2357 férőhelyes Városi Színház, mely a párizsi Opera tervei alapján készült.

Futball és szamba

A cariocák szeretik a jó futballmérkőzéseket, és amikor fontos csapatmérkőzések folynak, a Maracanã Stadion a figyelem középpontjába kerül. Ez a stadion a világ legnagyobb futballstadionjaként ismeretes, és korábban a mérkőzéseken 200 000-en is elfértek benne. Jelenleg a teljes befogadóképességet biztonsági okokból, illetve azért, hogy a szurkolók kényelmesen elférjenek, 100 000 főre korlátozták.

A cariocák egyik kedvenc tánca az afrikai eredetű szamba. A városszerte megtalálható szambaiskolák több ezer táncost — férfit, nőt és gyermeket — vonzanak, kik gyakran ugyanarról a környékről valók. A karnevál alatt, közvetlenül a nagyböjt előtt, ezek az iskolák, melyek mindegyikében 5000 táncos van, végigvonulnak a sambódromón, egy nagy, külön erre a célra megépített felvonulási téren, mely két, párhuzamosan elhelyezkedő, 100 000 embernek helyet biztosító betonlelátó között van. Sajnos a karnevál mára már inkább a túlkapásairól lett híres, az ittas vezetéstől kezdve a kábítószer-élvezeten át a szabad szerelemig.

Riónak is megvannak a gondjai

Évtizedeken keresztül Rio de Janeiro volt Brazília ipari központja, egészen addig, hogy az 1950-es években São Paulo átvette ezt a szerepet. Sokan jobb életkörülményekről álmodoztak, és ez oda vezetett, hogy otthagyták a vidéki életet, Rióba költöztek, s ezzel arra kényszerítették a város lakosságának egy részét, hogy bérházakban zsúfolódjon össze, míg a kevésbé szerencsések a dombokra mentek, és összetákolt lakóhelycsoportokat építettek — nyomornegyedeknek, vagyis faveláknak nevezik őket. Ezeket a negyedeket először szétszedett dobozokból és bádogból készítették, és cinklemezzel fedték be. Nem volt elektromos áram, csatorna, illetve folyóvíz bennük, de legalább közel voltak a munkahelyekhez, s így megkönnyítették az életet a lakóiknak. Napjainkban, közvetlenül a Copacabanán és az Ipanemán található elegáns lakóházak melletti domboldalakat hatalmas nyomornegyedek borítják. Csak kevés olyan hely van a világon, ahol ennyire látható a tehetős és a nincstelen emberek közötti ellentét.

A nyomornegyedekben az újabb lakásokat téglából építik. A várostervezők utcák kialakításával és komfortosítással megpróbálnak előrehaladást elérni itt, ám ez nem könnyű feladat. Egy nem régi felmérés szerint nem kevesebb mint 900 000 ember él Rio több mint 450 nyomornegyedében. Rocinhában, a legnagyobb nyomornegyedben 150 000-en laknak. Antônio, aki itt lakik, de egy ipanemai bankban dolgozik, ezt mondja: „Ez a negyed olyan, mintha város volna a városban.” Az itt lakóknak van kábeltévéjük, vezetékes rádiójuk, FM-rádióállomásuk, valamint egy hivatásos labdarúgócsapatuk és egy szambaiskolájuk. De a nyomornegyedekben az életnek van egy félelmetesebb oldala is. A nyári esőzések földcsuszamlásokat okoznak a dombokon, és ezért sérülések, sőt még halálesetek is történnek. Egy nem régen véghezvitt erdősítési program keretében néhány veszélyeztetett területről eltávolították a házakat, s így javult a helyzet.

Másik nagy gondot a szervezett bűnözés okozza. Főleg azok a fiatalok esnek áldozatául, akik kábítószer-kereskedőkként csinálnak maguknak karriert. A kábítószer-kereskedők és a lakosok közötti kapcsolatot bizonyos szabályok uralják. „A nyomornegyedekben gyakorlatilag nincsenek betörések, fegyveres rablások, és nem követnek el nemi erőszakot. Senki sem kockáztatja meg, hogy ilyen bűncselekményeket kövessen el. Az emberek tudják, hogy megölik őket, ha ilyeneket tesznek” — magyarázza João, aki már 40 éve nyomornegyedben él. A kábítószer-kereskedők megbüntetik azokat az embereket, akik olyan bűncselekményekben vesznek részt, amelyek nincsenek kapcsolatban a kábítószerrel, hogy így a lakosok támogatását és szimpátiáját elnyerjék. João még hozzáfűzi: „Bár a dolgok egy kicsit megváltoztak, még mindig általános a lakosok körében, hogy a kábítószer-kereskedőket kérik meg arra, hogy fizessék ki nekik a temetéseket, vásároljanak nekik orvosságot vagy élelmet, törődjenek a kifizetetlen lakbérükkel, illetve adjanak nekik pénzt a szórakozásra.”

Más kihívások

Mivel Rio a tenger és a hegyek között, ingoványos síkságon terül el, ez nem igazán kedvez egy nagyváros fejlődésének. Az évek folyamán szükségessé vált, hogy küzdelmet folytassanak „három tényező ellen: az ingovány, a tenger és a hegyek ellen” — magyarázza a Rio de Janeiro​—Cidade e Região (Rio de Janeiro — Város és régió) című könyv. E küzdelem megnyerése érdekében számtalan alagutat építettek és rengetegszer feltöltötték a terepet, hogy így különböző, szomszédos területeket összekössenek. A vasút szintén fontos szerepet játszik a külvárosi területek lakossága életében, bár manapság kalandos utazást jelent a vonatozás. „Oly sokan próbálják elérni a vonatot, hogy nem szükséges erőfeszítést tenned azért, hogy felkerülj rá. A tömeg úgyis fel fog rá tolni” — mondja Sérgio, akinek reggel ötkor kell felszállnia a vonatra a külvárosban, hogy beérjen hétre a munkahelyére. A vonatok annyira tele vannak, hogy gyakran nyitott ajtóval indulnak el az állomásról, az utasok pedig a kocsik oldalába kapaszkodnak. A legbátrabb cariocák úgyszólván vonatszörföznek — felülnek a vonat tetejére. Szinte biztos halál vár rájuk, ha valamilyen hibát vétenek abban, hogy kitérjenek a villanyvezetékek elől.

Másik kihívás a város szépségét jelképező öbölnek, a Guanabara-öbölnek a megóvása. A Világbank egyik beszámolója szerint vannak helyek, ahol „a nagy mennyiségű ipari szennyvíz és a kezeletlen (vagy részben kezelt) háztartási szennyvíz miatt az öböl vize nem sokkal tisztább a kezeletlen szennyvíznél”. A kár nagy, és ezzel együtt jár még az is, hogy csökken a halfajok száma, ez pedig 70 000 halászt érint, mivel a megélhetésük az öböltől függ. A szennyezett tengerpartok a turistákat is elijesztik. A kormány megpróbálja meghosszabbítani a csatornahálózatot, és megpróbálja ellenőrzése alá vonni az ipart. Rio szennyezésellenes mozgalma két delfint választott jelképéül. A szervezők azt jósolják, hogy még 2025 előtt a Guanabara-öbölben delfinek fognak úszkálni!

Rio még mindig gyönyörű!

Miután rövid bepillantást nyertünk Rióról, mi a véleményed a városról? A legtöbb turista és carioca szerint Rio még mindig gyönyörű! És mit mondjunk a kihívásokról? Jó volna, ha ezeket meg lehetne oldani. Addig azonban a cariocák csak annyit tehetnek, hogy amennyire csak tudnak, alkalmazkodnak a város gondjaihoz, és élvezik a gyönyörű környéket. Ezt pedig már meg is tanulták kreativitásukkal és humorukkal.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 18. oldalon]

Határkövek Rio történelmében

1502.: Január 1-jén André Gonçalves portugál tengerész a Guanabara-öböl bejáratát tévesen folyótorkolatnak véli, és a vizet Rio de Janeirónak nevezi el, melynek jelentése: ’Január-folyó’.

1565.: Estácio de Sá, a portugál erők vezére egy kis települést alapít a Cukorsüveg hegy és Cara de Cão között, hogy ott szembeszálljon a franciákkal, akik szintén igényt tartanak a területre. Ebből a településből jön létre Rio városa.

1763.: Abbeli erőfeszítésükben, hogy rátegyék a kezüket a hatalmas mennyiségű aranyra és gyémántra, mely a szomszédos Minas Gerais államból Rio kikötőjén át jut Portugáliába, a portugálok fővárosi rangra emelik Riót. Az afrikai rabszolga-kereskedelem fellendül.

1808.: A portugál udvar megérkezik, mely I. Napóleon elől menekült, aki hamarosan benyomul Portugáliába, és ezzel Rio a portugál monarchia ideiglenes székhelye. Rio egészen 1960-ig, Brasília felépüléséig marad a főváros.

[Forrásjelzés]

FÉNYKÉP: MOURA

[Kép a 16., 17. oldalon]

A Barra da Tijuca-i tengerpart

[Kép a 17. oldalon]

Maracanã, a világ legnagyobb futballstadionja

[Kép a 18. oldalon]

Az Arcos da Lapa akvadukt, mely viadukttá alakult