PILLANTÁS A MÚLTBA | AZ EL REQUERIMIENTO
Ultimátum Isten nevében
„Ha nem engedelmeskedtek . . . , akkor Isten segedelmével eljövök hozzátok hatalommal, és mindenfelől, minden eszközzel megtámadlak benneteket; alávetlek titeket az egyház és Őfelsége igájának és a nekik való engedelmességnek; asszonyaitokat és gyermekeiteket fogom, és rabszolgává teszem . . . Elveszem a javaitokat, és minden módon ártani fogok nektek . . . A kioltott életekért és a károkért ti lesztek a felelősek, nem pedig Őfelsége vagy mi magunk.”
EZ ALIGHANEM minden idők egyik legfurcsább hivatalos okirata volt. A spanyol neve el Requerimiento, melynek jelentése ’követelés’. A spanyol konkvisztádoroknak, azaz hódítóknak a XVI. században fel kellett olvasniuk ezt a rendelkezést, amikor partra szálltak Amerikában, hogy meghódítsanak egy területet.
Pontosan mit hirdettek ki a helyi lakosoknak, és miért?
Térítés erőszakkal
Nem sokkal azután, hogy Kolumbusz 1492-ben megérkezett Amerikába, Spanyolország is, és Portugália is jogot formált az új területek fölötti uralkodásra. A pápára mindkét nemzet Krisztus földi helytartójaként tekintett, ezért felkérték a vita rendezésére. Az ő irányításával az egyház felosztotta az újonnan felfedezett területeket a két ország között, azzal a feltétellel, hogy misszionáriusokat küldenek az őslakosok megtérítésére.
A spanyol korona megpróbált valamilyen jogcímet keresni arra, hogy a konkvisztádorok kizsákmányolják a helyieket. Arra hivatkoztak, hogy mivel a pápa Isten nevében adta nekik a területet, bátran rendelkezhetnek az őslakosok és a javaik felett, valamint korlátozhatják őket a szabadságukban.
A spanyolok megfogalmaztak egy okiratot, melyben tájékoztatták a helyi lakosokat a pápa döntéséről. Felszólították őket, hogy térjenek át a kereszténységre, és legyenek Spanyolország királyának az alattvalói. Ha ellenálltak, a spanyolok úgy érezték, jogosan folytathatnak ellenük háborút Isten nevében.
„Úgy érveltek, hogy az erőszak megbocsátható, ha igaz ügyet szolgál. Ezért Spanyolországnak alapos indokokat kellett kitalálnia” (Francis Sullivan, jezsuita teológiaprofesszor)
„Jogtalan, Istent gyalázó, botrányos”
Az okirat felolvasására azért volt szükség, hogy a spanyol korona megnyugtassa a lelkiismeretét, és igazolja a gyarmatosítást. A konkvisztádorok gyakran még a partra szállás előtt felolvasták a hajón, vagy pedig a szárazföldön az őslakosoknak, akik nem beszélték az európai nyelveket. Olyan is volt, hogy a megrémült lakosok már elmenekültek, így csak az üresen maradt kunyhóik „hallgatták” a rendeletet.
Az erőszakos hittérítés vérfürdőkhöz vezetett. Chilében például mintegy 2000 araukánt gyilkoltak le egy csatában 1550-ben. Azokról, akik életben maradtak, Pedro de Valdivia konkvisztádor jelentést tett a királynak: „Közülük kétszáznak levágtam a kezét és az orrát, amiért ellenszegült, mivelhogy annakelőtte sokszor küldtem hozzájuk követeket, hogy közöljék a parancsokat [az okiratot], ahogy Őfelsége elrendelte.”a
Lehet, hogy az okirat felolvasása könnyített valamelyest a hódítók lelkiismeretén, de nem tette népszerűvé a spanyolok vallását. Egy XVI. századi misszionárius szerzetes, Bartolomé de las Casas, aki a saját szemével látta az okirat következményeit, ezt írta: „Micsoda jogtalan, Istent gyalázó, botrányos, esztelen és képtelen rendelkezés! Nem is beszélve arról, hogy mekkora szégyent hoz a keresztény vallásra.” Gonzalo Fernández de Oviedo krónikás amiatt siránkozott, hogy a rémtettek rossz színben tüntették fel az őslakosok előtt a kereszténységet.
Vajon Isten okolható az ilyen szörnyűségekért, melyeket politikai és egyházi hatalmak az állításuk szerint az ő nevében követtek el? A Biblia leszögezi: „Távol legyen az igaz Istentől, hogy gonoszul cselekedjen, és a Mindenhatótól, hogy igazságtalanul járjon el!” (Jób 34:10).
a Bizonyos forrásművek szerint 1573-ban érvénytelenítették a rendeletet.