A semmibe vett figyelmeztetés
AZ Egyesült Államok St. Ilona nevű vulkánja 1980. május 18-án 123 évi hallgatás után újból kitört. A hatalmas erejű vulkánkitörés a hegy tetejéből 390 m magasságot letépett és a mintegy 598 km2 területű festői szépségű tájat kopár pusztasággá változtatta, és közben több mint 60 embernek okozta halálát.
A vulkán kitörése senkit sem ért váratlanul. Majdnem két hónappal előtte jól érzékelhető földrengés volt ezen a vidéken, amit több rengés követett egyre sűrűbb időközökben. Március 27-én a hegyből tüzes hamu és gőzfelhő emelkedett 6,4 kilométer magasságba. Bár a hegy áprilisra viszonylag megnyugodott, de a hegy északi oldalán jól kivehető púp keletkezett, amely mindennap másfél métert növekedett.
A tudósok ebből egyértelműen arra következtettek, hogy a vulkán kitörni készül. Az embereket felszólították a hegy elhagyására. De sokan nem hallgattak a figyelmeztetésre.
Harry Truman, a hegy lábánál fekvő Spirit nevű tó melletti kis erdei lakás tulajdonosa kereken megtagadta az elköltözködést. Már 50 éve ezen a vidéken lakott, és képtelen volt elhinni, hogy az ő kedves hegye képes legyen arra, hogy környezetének békés nyugalmát megzavarja. Mások kikerülték kocsijukkal a távoli erdei utakhoz vezető útlezárásokat és továbbmentek, hogy kempingezzenek és messziről figyeljék a hegyet a megtévesztően békés erdőből.
Amikor bekövetkezett az óriás erejű vulkánkitörés, hamu és forró gázok lövelltek fel a magasba, óránkénti 320 kilométeres sebességgel. Ez a kitörés milliószámra döntött ki fenyőfákat, és figyelmeztetésre nem hallgató emberek életükkel fizettek engedetlenségükért. Egyesek fényképezés közben haltak meg. Tizenkét méter magas fortyogó iszap temette el Harry Trumant és erdei kis lakását.
Eközben iszapfolyamok zúdultak le a hegyről majdnem 80 kilométeres óránkénti sebességgel. Amikor az egyik helikopter pilótája figyelmeztette az embereket a közelgő iszapfolyamra, egyesek nem hitték el szavait. Ezt mondta: „Nem akartam hinni a szememnek. Megmondtam, hogy mi közeledik, ők azonban csak nevettek és továbbot intettek nekem. Nem sokkal később nevetésük arcukra fagyott és pánik fogta el őket.”
A szavahihető figyelmeztetések semmibevevése nem szokatlan dolog, főleg ha a figyelmeztetések olyasvalamire vonatkoznak, amit személyesen nem élt át valaki az életében. Ilyenkor úgy érvelnek, hogy nem következhet be a jelzett esemény, mivel a meglevő állapotok ősapáink ideje óta változatlanul fennállnak. Nos, ez a magatartás akkor bizonyul végzetesnek, ha valaki ezért nem hajlandó odafigyelni egy olyan eljövendő katasztrófára, ami sokkal nagyobb lesz, mint a Szent Ilona hegyi vulkánkitörés. Te személyesen hogyan reagálsz a figyelmeztetésekre? Vajon csak legyintesz rájuk hitetlenkedve, vagy ellenkezőleg, kész vagy megszívlelni és életben maradni? Kérünk, e célból olvasd el a következő cikket.