„A Szent Föld kincsei”
A FORGALMAS Manhattan szokatlan színhelye egy olyan műgyűjteménynek, amely a bibliai történelmet erősíti meg. Nos, itt, New York város Központi Parkjában van a Fővárosi Szépművészeti Múzeum, amely nemrégen bemutatta a „Szent Föld kincseit: az Izraeli Múzeum ősművészeti tárgyait”. Közel kétszáz tárgyból rendeztek kiállítást, amelyet a jeruzsálemi Izraeli Múzeum adott kölcsön egy időre.
E műalkotásokban a Biblia földjének őslakói mondják el történelmüket. Kérünk, jöjj velünk, tekintsük és hallgassuk meg együtt, amit jó tudni ezekről. Mindenekelőtt 28 lépcső vezet fel a Fővárosi Múzeum oszlopokkal díszített bejáratáig. Belépve az ajtón, máris lehetőséged nyílik, hogy körbejárva bepillants a bibliai történelem több ezer éves időszakába. Íme, a látvány, ami fogad:
Habakuk-szöveg: Majdnem 1,5 m hosszú pergamen-tekercs, amelyen az isteni név többször előfordul. A holt-tengeri tekercsek közül ez volt a legelső feltárt tekercs és ez maradt meg a legjobb állapotban. (A tekercseket „a század legnagyobb régészeti felfedezésének” nevezik. A holt-tengeri tekercsek Eszter könyve kivételével a Héber Iratok minden könyvéből tartalmaznak részleteket és az i. e. második századból valók. A kézirati töredéken kívül ezek a legrégibbnek ismert bibliai másolatoknál ezer évvel idősebbek). A Habakuk-szöveg Habakuk könyvének közel kétharmadát tartalmazza (1:4–2:20), arám nyelven írt kézírással, az i. e. első század végéről. Magyarázatos szöveg. „Jehova négybetűs nevét, a Tetragrammatont azonban mindenütt az ősi héber betűkkel írták” — olvashatjuk a múzeum tájékoztató feliratán. Igen, bárki saját szemével láthatja a Tetragrammatont!
„Isten háza” cserépmaradvány: Ez egy cserépedény-maradvány, amelyen az isteni név kétszer fordul elő Tetragrammaton formájában. Ez a Dél-Izraelben talált cserépedény magánlevél volt, amely Eliashib nevű férfinak szólt, az i. e. VII. század második feléből. Így kezdődik: „Az én uramnak, Eliashibnak: Jehovától kérd békességedet”. A vége így szól: „Jehova házában lakik”. — Lásd Az Isteni Név, amely mindörökké fennmarad című füzet 12. oldalát, kiadta a The Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc.
Pontius Pilátusról szóló felirat: Páratlan értékű történelmi dokumentum az i. sz. első századból. Cezáreában került felszínre. 1961 előtt Pontius Pilátus nevét csak a Biblia lapjain, meg a római és a zsidó történészek első századi írásaiban lehetett olvasni. Most azonban töredékesen írott formában egy mészkőtömbön ezt olvashatjuk: „Pontius Pilátus, Judea helytartója”. Ez megerősítő bizonyítéka annak, hogy volt egy ember, aki parancsot adott Jézus Krisztus kivégzésére.
„Trombitálás helye” — felirat: Valamikor a jeruzsálemi templom zárt területe délnyugati mellvédjének részét alkotta. I. sz. 70-ben, amikor a templomot lerombolták, ez a kődarab kiesett az utcára. Erre a majdnem négyszögletes egy méteres kőre vésték a „trombitálás helye” szavakat héberül. Valószínűleg arra a helyre utalt, ahol a kürtös állt, amikor megfújta a kürtöt és jelezte a szombat kezdetét és végét. Az egykori templom helyén levő épületből ez a felirat az egyetlen jelentős maradvány, amely megerősíti Jézusnak a Máté 24:1, 2-ben mondott jövendölése beteljesedését.
Uzziásnak, Juda királyának temetkezési felirata: Ez egy 30 cm méretű kőlap, amelyen ez az arám felirat olvasható: „Ide hozták Uzziásnak, Juda királyának csontjait. Ne nyisd fel!” A figyelmeztetés valószínűleg a király leprájának szólt, de lehet, hogy egy általános tilalomra utalt, mely szerint nem szabad a sírokat felnyitni. (2Krónika 26:16–23.) Ezt a kőlapot, amely kb. az i. e. első századból való, Jeruzsálem közelében találták meg, és ez azt jelzi, hogy a király csontjait évszázadokkal halála után újra eltemették. Eredetileg ugyanis nem a királyi sírhelyre temették Uzziást ebben a városban.
Kultikus állvány zenészekkel: Egy szokatlan 30 cm nagyságú cserépállvány, amely filiszteus kultikus szertartást ecsetel élénk színekkel. Az állványon öt zenész látható, mindegyik valamilyen zeneszerszámmal — cintányérokkal, kettős sípokkal, hárfával és tamburinnal. Ezt az állványt Asdódban találták. I. e. a X. század elejéről vagy a Xl. század végéről való.
Kánaánita kultikus állvány: Üres, négyszögletes agyagállvány, amelyet emberalakok és állatok díszítenek. Látható rajta a kánaánita Ashera, akit egy szent fa vagy oszlop képében szoktak megszemélyesíteni, és Baál isten is, akit szárnyas napkoronggal díszített borjú képében ábrázoltak. (2Mózes 34:12–14; 2Királyok 23:4, 5.) Ez a majdnem 60 cm nagyságú állvány valószínűleg étel —, vagy italáldozatok számára készült. Megiddó közelében találták. I. e. a X. századból való (Vö. 2Krónika 34:4.)
Szamáriai elefántcsontok: Szamáriai csontfaragványok az i. e. IX. és VIII. századból. Akháb király szamáriai „elefántcsont palotáját” vagy az „elefántcsonttal díszített pamlagokat” juttatják eszünkbe, amelyek az elkényelmesedett életmódot jellemezték. Ámos próféta ezek ellen szólt. (1Királyok 22:39; Ámos 3:15; 6:4.) Mivel a főníciai művészek az elefántcsont megmunkálásának kiváló mesterei voltak, ezek a miniatűr műtárgy-maradványok jól érzékeltetik a pogány Baál-kultuszt, amit talán éppen Akháb főníciai felesége, Jezabel honosított meg.
Sok kiállított tárgy szépen megmunkált és díszes műalkotás. De némelyek, mint pl. a termékenység istennőjének szobrai, az ország lealjasult vallásos szokásait tükrözik. Mások azt szemléltetik, hogy az idegen befolyás hogyan éreztette hatását. A „Szent Föld kincsei” és az ehhez hasonló kiállítások hozzásegítenek bennünket, hogy jobban megértsük a Biblia földjének népeit, valamint vallásukat, művészetüket és az uralkodók politikáját.