A Gileád Iskolát végzettek elfogadják a misszionáriusi szolgálat ajándékát
AZ ŐRTORONY Gileád Biblia Iskola 92. osztályának 22 tagja 1992. március elsején egy ajándékot vett át — a misszionáriusi szolgálatot. Lloyd Barry, midőn az osztályhoz intézte szavait, ezt mondta: „Bárcsak hatalmas örömmel fogadnátok ezt a csodálatos ajándékot, és arra használnátok fel, hogy másoknak is örömet szerezzetek vele.”
Mintegy 4662 meghívott személy és a Bétel-család tagjai gyűltek egybe a diploma átadási ünnepségre Jersey Cityben a kongresszusi teremben. Ezenkívül 970 személy hallotta telefonösszeköttetés útján a programot az Őrtorony Társulat New York-i létesítményeiben Brooklynban, Wallkillban, és Pattersonban. Mindannyian figyelmesen hallgatták, amint a végzettek útravaló tanácsokat kaptak, melyek segítségével nagyra értékelték a misszionáriusi szolgálat ajándékát, valamint ahhoz is segítséget kaptak, hogy bölcsen használják fel ezt az ajándékot.
A program a lelkesítő, 155-ös számú ének: „’Fogadjátok be egymást!’ ” eléneklésével kezdődött. Ezután, mindenki meghatódott, amikor Frederick W. Franz, az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 98 éves elnöke szívből jövő imát mondott. Ezután, az elnöklő, Carey Barber, a Vezető Testület egyik tagja, üdvözölte a diploma átadási program minden résztvevőjét, és ezt mondta: „Soha nem volt nagyobb szükség Gileád misszionáriusokra, mint ma.” Buzdító gondolatai után rövid, hasznos előadásokból álló sorozatot vezetett be.
Curtis Johnson, a Bétel-otthon Bizottság tagja beszélt először, a „Viselj gondot a kertedre” című témát fejtve ki. Johnson testvér megjegyezte, hogy amikor ezek az új misszionáriusok megérkeznek a számukra kijelölt területre, mindannyian egy szellemi kert tulajdonosai lesznek, amit művelniük kell (1Korinthus 3:9). Jehova népe világszerte egy szellemi kertet alkot, mely kertben igazságosságot és dicsőséget sarjasztanak minden nemzet előtt (Ésaiás 61:11). ’Amilyen mértékben viselsz gondot a szellemi kertedre a jövőben — hangsúlyozta ki az előadó — olyan mértékű sikert érsz majd el a misszionáriusi megbízatásodban.’ Mi lesz a segítségükre abban, hogy gondot viseljenek a szellemi kertjükre? ’Jehova szolgálhat védőfalként a szellemi kerted körül. De csak abban az esetben, ha helyes feladatok végzésére határozzátok el magatokat, ima által közeli kapcsolatban maradtok vele, és ezután az imáitokkal összhangban cselekedtek.’
Ezután Lloyd Barry beszélt az „Örüljetek az Úrban mindenkor!” témáról (Filippi 4:4). Japánban eltöltött több mint 25 évi misszionáriusi tapasztalatából merítve, gyakorlati javaslatokkal segítette a végzetteket ahhoz, hogy örvendjenek a misszionáriusi szolgálat ajándékának. Ezt a megfigyelést tette: ’Észre fogjátok venni, hogy az Isten szolgálatában szerzett örömötök számos stresszhelyzetben győzedelmeskedni fog, és talán bizonyos fizikai akadályokon is átsegít majd benneteket.’ (Példabeszédek 17:22.) Arra emlékeztette a végzetteket, hogy olyan állapotok közé, vagy olyan helyzetekbe kerülhetnek, amihez eddig nem szoktak hozzá. Esetleg egy új nyelvet is meg kell tanulniuk. ’Kemény munkát kell végeznetek a nyelvtanulással kapcsolatban. De ha folyékonyan tudtok beszélgetni az emberekkel a saját nyelvükön, ez csak növelni fogja az örömötöket.’
Az „A díjra szegezd a szemed” témát kifejtve, Eldor Timm, a Nyomda Bizottság tagja beszélt ezt követően. Mi a díj? Örökké tartó élet! Elnyerése érdekében a díjra kell összpontosítanunk. Az előadó arról beszélt, hogy mi a hasonlóság és a különbség a keresztények életért folytatott versenye és az első századi atlétikai versenyek futói között. A keresztényeknek a futókhoz hasonlóan erőteljesen kell edzeniük, tekintetbe kell venniük a versenyre vonatkozó szabályokat, és meg kell szabadulniuk a súlyos terhektől. De a betű szerinti futóktól eltérően a keresztények egy egész életen át tartó versenyben vannak, és olyan díjért futnak, amely örökké tartó díj. Ebben a versenyben ahelyett, hogy csak egy nyertes lenne, mindenki elnyeri a díjat, aki végigfutja a versenyt a célig. Timm testvér ezzel fejezte be előadását: ’Az élet díjának elnyeréséhez békességben kell lennünk Jehovával, a díj Adományozójával. Ahhoz pedig, hogy békességben legyünk Jehovával, békességben kell lennünk a testvéreinkkel.’
Milton Henschel, a Vezető Testület tagja beszélt ezután „Az Írásokból merített vigasztalás által reménységünk van” című témáról (Róma 15:4). ’Az elmúlt öt hónapban — kezdte az előadó — szorgalmasan forgattátok a Bibliát. Nagy ismeretet építettetek ki. Erős hitetek van. Amikor elindultok teljesíteni a megbízatásotokat, kérlek benneteket, hogy emlékezzetek vissza arra, hogy mitől olyan erős a hitetek. Attól, hogy állandóan kutatjátok az Írásokat.’ Az előadó egy példát hozott fel annak szemléltetésére, hogy a bibliai beszámoló olvasása reménységgel tölt el bennünket. A Bírák 6—8. fejezeteire utalt, amely elmondja, hogyan kapott Gedeon utasítást Izrael megszabadítására a midiánita elnyomás alól. Miután kifejtette, hogy a beszámoló jelentősége miként vonatkozik napjainkra, ezt a megjegyzést tette: ’Amikor alkalmatok nyílik az Írások beható vizsgálatára, valamint arra, hogy elgondolkozzatok ezeken a dolgokon, az felfrissít majd benneteket. Bátorítást nyertek.’
Minden jelenlevő izgatottan hallgatta, milyen útravaló tanácsokkal látja el a tanulókat az iskola két vezető oktatója. Először Jack Redford beszélt „A helyes dolgot cselekedjétek!” című témáról. Erre emlékeztette a végzetteket: ’A Gileád Iskolán alapos képzésben részesültetek mindarról, ami az Írások szerint helyes. Most pedig elindultok a kihívást jelentő misszionáriusi megbízatásotok helyére. Tudjuk, hogy a megbízatásotok végzése közben nehézségekkel találhatjátok szembe magatokat. Ennek ellenére, és a saját érzéseitek ellenére tudjuk, hogy képesek vagytok a helyes cselekvésére.’ Mi lesz a segítségükre ebben? Egyrészt az, hogy helyes nézetet alakítottak ki másokról. Az eladó ezt mondta: ’Ne várjatok el tökéletességet a tökéletlenségtől.’ Ezenkívül az is a segítségükre lehet, ha helyes nézetet alakítanak ki a próbateljes helyzetek iránt. ’Mindannyiunk életében vannak hullámvölgyek, melyeknek vannak csúcspontjai és mélypontjai — jegyezte meg. — Amikor a hullámvölgyek csúcspontjain vagyunk, ez egyikünknek sem jelent nehézséget. A mélypontok kezelése dönti majd el, vajon kitartotok-e a misszionáriusi szolgálatban’ (Jakab 1:2–4).
Ulysses Glass, a Gileád Iskola gazdasági-igazgatási ügyeinek vezetője a „Milyen reményünk van a jövőre?” című témát választotta. Atyai hangsúllyal buzdította a végzetteket arra, hogy reménységük tüze ragyogva égjen (Példabeszédek 13:12). ’A remény elvesztésének a kezdete esetleg nehezen észrevehető — magyarázta. — A körülményeink előidézhetik, hogy túlzott mértékben csak magunkkal foglalkozzunk, ahelyett, hogy az Istenhez fűződő kapcsolatunkkal törődnénk. Megbetegedhetünk, vagy szeretetlenül bánhatnak velünk. Egyesek talán nagyobb anyagi gazdagságban élnek mint mi, vagy nagyobb sikereket érnek el a szolgálatban, és ezért valamelyest féltékenyek lehetünk. Ha engedjük, hogy ezek a dolgok fokozatosan a hatalmukba kerítsenek minket, akkor a Királyság reménységének a valósága hamarosan elhalványul a szívünkben és az elménkben, még az életért folytatott versenyt is feladhatjuk. — Mit lehet tenni? — Pozitív tettekre van szükség, ha szeretnénk újraéleszteni a reménységünket. Isten biztos ígéreteivel kell megtöltenünk az elménket és a szívünket, valamint teljes figyelmünket Isten Királyságának a valósága felé kell fordítanunk. Ezenkívül, újra közelednünk kell Jehovához, mivel ez minden bizonnyal örömet eredményez.’
Karl Klein, a Vezető Testület tagja mondta el a diploma átadási beszédet. Beszédének a témája ez volt: „Miért légy alázatos?” Vajon mi a válasz erre a kérdésre? ’Azért, mert ezt helyes és jogos tenni, mert ezt tenni bölcs és szerető eljárás’ — fejtegette bevezető szavaival. A hallgatóság érdeklődéssel hallgatta, amint rámutatott az alázatosság négy példájára, akiket jól teszünk, ha utánozunk: 1. Jehova Isten, aki kétségtelenül alázatos volt, ahogyan Ábrahámmal és Mózessal bánt (1Mózes 18:22–33; 4Mózes 14:11–21; Efézus 5:1); 2. Jézus Krisztus, aki ’megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, a kínoszlopon való halálig’ (Filippi 2:5–8; 1Péter 2:21); 3. Pál apostol, aki ’rabszolgaként szolgált az Úrnak a legnagyobb alázatossággal’ (Cselekedetek 20:18, 19; 1Korinthus 11:1); és 4. ’azok, akik vezetnek titeket’ amint azt a Társulat első elnöke, Russell testvér egy alkalommal írta: „A munka, amelyben az Úr kegyesen felhasználta a mi egyszerű képességeinket, nem annyira az alkotás munkája, inkább a helyreállításé, a kiigazításé és az összhang megteremtéséé” (Zsidók 13:7). Klein testvér további erőteljes okokat sorolt fel, amiért alázatosaknak kell lennünk. Ha a végzettek megszívlelik a tanácsot, hogy legyenek alázatosak, az minden bizonnyal segíteni fog nekik bölcsen felhasználni a misszionáriusi szolgálat ajándékát!
Ezeket a gondolatokat követően az elnök felolvasta a világ minden részéből érkező üdvözleteket. Ezután érkezett el az idő arra, hogy a végzettek átvegyék a diplomájukat. Hét országból érkeztek — Kanadából, Finnországból, Franciaországból, Mauritius-ról, Hollandiából, Svédországból és az Egyesült Államokból. Misszionáriusi megbízásuk azonban 11 országba — Bolíviába, Észtországba, Grenadába, Guatemalába, Honduras-ba, Magyarországra, Mauritius-ra, Peruba, Togóba, Törökországba és Venezuelába viszi őket.
A szünet után a délutáni program egy rövidített Őrtorony-tanulmányozással kezdődött, melyet Joel Adams, a Szolgálati Osztály Bizottság tagja vezetett. Ezután, a végzettek előadtak néhány szántóföldi tapasztalatot, melynek az iskola időszaka alatt örvendtek. Végül a Miért tiszteljük a teokratikus rendet? című dráma bemutatására került sor, a teljes hallgatóság épülésére, beleértve a végzetteket is.
Ezek a végzettek valóban olyan tanácsokkal és buzdítással indultak a külföldi megbízatásukra, melyek segítségükre lesznek, hogy bölcsen használják fel a misszionáriusi szolgálat ajándékát, s ezzel nem csak maguknak szereznek örömet, hanem másoknak is.
[Táblázat a 22. oldalon]
Osztálystatisztika
A képviselt országok száma: 7
A kijelölt országok száma: 11
A tanulók száma: 22
Átlagéletkor: 33,4
Az igazságban eltöltött évek átlaga: 16,7
A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 11,8
[Kép a 23. oldalon]
Az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 92. osztályának végzősei
Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.
(1) Chan Chin Wah, M.; Bouancheaux, N.; Chapman, B.; Östberg, A.; Cole, L.; Jackson, K.; Meerwijk, A. (2) Smith, J.; Wollin, K.; Chapman, R.; Gabour, N.; Chan Chin Wah, J.; Smith, C.; Edvik, L. (3) Bouancheaux, E.; Östberg, S.; Cole, K.; Jackson, R.; Gabour, S.; Edvik, V.; Meerwijk, R.; Wollin, G.